Önkéntes segítőket vár soraiba a Kék Vonal segélyszolgálat, akik szakmai képzést követően szeretnének jó közösségben egy jó ügyet szolgálni. A pandémia kezdete óta még nagyobb szükség van rájuk.
Évente közel 30 ezer hívást és online megkeresést kap a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány elkeseredett gyerekektől, fiataloktól, akik életük reménytelennek tűnő problémáival nem tudnak máshova fordulni. Hívásaikat elkötelezett önkéntesek – lelkes egyetemi hallgatók, önzetlen családanyák, nyugdíjas pedagógusok – fogadják, megértő meghallgatást és támogató beszélgetést nyújtva a segítségkérőknek. Ma már nemcsak telefonon fogadják a hívásokat, hanem chatszobában is, amit a tizenévesek egy része szívesebben is vesz igénybe, mint a telefont. Az alapítvány hamarosan bővíti csapatát: indul a Kék Vonal tavaszi képzése, melyre önkéntes-jelölteket várnak.
Aki sikeresen levizsgázik és képzett önkéntes segítő lesz, általában heti egy, 4-5 órás ügyeleti blokkot vállal. Bárki jelentkezhet, ha elmúlt 20 éves; felső korhatár nincs, de nem árt, ha az illetőnek van kapcsolata a tizenéves korosztállyal – dolgozik például nyugdíjas tanárnő is a csapatban. A motiváció mindenkinél más: vannak segítő szakmára készülő egyetemisták, akiknek jó gyakorlás és ugródeszka az önkénteskedés, a versenyszféra lelketlen világát ellensúlyozni kívánók, saját gyerekeik kirepülése után értelmes elfoglaltságot kereső családanyák, és olyanok is, akik az útkeresésük közben értékes feladatra vágynak.
A motiváció és a lelkesedés azonban csak egy része a szükséges „induló csomagnak”, tudjuk meg R. Csekeő Borbála pszichológustól, a Kék Vonal szakmai vezetőjétől.
– A lelki stabilitás alapvető, hiszen azt ígérjük a hozzánk fordulóknak, hogy mi elbírjuk az idehozott nehéz történeteket. Szükség van még türelemre és nyitottságra, és annak elfogadására, hogy korlátozottak a lehetőségeink a segítségnyújtásra.
Sokaknak ez a legnehezebb, hiszen gyakran szembesülünk azzal, hogy egy beszélgetés, bármilyen megkönnyebbülést is nyújthat egy adott helyzetben, nagyon kicsi súlyú ahhoz a hatalmas teherhez képest, amit egyik-másik hívónk cipel… – mondja R. Csekeő Borbála.
A közös cél és értékrend összekovácsol
Az önkéntesek nagyjából hatvanfős csapata dinamikusan változik. Nem mindenki bírja az ügyeletet, azt, hogy
bármikor befuthat egy hívás titkolt terhességről vagy szexuális abúzusról, nem sokkal később pedig valaki talán csak viccből hívja fel a segélyvonalat – ehhez mindig rugalmasan alkalmazkodni kell.
Másnak a lelki terhelés sok, a szembesülés nehéz sorsokkal, emberi problémákkal. Aki viszont bírja mindezt, az egy összetartó, támogató közösségben élheti meg, mint jelent a segítő munka. „A közös cél, a hasonló értékrend nagy összekovácsoló erő. Erről sokat elmond, hogy az alapítvány jelenlegi vezetői, de még a bérszámfejtője is, szinte mind önkéntesként kezdték a szervezetnél…”, mondja Borbála.
A felelősség nem kicsi, az önkéntesképzés igyekszik szakmailag felkészíteni a jelentkezőket, az elméleti részben többek között fejlődés-lélektanról, gyermekjogokról esik szó, majd a vizsgát követően jön a sok-sok helyzetgyakorlat, hívásszimuláció. A végzett önkénteseknek később, munka közben sem engedik el a kezét: minden ügyeletet esetmegbeszélés követ, a rendszeres külső szupervízió során pedig a segítőket segítik külső szakemberek a súlyos történetek, nehéz beszélgetések feldolgozásában.
|
„Folyamatosan tanulok” Köbli Gabriella tavaly ősszel végezte el az önkéntesképzést, nemrég kezdhetett el önállóan dolgozni. Pszichológus-hallgatóként számára tökéletes terep a segélyvonal világa. – Mindig próbáltam a környezetemet jobbá tenni, eddig is többször önkénteskedtem, de most valami hosszú távú lehetőséget kerestem. Nemrég kezdtem a munkát, és bevallom, jobb, mint képzeltem. Komoly tudást kaptam, mielőtt önállóan is beülhettem ügyeletbe, folyamatosan tanulok, és azt látom, hogy nemcsak adok, hanem kapok is közben”, mondja Gabi. Telefonon és chatszobában is dolgozik, de az előbbit jobban szereti, közvetlenebb a kapcsolat, mondja. Már az első hívása sikerélmény volt, meg tudott nyugtatni egy szakítás után elkeseredett fiatalt. Az pedig csak hab a tortán, hogy barátságos, befogadó közeg és inspiráló légkör várta a Kék Vonalnál. |
„Néha elég, ha csak meghallgatjuk a hívót”
Ilyenek pedig sajnos bőven vannak, naponta akár több is; abúzus, családon belüli erőszak, kapcsolati gondok, zaklatás, súlyos mentális problémák is szerepelnek a beszélgetések témái között. Amikor arról kérdezem a szakmai vezetőt, van-e protokoll az egyes esetekre, meglepetésemre nemmel felel.
– Van, ami leírható és átadható, hogy mit tegyen a segítő, de minden helyzet más, és mivel valós kapcsolódást ígérünk a hozzánk fordulóknak, éppen a munkánk lényege veszne el, ha „receptkönyvből” dolgoznánk…
Vannak persze alappillérek, például az, hogy az élet mindenek felett áll, és hogy elismerjük az ember negatív érzéseinek – a tehetetlenségnek, reménytelenségnek – a létjogosultságát; ez nagyon fontos a megelőzésben – mondja.
Elárulja azt is, tévhit, hogy minden esetben az a cél, hogy a hívó megnyugodjon. – Sok helyzetben ez nem is elvárható, néha pedig egyenesen az ellenkezőjére van szükség, és éppen azt kell megerősíteni benne, hogy jogosan zaklatott, és a túlzott nyugtatással éppen a tettrekészségét fojtanánk el. Persze nagyon gyakori az is, hogy egy titok kimondása vagy a negatív érzések kibeszélése már elég, hogy jobban legyen az illető.
Néha tényleg nem kell több, mint hogy meghallgassuk.
Több öngyilkos gondolatot hozott a járvány
Ha nem lenne elég a napi több tucat elkeseredett telefon, a pandémia új kihívások elé állította a lelkisegély-szolgálatot, felerősödtek ugyanis az általános lehangoltságról, szorongásról, és sajnos a szuicid gondolatokról szóló hívások is.
Míg az utóbbiak 2019-ben 800 beszélgetésben bukkantak fel, tavaly már 1300 alkalommal kellett „tüzet oltaniuk” a Kék Vonal segítőinek…
Sőt, évi 500 hívás érkezik pluszban kifejezetten a koronavírussal kapcsolatosan: szorongás, a betegségtől vagy az oltástól való félelem, a karantén okozta stressz, rosszabb esetben egy-egy barát vagy rokon halála készteti arra a gyerekeket, hogy felemeljék a telefont.
R. Csekeő Borbála szerint ez a pandémiás időszak azért is kivételes és nehéz, mert ugyanabban a szorongató, feszültségekkel teli élethelyzetben vannak a segítők is, ami nemcsak duplán megterhelő, hanem a szakmailag elvárt távolságtartás is nehezebb így. Ezért az önkéntesek lelki egészségére is a szokásosnál is jobban odafigyelnek, hiszen segíteni csak pszichésen stabil, kiegyensúlyozott önkéntesek tudnak.
Lelkisegély-vonal 24 éves korig: 116 111
Segélyvonal Eltűnt és Bántalmazott Gyerekekért hozzátartozóknak, szakembereknek 116 000
Chat és levelezés: www.kekvonal.hu
Fotó: Freepik, R. Csekeő Borbála
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
