A pandémia Peller Anna egyik álmának teljesülésébe is beleszólt: régóta várta, hogy a Madách Színházban játszhasson, ám az Aranyoskám bemutatóját két évvel tolta el a körúti teátrum a koronavírus-világjárvány miatt. Most már próbálhatja a darabot, ami egész nyarát meg fogja határozni – Annát családról, szerepálmokról és az Aranyoskámról is kérdeztük.
Az Aranyoskám, Sydney Pollack filmjének musicalváltozata nagyon friss, 2019-es darab, melyet a Szirtes Tamás vezette Madáchtól megszokott gyorsasággal akartak színpadra állítani Magyarországon is – ebbe azonban beleszólt a koronavírus. Mostanra viszont megkezdődhettek a próbák – a színházi büfébe szervezett interjúnkra jelmez-megtekintésről érkező Peller Anna azt mondja, azért még most is nehezen hiszi el, hogy végre tényleg megkezdődhet a munka, és valóban bemutatják a darabot.
– El se hiszem, majd ha meghajoltunk, akkor! Nagyon-nagyon vártam, hogy ez bekövetkezzen, és addig el sem hittem, amíg el nem kezdődtek az olvasópróbák.
Még most, amikor a jelmezeket próbáltuk, akkor is arra gondoltam, hogy jó, ez most rajtam van, és reméljük, még egyszer rajtam lesz, meg még több százszor! – mondja a színésznő, akinek nagy vágya volt egy madáchos szerep.
Régi ismerősökkel dolgozhat a Madáchban
– Itt vannak volt osztálytársaim, akikkel nagyon szoros a kapcsolatom: Szemenyei Janika, Posta Victor… Ráadásul Balog Timi, aki a tanár úr (Szirtes Tamás – a szerk.) egyik rendezőasszisztense, benne volt a színművészetis vizsgadarabomban, amit a tanár úr rendezett. Minden összeér, nagyon jól érzem magam az első pillanattól, várom a premiert!
Nemcsak a színház, de a darabválasztás is nagy szerelem Anna számára: azt mondja, kívülről tudja a filmet, voltak olyan nyarak, amikor testvérével, Peller Mariannal együtt napokon át újra meg újra megnézték.
– Hihetetlenül szórakoztató, közben megható, van benne dráma is, amit a színpadon nagyon kedvesen tálalunk.
És a zene, isteni a zene is! David Yazbek volt A nők az idegösszeomlás szélén című darab zeneszerzője is, az is nagyon közel állt hozzám hangfajban, habitusban, stílusban, és az Aranyoskám is hasonló és különleges musical lesz.
Modernebb, mégis ott vannak a musicaljegyek több dalban. Tele van slágerekkel, de ezek nem egyszerű dalocskák, kemény énekelni való van benne – mesélte a színésznő a Női váltónak. Az eredeti darabot a koronavírusos körülmények miatt sem tudta megnézni, de a YouTube-on elérhető részletekről azt mondja – letaglózó erejűnek érzi, és a magyar előadást is ilyennek szánják.
Peller Anna Julie-t, az egyik főszerelőt alakítja: nem átlagos komika vagy tragika, nagyon színes figura
– Eszes, tudja, mit vár az élettől, egy igazi színésznősorsot mutat be, ami nagyon érdekes, mint a színház a színházban szituáció általában.
Látjuk a küzdelmet, amit egy színész vállal a sikerért – akár azt is, hogy a másik főszereplő például férfi létére nőnek öltözik be. A két főszereplő egymásba szeret, Julie megtalálja Michaelben azt a férfit, akire vágyik, ez össze is zavarja picikét, hiszen azt hiszi, hogy lány.
A történet szórakoztató, szövevényes, vicces és fájdalmas. Azért szeretem, mert nem egyszerű, nagyon sok rétegből áll – mondja.
Férje segíti abban, hogy álmai életét élje
Anna nyarát tehát Julie határozza majd meg – amikor arról kérdezem, hogyan zajlik majd, azt mondja, az ő valósága is az, amit a darabban látunk.
– Én is úgy élem az életem, hogy minden a férjemre hárul általában ilyenkor. A gyerek köhögött, beteg lett, ő van vele most is, meg apukám segít.
A színésznőnek be kell jönnie próbára, ez egy ilyen élet, és mi olyanok vagyunk, színészek és színésznők egyaránt, hogy imádjuk. Úgy tudunk otthon boldog anyukák lenni, ha ki tudunk közben teljesedni a színpadon is.
Én is ez az alkat vagyok, nagyon nagy szükségem van a színházra, a család pedig asszimilálódik ebbe. És ők a legbüszkébbek, amikor tapsolhatnak egy előadáson” – mondja Anna.
Ez a fajta munkamegosztás a családban lánya, Annabella születésétől kezdve működőképes: már akkor ezzel segítette őt férje, Lukács Miklós, hogy egy idő után átvette a gyest a színésznőtől, aki így visszatérhetett a számára valóban a világot jelentő deszkákra.
– Ez kemény volt neki, de ő maga vállalta azért, hogy tudjak csillogni-villogni. Ha nem vállalja, nem tudok olyan időben visszamenni a színházba, és nem játszhattam volna el azokat a szerepeket, amelyeket eljátszhattam.
Akkor nem tartanék itt. Ez csak így ment” – ismeri el Anna.
Az „apagyes” nem azt jelentette a családban, hogy Annabella alig látta édesanyját – Anna elmondása szerint férje már akkor vitte kislányát a színházba, hogy minél több időt tölthessen vele.
– Behozta próbákra, a Mágnás Miksát kívülről tudja a kislányom.
A színházi próba kegyetlen gyereknevelés szempontjából. Reggel rohansz el, kettőig próbálsz, este vagy előadás van, vagy hattól tízig próbálsz.
Ez csak úgy működött, hogy a párom utánam hozta őt a színházba – emlékszik vissza.
Nem terelgeti lányát a színpad felé
Ettől aztán az ősztől már a harmadik osztályt kezdő Annabella nagyon otthonosan is mozog a színházi világban, de azt nem mondogatja, hogy ő is ezt választaná, Anna pedig nem is akarja ebbe az irányba terelni őt.
– Én nagyon boldog vagyok színésznőként, ha ő úgy dönt, hogy ezt szeretné, természetesen mindenben támogatni fogom, de neki kell megtalálnia, hogy mi teszi boldoggá. Van, akit az, hogy bankár, van, akit az, hogy kukás, mert óvodás kora óta erről álmodik. Én erről ábrándoztam – fogalmaz.
Az intenzív próbafolyamat mellett azért egy kis kikapcsolódás is lesz a család nyarában: néhány napra Hévízre utaznak majd.
– Ha nyaralásról van szó, azt általában a téli hónapokra tervezzük, amikor nem próbálok. Alkalmazkodnak hozzám.
De van olyan is, hogy elengedem őket külön is nyaralni, jön-megy a csapat – meséli kikapcsolódásaikról Anna. Annak is nagy a jelentősége, hogy testvére, a műsorvezető Peller Mariann családjával is minél több időt tölthessenek: Mariann két fiával hétvégente szerveznek gyakran közös programokat – ha épp nincs próba vagy előadás.
– Pilisvörösváron élünk: jó nekik, ha kijöhetnek hozzánk és rohangálhatnak a kertben, akár akkor is, ha én éppen nem vagyok otthon” – meséli.
A Covid-éra után újra fellélegzett
Arról is megkérdeztük Peller Annát, hogy a koronavírus lezárásokkal és online színházzal tarkított eddigi bő két éve után most hogy érzi magát színházi emberként, mennyire felszabadító erejű, hogy talán most huzamosabb ideig a vírustól való komoly félelem nélkül dolgozhat.
– Megkönnyebbülés, hogy végre találkozhatunk a nézőkkel, nem online van egy előadás. Onnan borzasztóan hiányoztak a nézők, nem volt energiaáramlás, nem tapsoltak, nem nevettek. Ezek hiányoztak, most viszont mindenkinek újraindult a vérkeringése.
Abban, hogy magamban, online szerepeljek, abban nekem nincs semmi élvezet. Jó, hogy volt ez a megoldás itt is, ahogyan sok színházban, de a kényszer szülte, tulajdonképpen nem ez a színház jövője. Legyenek ott a nézők, legyünk ott egymásnak.
A színházban az a lényeg, hogy élő műfaj. A film másik műfaj, azt is szeretem, de a színházban mást vársz” – fogalmazott.
A Mi kis falunkban a forgatások világát is megismerte már a színésznő: erről a műfajról azt mondja, tényleg alapvetően tér el attól, ami a színházban történik.
– A színház pillanatnyi, élő műfaj, minden előadás más, ahogy teljesítesz, az úgy volt. A filmet addig csiszolhatod a rendező segítségével, míg tökéletes nem lesz. Más műfaj, hangvétel, élvezem és szeretem, örülök, hogy sikerült ebbe a zárt világba is bekerülni. Én voltam a legjobban meglepve, amikor meghívtak A mi kis falunk castingjára, és aztán megkaptam a szerepet! – emlékszik vissza.
Lánya a szinkronjaira büszke
A színésznő a szinkron világában is járatos, ott olyan sokszínűséget talált, ami máshol elképzelhetetlen.
– Ütvefúrótól kezdve dagadt macskán át kisfiúig a legérdekesebb, legfurcsább szerepeket kapod, nem számít, hogy nézel ki, milyen karakter vagy, a hangoddal és a lelkeddel kell megtölteni a figurát. Imádok szinkronizálni – meséli Anna, ráadásul ezekben a munkáiban gyakran ismeri fel kislánya, aki nagyon büszke rá ilyenkor is.
A színésznőt arról is megkérdeztük most, hogy az Aranyoskámmal egy nagy álma valóra válik, hogy milyen további álmai vannak még karrierjében.
– Nekem csak nagy álmaim vannak! Fel sem tudom sorolni őket.
Eddig szépen és kiegyensúlyozottan alakult a pályám, úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok. Csak az az álmom, hogy maradjon így, ne múljon el, mindig ilyen szépen találjon meg engem minden – mondja.
Fotók: Jardek Szabina/Madách Színház
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
