Gratulálunk Kulka Jánosnak, aki a legjobb férfi színész díját kapta meg a napokban. Miközben erről beszélgettünk a Női váltóban, kiderült, hogy kolléganőnknek olyan felvétele van a szerkesztőségünk egyik kedvenc színészéről, amelyet nem sokan láthattak. 2007-ben a Pécsi Országos Szinházi Találkozó gálaműsorában lépett fel Kulka János a Női váltó munkatársával, és előadtak egy jelenetet Molnár Ferenc Liliomából. Kulka János természetesen Liliom volt, a szerelme pedig Kumin Viktória, Zeller Júliaként. Hála a Pécsi Televíziónak, amely rögzítette a gálaműsort, az exkluzív felvételt most meg tudjuk mutatni.
Kumin Viktória írása
Kulka János kapta a legjobb férfi főszereplő díját a Magyar Mozgókép Fesztiválon, A játszma című filmbeli alakításáért. Micsoda erő! Micsoda tehetség! A 2016-os sztrókja után, most 2022-ben ismét csodálhatjuk őt filmen, szerethetjük, tisztelhetjük és rajonghatunk érte. 2018-ban még a visszavonuláson gondolkodott, és milyen jó, hogy nem tette! A játszma A vizsga folytatása, amelyben kiderül, hogy mi történt a Kulka János által alakított ügynökkel, Markó Pállal. De ez nem egy filmkritika, és spoilerezni sem akarok.
Azt szeretném inkább elmesélni, hogy ismertem meg Kulka Jánost, és hogyan kerültünk együtt a Pécsi Nemzeti Színház színpadára, hogy előadjunk egy jelenetet Molnár Ferenc Liliomából.
2007-et írtunk, amikor váratlanul csöngött a telefonom és Benkő László szólt bele, az Omega együttes billentyűse, akivel egy korábbi közös munka miatt ismertük egymást. A részben Benkő László által alapított Budapesti Objektív Csatorna néven futott ifjúsági televízióban dolgoztunk együtt, ahová Laci mindig nagy lelkesedéssel érkezett, mindannyiunkat ismert, időt szánt ránk és mindenkihez volt egy jó szava.
Ha valamelyikünknek valami gondja-baja volt, ő kérés nélkül segített. Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az ott dolgozó alapcsapat számára meghatározó volt az az időszak.
Na, de vissza a telefoncsörgéshez! Benkő László rögtön a lényegre tért, és megkérdezte, nincs-e kedvem a POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) gálaműsorában részt venni, de most egy kicsit más szerepben. Ha érdekel, akkor máris átadja a telefont a mellette ülő Jordán Tamás, színész, rendező, színigazgatónak, aki elmondaná nekem a részleteket.
Így nemsokára azon kaptam magam, hogy már Jordán Tamással beszélgetek, aki elmesélte, hogy abban az évben azt tervezik, hogy a díjátadások között egy-egy jelenettel szórakoztatják a közönséget, amelyet egy profi színész és egy nem-színész, azaz ebben az esetben televíziós ad elő. Lenne-e kedvem? – kérdezte.
Bár minden végigfutott rajtam akkor, hogy elfelejtem a szöveget, lezuhanok a színpadról, de legalábbis hasra fogok esni, és különben is béna vagyok, és így tovább, de mindezt gyorsan elhessegettem, és gyorsan igent mondtam.
Ekkor legnagyobb döbbenetemre azt kérdezte Jordán Tamás, hogy van-e valami konkrét kívánságom, milyen legyen a partnerem? Erre hirtelen rávágtam, hogy legyen magas. Erre ő visszakézből annyit mondott: Kulka János. Megfelel?
Hogy megfelel-e????Az egyik kedvenc színészem! És különben is uramisten, mi lesz ebből!!!
Kicsit izgulok – mondtam. Nem szükséges – felelte Jordán Tamás. Gothár Péter majd megrendezi a jelenetet, elég, ha ő izgul.
Annyit mondhatok, hogy ettől nem nyugodtam meg.
Kulka Jánossal a Thália Színházban ismerkedtünk meg, és tanultuk meg a szöveget. Mármint én bemagoltam, nemcsak az enyémet, de az ő sorait is, hogy tudjam, mi után kell majd megszólalnom.
De ő!? Neki nem kellett tanulnia egyáltalán. Olyan rutinja volt, hogy miután egyetlen egyszer felolvastam a jelenetet, ő szinte minden szóra emlékezett utána.
Mindig a Tháliában, előadása előtt vagy után találkoztunk. Abban is biztos vagyok, hogy neki semmi szüksége sem lett volna egy ilyen számára nyúlfaroknyi szöveg memorizálásához semmiféle próbához, de nyilván látta rajtam, hogy nekem meg elengedhetetlen ez a fogódzó, így hát szorgalmasan próbált velem, hogy megnyugodjak, minden rendben lesz.
A színpadon aztán Gothár Péter rendező instruált minket már Pécsen. A legnagyobb nehézség az volt, hogy ellentétben a televízióval, ahol stúdióban ül a műsorvezető, riporter és nem kell üvöltenie, hogy mindenki hallja, hanem csak normálisan belebeszélni a mikrofonba, itt bizony erősebb hangon kellett megszólalni, hogy amennyire csak lehet betöltse a hatalmas teret.
Mi léptünk fel Jánossal először, miénk volt az első jelenet, mert neki előadásra kellett sietnie utána.
Az élmény semmihez sem volt fogható. Találkoztam a Megáll az idő rendezőjével, csevegtem és játszottam kedvenc színészeimmel, Jordán Tamással és Kulka Jánossal. És még le sem zuhantam a színpadról. Sőt, eufóriát éreztem, mert nekem mindez óriási megtiszteltetés és hatalmas kaland volt.
Az előadásunk stresszét aztán később a pécsi Dante kávézóban csengettük le és úgy beszélgettünk, mintha régről ismertük volna egymást.
Azt a pécsi délutánt és estét örökre a szívemben hordozom.
Mielőtt elindítjátok a jelenetet, arra kérlek Titeket, hogy ne engem nézzetek, mert az nem olyan érdekes, és ráadásul nyilván lehetett volna sokkal jobban csinálni.
Hanem a művészt, aki ebben a játékban is remekelt, akinek nem számított, hogy mindössze pár percről volt szó, és nem egy egész estés előadásról, és aki tenyerén hordozta a partnerét, hogy az biztonsággal lehessen akkor és ott Zeller Júlia.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
