20 napja az óceánon Rakonczay Gábor extrém sportoló: éjjel borult, de jól van, túl ezer kilométer evezésen!

Az extrém sportoló, Rakonczay Gábor közel három hete van úton 42 nevű hajójával, amely az Atlanti-óceán kelet-nyugat irányú átevezésére vállalkozott. A tervek szerint 5000 kilométert tesz meg 65 nap alatt. Legutóbbi bejegyzésében írta, hogy túl van az első ezer kilométeren. Éjjel vihar volt az óceánon: oldalra borulva ömlött be a víz Gábor hajójába, úgy csúszott a vízen. Nézzetek bele velünk Gábor mindennapjaiba. 

Rakonczay Gábor december 23-án hajnalban indult el a portugáliai Lagos városából, és már ezer kilométeren is túl van. Az útnak egy kabinnal rendelkező, speciális kenuval vágott neki. A hajót eredetileg Fa Nándor tervezte és építette, majd Rakonczay a 2012-es 77 napos óceán-átkelés tapasztalatai alapján átépítette, új kabinnal, tőkesúllyal, kormányrendszerrel és a legmodernebb technikai eszközökkel szerelte fel. A hajót tavaly januárban egy 1400 kilométeres úton már tesztelte, amikor Portugáliából a Kanári-szigetcsoporthoz evezett.

Mindent elmondanak az útról Gábor gondolatai, amelyet közösségi média oldalán folyamatosan tudsz követni. Éjjal hatalmas vihar volt, Gábor hajója megborult az oldalára fordulva csúszott, a szellőzön ömlött be a víz, de jól van, folytatja útját. Már ezer kilométeren is túl van. Erről is írt legfrisebb bejegyzésében.

Szóval megvan az EZER!

Vagyis La Palma szigettől mérve ezer!, mert az út legelejétől, a portugáliai Lagostól számítva már túl vagyok 2460 kilométeren. A lényeg: a karib térségi célig: kevesebb mint 4000 kilométer van hátra.

A szél ereje 18-20 csomó még mindig. A felszín pedig tagoltan és barázdált, mint az őszi szántás. Az egész környék időnként gondol egyet és kavarogva hömpölyög. A 42 liftezik, billeg és súlyosan döng, amikor egy hullám rászakad.

A helyzet teljesen a jelenbe ránt. A kezem erősen remeg, de teszi a dolgát. A műszerfal környékét vízmentesítem a sárga pólómmal. A vizet kimerem a szapollyal. A fontosabb nem elcsomagolt cuccokat vissza teszem.

Beöltözök, kimegyek. Kint nyugi van. A szél kemény és erős. Biztos jóval a beígért felett, de a vízfelszín mintha le lenne szorítva. Eloldom a horgonyt a zsákkal, beteszem a vízbe és segítem hogy kinyíljon. Megvan, lassan ráengedem a kötelet. 40 méter. Oké. Tart. A hullámok ismét nagyok, de már biztonságosan hátulról jönnek. Állok tíz percet a fedélzeten, aztán bemászok a kabinba.

Azon agyalok, ha hamarabb kiteszem a viharhorgonyt, nincs a borulás, de akkor meg se tudom, hogy jó volt-e az előérzetem.

Majd két napot jöttem ebben az időben. Asszem kihozzam belőle amit tudtam. Elmentem a határig vagyis az első komoly jelig. Anno egy ilyen oldalra fordulás után két órával állt feje tetejére a járgány. Mondjuk nincs olyan erős idő, de ennek esélyt se akarok adni…

Gábor legfrissebb videoja az óceáni hullámokról. 

 

Még egy jó órát pakolok, ellenőrzök, szerelek, aztán 5-kor elalszok. 4 óra alvás. Reggel a hajót rángatja a viharhorgony kötele. Tökéletesen tart, szinte csak az áramlat visz a felszínnel együtt, óránként 800 métert délnyugatnak. Még két óra és 18 csomóra csökken a szél. Akkor lehet megint hajtani.