Súlyos betegek utolsó kívánságát teljesíti Ausztriában az önkéntesekből álló Rollende Engel. A kívánságok emberiek és az osztrák csapat mindent megtesz, hogy teljesítse azokat. Egy sportmérkőzést még egyszer testközelből átélni, elmenni egy színházi előadásra. Érezni, ahogy esik a hó az arcunkra, nézni a hegyeket és mindeközben látni Ausztria egyik legszebb települését, Hallstattot. Ezt kérte az 50 éves Marina, két gyermek édesanyja, aki gyógyíthatatlan beteg. Az „angyalok” pedig néhány órával később már ott voltak a kórházban, hogy elvigyék őt oda, ami az utolsó kívánsága.
Marina élete néhány hónappal ezelőtt drámai fordulatot vett: egy súlyos, gyógyíthatatlan betegség miatt került kóházba. Kezeléseken, vizsgálatokon vesz részt hónapok óta. A házából egy kórterem lett az otthona.
Marina kívánsága az volt, hogy még egyszer, utoljára elmehessen a hegyekbe. Látni akarta a hófödte csúcsokat, a tavat, érezni a friss levegőt a bőrén. Ha lehet, csak egy rövid időre elfelejtetni, hogy milyen most az élete.
Ezzel a kívánsággal kereste meg a kórház az ausztriai Rollende Engel egyesületet, akik azonnal elkezdték szervezni a kívánság teljesítését. Kevesebb, mint tizenkét órával később Marinát a kórházban két önkéntes „angyal”, Florian és Birgitt várta.
Az időjárás aznap nem volt kegyes hozzájuk: havazás, erős szél kísérte őket, így hosszú, kihívásokkal teli út vezetett a gyönyörű világörökségi helyszínre, Hallstattba. Ám mindez feledésbe merült, amikor kinyílt a kocsi ajtaja.
A segítők óvatosan kigurították Marinát a hordágyon – és az asszony szemei felcsillantak, az arca ragyogni kezdett. A hegyek, a tó olyan volt, mint egy álomkép. Valami, amit még eddig soha nem látott, és amire egész eddigi életében vágyott.
A erős havazás és hideg ellenére a nap végül maga lett a felejthetetlen, beteljesült álom. Újra és újra megcsodálták a tájat, a segítők elvitték az asszonyt a templomba, az utcákon nézelődtek, mosolyogtak. Közben képek készültek – a pillanatokról, amelyek örökre megmaradnak.
Néhány órára Marina újra azt érezte, hogy él. Nem betegként, hanem olyan nőként, aki végre megvalósította egy régi álmát.
A visszaúton az asszony el-elaludt. Visszatérve a kórházba, Marina csendes szavakkal, hálás pillantásokkal és mélyen meghatva búcsúzott a guruló angyaloktól. Hálás és boldog volt, hogy az utolsó nagy kívánsága teljesülhetett.
Az ilyen pillanatok mutatják meg, miért fontos a Rollende Engel egyesület munkája. Mert a kívánságok reményt adnak. Mert az emberség összeköt. És mert az emlékek örökre megmaradnak.
Marina fiatalon a búcsúra készül, mert a guruló angyalok többnyire akkor indulnak, amikor valakinek már nincs hátra túl sok ideje.
A 30 fős egyesület tagjai mind az orvosi vagy segítő szakmában dolgoznak, képzett mentősök vagy sürgősségi ápolók. A kívánságokat fizetés nélkül, önkéntesen, szabadidejükben teljesítik.
Nincs fix irodai munkaidejük vagy ünnepnapjuk. Éjjel-nappal elérhetőek és készenlétben állnak. A csapatot Ausztria-szerte hívják mindenhova azért, hogy egy utolsó kívánságot teljesítsenek, ingyen a súlyos beteg és egy kísérője részére.
Egy biztos: egy társadalomról sokat elmond az, hogyan bánik a betegekkel, a kiszolgáltottakkal, az elesettekkel. Az utolsó kívánságok teljesítése pedig ugyan különböző módokon zajlik, valami azonban mégis közös bennük: kivétel nélkül mindegyikben benne rejlik a szeretet, a humánum, az emberközpontúság, az empátia, és az emberi méltóság végtelen tisztelete.
A cikk forrását itt és itt találod.
Fotók: Rollende Engel
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
