Az idegrendszert támadó szklerózis multiplex ma Magyarországon mintegy tízezer embert érint, a betegek közel háromnegyede nő. A betegség eredete mindmáig nem teljesen tisztázott és jelenleg nem gyógyítható. Azonban a tünetek időben történő felismerésével, a diagnózis gyors felállításával és a kezelések mihamarabbi megkezdésével a betegség progressziója lelassítható, ezzel lehetővé téve, hogy a szklerózis multiplexes betegek teljesebb életet élhessenek. Ezért nagyon fontos odafigyelni a jelekre, és amint lehet megkeresni egy szakembert.
A szklerózis multiplex (sclerosis multiplex, SM) a központi idegrendszer gyulladásos autoimmun betegsége, amely az agy és a gerincvelő idegsejtjeit (neuronok) körülvevő védőburkot (myelin) érinti. A neuronok feladata, hogy jeleket (ingerületek) továbbítsanak az egész testben, ezáltal aktiválva többek között a látást, egyensúlyt, mozgást és fizikai koordinációt vagy a memóriát.
Ha az immunrendszer saját maga ellen fordul és a myelinhüvely károsodik, a központi idegrendszer neuronjai lassabban vezetik – súlyosabb esetben akár blokkolhatják – az ingerületet, ezáltal funkciózavarokat okozva:
tehát kommunikációs zavar lép fel az agy és a test többi része között, mely során az idegek akár véglegesen is károsodhatnak.
A szklerózis multiplexet nem véletlenül nevezik ezerarcú betegségnek, mivel a legkülönfélébb tünetek jelentkezhetnek testszerte.
A leggyakoribb SM panaszok közé tartozik a fáradtság, mozgási problémák, látási nehézségek, izomgyengeség, kognitív (például a figyelmet, emlékezetet, gondolkozási feladatokat érintő) problémák, hólyag- vagy bélproblémák, depresszió, szorongás, valamint szexuális problémák.
Az érintettek különböző és sajátos kórtörténetekről számolhatnak be, ugyanakkor a szklerózis multiplex lefolyása meghatározott fázisokba sorolható. A legtöbb betegnél kezdetben a tünetek időszakos fellángolásával, majd elcsendesedésével járó relapszáló-remittáló típus (RRSM) dominál. A periodikus fellángolások – köznyelvben shuboknak nevezett állapot – rendszerint az akut kórházi ellátást is szükségszerűvé tehetik, éppen ezért ennek a fázisnak a felismerése egyszerűbb.
A későbbiek során jellemzően a shubok egyre ritkábban jelentkeznek, ugyanakkor egy fokozatos állapotromlás figyelhető meg, ezt szekunder progresszív szklerózis multiplexnek (SPSM) nevezzük. Az SPSM-et az idegek károsodásának felhalmozódása okozza, ami fokozott rokkantásgot is eredményezhet, többek között járási nehézséget vagy kognitív problémákat.
„Mivel ez az átmenet és maga az SPSM fázis kevésbé szembetűnő tünetekkel jár, így nehezebben felismerhető és diagnosztizálható. Ezáltal kiemelten fontos szerepe van a tünetek folyamatos figyelésének és a neurológussal történő szoros együttműködésnek,
mivel az SM különböző fázisai eltérő kezeléseket igényelnek a betegség progressziójának lassítása és a betegek életminőségének javítása érdekében” – mondta el Dr. Földesi Csenge, a Novartis Hungária Orvosigazgatója.
A primer progresszív SM-nek (PPSM) lassan és fokozatosan súlyosbodnak a tünetei az indulástól kezdve, többnyire relapszusok vagy remissziók nélkül, viszont más SM betegekéhez képest folyamatosan fennállnak.
Az SM diagnózis felállítása a meglévő panaszok és tünetek, valamint az azokat megerősítő orvosi vizsgálatok (pl.: MRI, lumbálpunkció) nyomán történik.
A betegség felismeréséhez, valamint a progresszió késleltetésének érdekében elengedhetetlen, hogy az érintett ismerje a jeleket, tüneteit rendszeresen monitorozza, és a betegségben beállt változásokról nyíltan kommunikáljon környezetével és kezelőorvosával.
A szekunder progresszív szklerózis multiplex egyik legnagyobb veszélye az lehet, hogy az állapotromlás olyan lassan történik, hogy maguk a betegek is nehezen veszik észre a jeleket. Mivel az SPSM fázisban ritkábbak a rosszullétek (shubok), a beteg abba a hamis illúzióba ringathatja magát, hogy nem romlik a betegsége és emiatt akár ritkábban keresi fel neurológusát.
Ám ezalatt a csendesnek tűnő időszak alatt valójában már egy „néma progresszió” folyhat a szervezetben. A megfelelő terápia megválasztásához elengedhetetlen a tünetek időbeli felismerése, a változások nyomon követése, valamint ezeknek a neurológussal való megbeszélése.
Az adott betegségstádiumnak megfelelő, hatásos terápia és komplex kezelés pedig segíthet lassítani az SM előrehaladását.
Fotó: Adobe Stock
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
