Svédország, ahol az általános iskolák és az óvodák egy napig sem voltak zárva

Manapság kétféleképpen hivatkozunk Svédországra: vagy jó példának tekintjük a koronavírus-járvány kezelését illetően, vagy az egyik legrosszabbnak. A svédek ugyanis – a nyájimmunitás kialakulása érdekében – nem rendeltek el kijárási tilalmat, jelentősen megkönnyítve ezzel a saját életüket. Az óvodák és iskolák nem zártak be, a szülők dolgoznak, a fontos döntéseket pedig nem a kormány, hanem az egészségügyi hatóságok hozzák. De vajon minden ugyanolyan mit régen? A ma Svédországban óvónőként dolgozó egykori újságíró, Gonda Zsuzsanna mesél a valós helyzetről. 

Svédországban a koronavédekezésnek két pillére van, az egyik: laposan tartani a görbét annyira, hogy az egészségügy bírja a terhelést, a másik: megvédeni a rizikócsoportba tartozókat. Az első pillér egyelőre jól alakul, a második nem.

A Stockholm környéki idősotthonokban megjelent a korona. A hatóságok most azon dolgoznak, hogy ezt elkerüljék az ország többi részén. Eközben – talán ez irritálja leginkább az embereket világszerte – az általános iskolák és az óvodák egy napig sem voltak zárva, arra hivatkozva, hogy a szülőknek dolgozniuk kell, és egészséges gyerekeket egyébként sem lehet hetekre vagy hónapokra a lakásba zárni, mert egyszerűen nem maradnak ott, és akkor még nehezebb követni a fertőzés útját.

Tiltások helyett kérések és ajánlások

Nem volt kijárási korlátozás vagy tilalom és az országhatárokat sem zárták le – legalábbis az unión belülről érkező utasok előtt nem.

A kormány tiltások helyett kér és ajánl.

A döntéseket az egészségügyi hatóságok hozzák, az ország főepidemiológusa, Anders Tegnell pedig a médiában a legtöbbet szereplő ember jelenleg, egy valóságos celebritás. 

Bár az emberek nincsenek az otthonaikba zárva, azért itt is sok minden más, mint korábban. A gimnáziumok, egyetemek, felnőttoktatási intézmények bezártak és áttértek a digitális oktatásra. Sokan dolgoznak otthonról, 50-nél több ember nem gyűlhet össze egy helyen. Elmarad idén a diákélet egyik meghatározó eseménye, az érettségi utáni egész napos buli, a studentfirande is.

A svédek máskülönben rengeteget utaznak – most ebben is óriási a visszaesés, a skandináv légitársaság, a Norwegian a végét járja.

Egy időre bezártak az edzőtermek, de később újra kinyitottak erősen korlátozott befogadóképességgel. A kormány megalkotta az iskolák és óvodák bezárásához szükséges törvényi szabályozást, de egyelőre nem tartják szükségesnek ezt meglépni. 

Az emberek nyugodtak, mással foglalkoznak

Én óvónő vagyok, a gyerekeim óvodába, illetve általános iskolába járnak. A mi hétköznapjainkat ezért nem igazán befolyásolja a koronavírus. A gyerekek apja reptéren dolgozik, ezenkívül tanít is, ő most többet van itthon, mint korábban.

De hogy hogyan élnénk mégis másként, ha minden a régi lenne? Több születésnapi buliba mennénk, többet találkoznánk a barátainkkal, bemennénk hébe-hóba Stockholmba, és javában terveznénk a magyarországi nyaralásunkat.

Ehelyett szabadidőnkben főleg itthon vagyunk vagy a környéken kirándulunk, és azokkal a barátainkkal találkozunk, akikkel munka vagy a gyerekek ovija miatt egyébként is érintkezünk.

Az én környezetemben nyugodtak az emberek, pedig a mi megyénk (Sigtuna) a leginkább érintettek között van. Bár Svédországban nem kötelező az óvoda, sok olyan gyerek továbbra is oviba jár, akinek nem lenne muszáj, mert egyébként anyasági vagy apasági szabadságon van az egyik szülője. Azt azért hozzáteszem, hogy összességében kevesebb a gyerek, de ez annak is köszönhető, hogy a legenyhébb megfázásos tünetekkel is otthon kell maradni (ehhez itt nem kell orvosi igazolás). Nem is igazán téma már a vírus, legalábbis nem annyira intenzíven, mint az elején. Az emberek mással foglalkoznak.

Látják a nyájimmunitás jeleit

Friss hír, hogy a húsvét utáni számokat elemezve a szakértők „látják jeleit a nyájimmunitásnak”, de még korai lenne bármit is kijelenteni. Ugyanakkor például meghalt egy terhes nő a koronavírus miatt, ami megrázta az országot.

Hogy Svédországban mennyire szörnyű a koronahelyzet, arról a magyar médiából szoktam értesülni.

A kommentek még sötétebb képet festenek („hullanak a svédek, mint a legyek”, „már nem is fogadnak öregeket a kórházak” – ezek közül egyik sem igaz), illetve letörik az összes arra vonatkozó reményt, hogy a korona utáni világ egy kedvesebb hely lesz.

Úgy tűnik, most az emberek egy jelentős része annak szurkol, hogy máshol, más országokban többen haljanak meg. Néhány hete még hozzátették, hogy „de ne legyen igazam”, mostanra már azt sem. Ez baromira szomorú.

Fotó: a szerző saját felvétele. 

Vélemény, hozzászólás?