Csak az lehet igazán egészséges, ami finom – vallja Szabó Adrienn dietetikus, aki szerint az egészséges ételeknél sokkal fontosabb az egészséges viszony az ételekkel, márpedig ezt sokan kezdik elveszíteni…
Szabó Adrienn klinikai dietetikus a magyar szuperélelmiszerekről szóló, már a negyedik kiadásnál tartó könyvével robbant be a köztudatba évekkel ezelőtt. Szélsőségektől mentes tanácsaival és gyakorlatias, józan hozzáállásával reményt ad azoknak, akik belekeveredtek az ezernyi forrásból rájuk zúduló információkba és táplálkozási irányzatokba és _ a szakember megfogalmazása szerint – „étkezés-károsultakká” váltak.
– Úgy látom, az étkezés lassan mindenki számára stresszforrás, még akkor is, ha nincs egészségügyi problémája. Neked is ez a tapasztalatod?
– Igen. Tegnap például elmentem egy szülinapra, ahol ettem egy szelet tortát. Valaki a társaságból csodálkozva megjegyezte: „azt hittem, te a mentes tortából fogsz kérni…”
Teljesen ledöbbentem; mikor lett nem normális dolog tortát enni egy szülinapon?
Sajnos sokan, miközben úgy tesznek, mintha az egészséges étkezést propagálnák, átcsapnak ortorexiába, azaz az egészséges (vagy egészségesnek hitt) táplálkozásra való szélsőséges törekvésbe. A megnyilvánulásaik felesleges stresszforrást jelentenek azoknak, akik nem tudják megvalósítani a „tökéletes” táplálkozást, márpedig erre maradéktalanul szinte senki nem képes.
Jellemzően a nők azok, akik ennek az áldozatává válnak és panaszolják a tanácsadásaimon kimerülten, hogy külön főznek a gyereknek, mert nem eszi meg az egészséges fogásokat, vagy a férjüknek mert ő meg csak a hagyományos ételeket szereti…
Pedig lehet, hogy elég lenne, ha a brokkolikrémlevesbe nem négy deci tejszínt tenne, hanem csak egyet, és máris az egész család enné boldogan ugyanazt… Elhitették az emberekkel, hogy szenvedni kell az egészséges táplálkozásért, de ez nem igaz.
El kell hagyni a szorongást
– Gasztroforradalom ide vagy oda, valljuk be, a köztudatban még mindig az él, hogy az egészséges ételek nem igazán finomak…
– Sajnos ez a félreértés igaz, ezért aztán az emberek elfogadják, hogy a saláta unalmas jégsalátát jelent ízetlen paradicsommal és olívaolajjal, pedig a jó saláta nem ilyen.
Én azt vallom, hogy az az étel, ami ízetlen, száraz, nem esik jól, nem is lehet igazán egészséges. Legyen finom, amit eszünk! Maradva a salátás példánál:
addig kell tuningolni, amíg élvezettel el nem tudjuk fogyasztani.
Én például viszonylag sokszor eszem vacsorára salátát, például finom tahinis öntettel, olívabogyóval, kukoricával, vörös babbal, bulgurral dúsítva, pirított napraforgómaggal megszórva.
Szerintem csak az lehet igazán egészséges, amit jó ízzel, jó érzéssel tudunk elfogyasztani.
– Egy ideje szomorúan látom, hogy még a gyümölcsökkel szemben is egyre többen fogalmaznak meg tiltásokat, pedig azokat eddig vitán felül egészségesnek hittem.
– A gyümölcsök miatti szorongás egyenesen nonszensz. Jó lenne elfelejteni az összes ezzel kapcsolatos felesleges tilalmat, például azt, hogy nem szabad gyümölcsöt enni este.
Néhány napja egy rendezvényen jártam, ahol sok celeb, híresség is részt vett. Panaszkodtak, hogy a tudományon nem lehet kiigazodni, mert egyszer ezt mondja, máskor azt… Pedig ez nem igaz, a tudomány állandó, csak egy laikus nem mindig tudja, mi és ki számít hiteles forrásnak a témában.
Sokan azt hiszik, hogy amikor egy dietetikus nem mondja azt, hogy az esti gyümölcsevés egészségtelen, akkor nem elég korszerű. Holott ő nem elmaradott a szakmájában, hanem azért teszi ezt, mert ilyen igazság nincs.
Át kell állítani a gondolkodásunkat, hogy amikor felmerül bennünk, hogy mi legyen a vacsora, az is eszünkbe jusson, hogy van-e hozzá elég zöldség. Hogy ha például sajtos-tejfölös tésztát tervezünk ebédre, akkor eszünkbe jusson összeütni egy frankfurti levest előtte, így kevesebbet fogunk fogyasztani utána a zsíros tésztából.
Vagy ha rakott krumpli lesz, van-e hozzá kovászos uborka?
Nem 3-4 szem az egész családnak, mert az szinte „homeopátiás mennyiség”, hanem értelmezhető adag. Tonhalas tészta lesz? Tuningoljuk fel egy kis zöldbabbal, cukkinivel, kukoricával!
Ha ezekre az apróságokra odafigyelünk, az már nagyon sokat jelent. És akkor nem kell háromfelé főzni. Sok családanya a dietetikai tanácsadás után megérti, hogy nem feltétlenül kell teljesen mást kell enni, mint addig, hanem olykor csak arányváltoztatásokra van szükség.
A gyerek is nyugodtan megeheti a nagymamánál a cukros süteményt, csak kérjük meg a nagyit, hogy ugyanígy vigye ki a kertbe az unokát, hadd „legeljen” kedvére friss gyümölcsöt is.
– A válaszaidból és a közösségimédia-posztjaidból is az süt, hogy el kell hagyni a szorongást. Ez a fő titok?
– Ez nagyon fontos. A jó étkezés nem rakétatudomány: sok gyümölcs, sok zöldség, bármikor és bármilyen összeállításban. Instant megoldások és csodadiéták pedig nincsenek.
„Ugyanazt csináljuk, mint az ókori rómaiak a lúdtollal”
– Rendben, de mi a helyzet akkor, ha van a családban egy (vagy több) finnyás gyerek, aki a legjobb szülői példamutatás ellenére sem akar hallani zöldségekről?
– A tanulás leghatékonyabb módja akkor is a másolás. Ha jó példát mutatunk, az előbb-utóbb beérik.
Lehet, hogy három, lehet, hogy tizenhárom év múlva. A fontos, hogy az étkezés ne váljon állandó stresszforrássá számára, mert jól étkezni még lesz ideje, de azzal a stresszel, amit az evés miatti folyamatos piszkálással rakunk rá, sokkal nehezebb neki megküzdeni.
Az egy jó módszer, hogy elmegyünk a boltba vagy a piacra együtt és bátorítjuk, hogy válassza ki, mit szeretne enni a vacsorához. Paprikát? Gyöngyhagymát? Bébikukoricát? Hagyjuk választani, ne az asztal körül legyen stresszhelyzet!
– Ne aggódjunk azon, jut-e elég vitamin a szervezetébe?
– Azt hisszük, hogy csak a zöldségben, gyümölcsben vannak vitaminok, pedig egy egyszerű babban, dióban, vagy a gabonafélékben is sok az értékes tápanyag. Ráadásul számos ételről azt hisszük, hogy egészségtelen, pedig nem az.
Ilyen a ketchup, ami tényleg paradicsomból van, vagy a lekvárok és befőttek, amelyekben ugyan van cukor és a hőkezelés miatt a vitaminok egy része elveszik, de egy részük megmarad és más értékes tápanyagokat, ásványi anyagokat, rostokat attól még bőven tartalmaznak.
Ne felejtsük el azt sem, hogy a gyerekek a legjobb intuitív evők. Ők még figyelnek a testük jelzéseire, míg egy felnőtt rossz beidegződésből is leül enni: ebédidő van és ilyenkor „enni kell”, még ha nem is éhes. Higgyünk a gyereknek, ha azt mondja, nem éhes.
– Ezek szerint mi rontjuk el őket?
– A kisbaba ösztönösen elfordítja a fejét, ha jóllakott, kisgyerekkorban azonban jön az „egyél még egy kicsit, a mama kedvéért…!”, amivel elrontjuk – persze, azért ez nem ilyen egyszerű!
Magunkat is: a szervezet jelez, hogy elég volt, de sokan azért esznek tovább, majd bekapják az emésztést könnyítő tablettát, kívülről várva a megoldást… Ez semmivel sem jobb, mint régen a lúdtollas megoldás, amit elítélünk, pedig gyakorlatilag ugyanazt csináljuk.
Elnyomjuk a szervezet jelzéseit, aztán kívülről, másoktól várjuk, hogy instant megoldást adjanak a problémáinkra, nem a testünk jelzését figyeljük, hogy éhes-e vagy jóllakott, hanem egy idegentől várjuk, hogy pontosan meghatározza, kalóriában megadva, hogy mennyi energiát vihetünk be.
A reklámok elhitették, hogy kell a kalóriaszámlálós óra, kell a külső kontroll. Kicsit ez a mechanizmus figyelhető meg abban, hogy olyan nagy mennyiségben fogynak a multivitaminok. Elhitették velünk, hogy táplálkozással nem lehet bevinni a szükséges vitaminokat és nyomelemeket, sokan pedig megnyugszanak abban a tudatban, hogy letudták a dolgot néhány tablettával, így viszont lehet, hogy még kevésbé figyelnek oda az étkezésükre…
– Túl sokat eszünk?
– Ma egy átlagember sokkal többet eszik, mint amennyire az életmódja alapján szüksége lenne. Ahhoz az energiaszinthez, amit az egész napos ülőmunka vagy iskola követel, nem kell annyit enni, mint a nagyszüleinknek, akik fizikai munkát végeztek, mindenhova gyalogoltak, bicikliztek.
Divatdiéták helyett odafigyelés
– Tombol a különböző, gyakran egymásnak ellentmondó táplálkozási irányzatok divatja, mindenféle orvosi kontroll nélkül, önmagukat „diagnosztizálva” kezdenek emberek akár szélsőséges diétákba. Fel lehet ez ellen venni a kesztyűt?
– Sokan teljesen elhagyják a glutént vagy a tejtermékeket, majd azzal érvelnek, hogy jobban érzik magukat, lefogytak, energikusabbak. Valóban, aki elkezd gluténmentesen étkezni, jobban lehet.
Persze, mert nem áll meg minden nap a pékségnél és nem a két metrómegálló között bekapott pogácsa lesz a reggelije, hanem egy pohár joghurt gyümölccsel, zabpehellyel, kényelmesen a munkahelyén. Jobban odafigyel az étkezésére, tudatosabb lesz, jobban fogja érezni magát – de ennek valóban egyedül a gluténhez lenne köze? Nem.
Aki azt hiszi, hogy az a megoldás, hogy nem eszik több kenyeret, az nem jut el a valódi megoldáshoz.
Ráadásul egyre több helyen lehet jó minőségű, adalékanyagoktól mentes kenyeret vásárolni, amiből egy-egy tenyérnyit nemcsak meg lehet, de ajánlott is megenni. Mert a kenyér nem csak szénhidrát, hanem energia, fehérje, vitamin, ásványianyag és lehetőség a változatos étkezés alapjához. Mi meg csak a korlátot és a bűnbakot látjuk benne.
Ugyanez a helyzet a tejtermékekkel. Van, aki azt mondja, „de hát lefogytam, amióta elhagytam a tejtermékeket!”.
Hát persze, mert nem eszi meg a 20%-os tejfölt, a 30%-os tejszínt, a 70%-os brie sajtot, hanem esetleg kivesz helyette egy gyümölcsöt a hűtőből uzsonnára. És akkor még nem is beszéltünk az olyan szélsőséges hiánydiétákról, mint a ketogén étrend, amiről határozottan ki lehet mondani, hogy káros.
A kulcs a tudatosság és az odafigyelés, nem teljes tápanyagcsoportok kizárása.
– Ezek szerint vissza kell szerezni az ételekhez fűződő józan hozzáállást?
– Igen, hiszen az egészséges ételeknél sokkal fontosabb az egészséges viszony az ételekkel, amit sokan kezdenek elveszíteni.
Egy-egy étel vagy alapanyag piedesztálra emelése éppen olyan káros, mint a démonizálása. Nincs jó és rossz élelmiszer! Egyensúly van, abba pedig belefér egy-egy szelet sütemény, és az is, hogy ha éppen nincs otthon semmi, előveszek egy kínai tasakos levest, beleteszek egy kis répát, hagymát, gombát, és három marék borsót a fagyasztóból, és főzök hozzá egy tökéletes tojást.
Ugyanígy felejtsük el a mérleg figyelését és a kalóriák számolgatását! Szinte minden ember meg tudja mondani, hogy jól érzi-e magát a bőrében, akadályozza-e a testi állapota a gyermekével közös játékban, a szexben, a mindennapi, egészséges életben. Az egészséges étkezés ráadásul nem egyenlő az egészséges életmóddal, ahogy sokan kezelik.
Annak csak egy szelete, a testmozgás, a kiegyensúlyozott stressz-szint és sok minden más mellett. Igaz, egy olyan fontos szelete, amelyben akár már most azonnal léphetünk egyet előre, például, ha kivesszük a hűtőből a napok óta ott álló barackot és azt is megesszük a nassolás mellé!
– A legutóbbi posztodban felhívtad a figyelmet egy népszerű külföldi táplálkozási szakember szakmaiatlan állítására. Gondolom, ilyenekkel Dunát lehetne rekeszteni… Fontosnak tartod, hogy felvedd a harcot ellenük?
– Ő ráadásul nem egy gyorstalpalót végzett „szakember”, hanem biokémikus, amitől még becsapósabb a helyzet. Csak éppen az, hogy valaki biológus vagy gasztroenterológus, még nem jelenti azt, hogy helytálló és használható tanácsokat tud adni az étkezéshez.
Legtöbbjük a saját szakterülete szemüvegén keresztül nézi a dolgokat, nem pedig egy komplex rendszerben. Így születnek a kiragadott tanácsok, mint az alkoholfogyasztás teljes tilalma, vagy az, hogy elég naponta kétszer enni, amelyek még jobban elbizonytalanítják az embereket, mert nem tudják integrálni őket a saját életükbe.
Márpedig az étkezésben olyan rendszerre van szükség, amit be tudunk illeszteni a saját életünkbe, és fenntarthatóan, hosszú távon tudjuk alkalmazni.
Ezt egy elméleti szakember, aki nem találkozik betegekkel és nem szemtől szemben az egyénnek kell segítenie a gyakorlati élethelyzetekben, vagy aki a betegekkel orvosként gyakran sokkal kevesebb időt tölt velük, mint egy dietetikus, nem tudja megadni, és nem is kéne! Mert nem ez a szakterülete.
Az elméleti tudásnak pedig, azt hiszem, nem sok értelme van, ha nem tudjuk a gyakorlatba átültetni. Így a tanácsok csak szakmai állítások – mit kezdjen velük egy laikus?
Na, ezen dolgozunk mi, dietetikusok, hogy a tudomány emészthető legyen.
