Ahogy az éghajlati válság egyre inkább beszűrődik a mindennapjainkba, új szavakat, új buzzwordöket használunk. Ilyen a fenntarthatóság szó is: használjuk, de nem igazán van mögötte valós jelentés. Mit is jelent valójában, hogyan kellene azt elképzelni?
Nagy Réka, Ökoanyu írása.
A szó, amitől lábrázást kapunk
És minél többet halljuk, talán annál többen kapnak tőle lábrázást. Márpedig ha lábrázást kapnak tőle, akkor épp a funkcióját nem tölti be:
nemhogy cselekvésre nem ösztönöz, de teljesen ki is üresedik.
Más módokat kell tehát találnunk arra, hogy írjunk, beszéljünk erről a témáról.
Természetkapcsolat a szövegen keresztül
Szabó Imola Julianna idén megjelent, gyerekeknek és fiataloknak szóló könyve, a Szimona és Zsabka számomra pont ezt az űrt tölti be:
írni az emberen túli természet és az ember kapcsolatáról úgy, hogy az a bevonódást, a kapcsolódást, az empátiát erősítse – igazán mestereknek való feladat, és Szabó Imola Julianna a legcsodálatosabban ugorja meg ezt ebben a könyvben.
A könyvben egy valós történetet olvashatunk: Simona Kossak valós történetét. Különféle testi betegségei és a társadalmi elvárásoktól való eltérései miatt úgy érezte, nem találja a hangot az emberekkel. Ezért a Białowieża-erdőbe költözött, Lengyelország egyik utolsó őserdejébe, ahol évtizedeken át élt együtt a vadon élő állatokkal. Tudósként, biológusként dolgozott, kutatásaival is hozzájárult az erdő védelméhez. Története valós, több fotó is fennmaradt róla, ahol állatokkal körülvéve látható.
Definíciók és grafikonok helyett: kapcsolódás
A szerző nagy biztonsággal nyúl a témához: karakterei szimpatikusak, szórakoztatóak, stílusában nem választja a pátoszt – ami sok esetben, főleg talán a fiatalabb olvasókat, eltávolíthatná a témától.
A szöveg egészen izgalmas atmoszférát teremt: olvasás közben úgy érezhetjük, ott állunk az erdő közepén, ami susog, zizeg, loccsan és csobban, magunk előtt láthatjuk a ködfelhőket, a Nap sugarait, az öreg, ráncos fákat. A szöveg belesző minket az erdőbe, csak hagyni kell magunkat utaztatni a szavakkal és a képekkel.
Szép, finom, egyben közvetlen nyelven írja meg azt a történetet – ami szintén valós alapokon nyugszik –, hogy Simona Kossak hogyan talált fel egy olyan jelzőrendszert, ami megmentheti az állatokat a vasúti sérülésektől, amelyek az ő idejében kezdtek tömegesen veszélyt jelenteni a vadon élő állatokra.
Karakterei szerethetők, könnyű kapcsolódni hozzájuk. A könyv egy egészen különleges viszonyt mutat meg ember és az emberen túli természet között.
Egy empátiára, együttműködésre alapuló együttélést, amelyben mindenki szempontja egyaránt fontos.
Varázslatos képi világ
A képi világ – ami szintén Szabó Imola Julianna munkája – egészen különleges hangulatot sző a szöveg köré. Imola grafikái markánsak, egyediek, és egyszerre finomak is. A képek néha áttetszőek, mintha ez is az átjárhatóságot szimbolizálná ember, állat és növény között.
A Szimona és Zsabka minden porcikájában unikum és lenyűgöző példája annak, hogyan lehet bevonó és kapcsolódást támogató művet alkotni az éghajlati válság kapcsán – úgy, hogy egyszer sem kellett leírni azt a szót, hogy „fenntarthatóság”.
Fotók: Szimona és Zsabka facebook oldal
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz viszont szükségünk van a támogatásodra! Keressük azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
