Amint színre lépett, megállt a levegő. Csak a legnagyobbak képesek olyan elementáris erővel hatni a közönségre, ahogy Törőcsik Mari tette. Az életének 86 évében elhunyt színésznőre emlékezünk. Íme néhány csodás gondolat tőle.
„Én soha nem akartam színész lenni, mert el sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehetek az.”
„Meg kell tanulni szeretni, hiszen az ember visszakapja érte a jutalmát.”
„Az ember fiatalon sok mindent könnyedén átlép. Akkor még meg kell teremtenie önmagát. Így, hogy kifele megyek az életből, így viszont már rettenetesen fáj az emberi szenvedés.”
„A színész addig él, amíg van ember, aki látta színpadon.”
„Ma az a divat, hogy mindenki magával foglalkozik. Tönkretettük a Földet, de remélem, még épp idejében rájövünk, hogy egymáson segíteni is jó.”
„Csak akkor fognak szeretni, ha én magam szeretni tudok. Érted? A lényeg, hogy te tudjál szeretni!”
„Panaszkodunk folytonosan, ahogy panaszkodom én is, és nem vagyunk hajlandóak meglátni, milyen pokoli életek vannak. Tettünk azért, hogy csak kicsit is különbek legyenek? Igazán odafigyelünk egymásra? Próbálunk eléggé egymásnak – ki-ki a maga módján, a maga lehetőségei szerint – segíteni?”
Kiemelt fotó: MTI/Mohai Balázs
Köszönjük, hogy megosztja cikkünket. Kövessen bennünket a Facebook- és az Instagram-oldalunkon is, ahol azonnal értesülhet legfrissebb híreinkről, anyagainkról, kampányainkról.
