Baranyai Annát henna- és mandalafestőként ismertem meg, a nőiség és spiritualitás egészséges egyensúlya fogott meg munkáiban. Amikor rákérdeztem a civil szakmájára, sok mindenre számítottam válaszként, az űripari tesztmérnök nem volt köztük. A kislányoknak ritkán ajánlják a reál irányt, ezért itthon alig hallani űrmérnöknőkről, pedig nagy szükség van nőkre ezen a pályán is. Szerencsére a szakmában alig számít a nemiség, ám az elhelyezkedésig érhetik az embert kellemetlen meglepetések.
A kitartás Anna életének is fontos építőköve, ennek köszönheti, hogy tanára “menjen vissza a konyhába” javaslatát nem követve most az űripar fontos láncszeme.
Hogyan kerültél erre a föld körüli pályára?
– A gimiben minden érdekelt humán és reál területen is, ezért nem tudtam eldönteni, mi legyen belőlem. Utolsó pillanatos döntés volt a matematika- és kémia fakultáció. Azért ezekre esett a választásom, mert például a kémia ment a legkevésbé, ezért erre tanultam a legtöbbet, mégis sok felfedezetlen terület maradt benne.
Ez még érdekesebbé tette számomra, innentől pedig egyértelmű volt, hogy vegyész szakra jelentkezem. Így kerültem az ELTE-re, ahol a szakomat nagyon szerettem, de az egyetemet nem. – mondja Anna.
Miért?
– Egészen odáig egyfajta burokban éltem, és ott, nőként egy természettudományos egyetemen értek az első arconcsapások. Ha nem Neptun kódos írásbeli vizsgám volt, akkor pozitív vagy negatív diszkriminációban részem volt.
Volt egy tanár, aki minden évben elmondta, hogy tessék visszamenni a konyhába. Nőknek itt nincs helye. Ezek a kiszólások a nagyon idős professzorokra voltak jellemzők, ám ennek nem lehet teret engedni. – mutat rá Anna.
És te nem mentél vissza a konyhába…
– Nem, inkább átmentem a BME-re. – neveti el magát. – Ami más szempontból is jó döntésnek bizonyult, mert akkor már tudtam, hogy az űriparban szeretnék elhelyezkedni, és itt a mesterképzés erősebb volt, ezért is váltottam.
Mikor jött veled szembe az űripar mint lehetőség?
– Ma már majdnem minden űripari cég online streameli a rakétafelbocsátásait, a BSc utolsó féléve előtti nyáron találtam erre rá.
Számomra felemelő érzés volt látni, ahogy emberek összefognak, létrehoznak nagyszabású dolgokat, amelyeket aztán kijuttatnak a világűrbe. Egy rakétafelbocsátás közvetítését végignézve villant be, hogy ez lesz az én utam. Ezután megcsináltam egy alap aerospace engineer kurzust az MIT-n (Massachusetts Institute of Technology – a szerk.), ami megerősített az irány helyességében. – avat be Anna.
Az űripar felé vezető útnak milyen lépcsőfokai vannak?
– Akkoriban az űriparba vezető utak a mérnöki vagy a szoftverfejlesztő szakok voltak.
Az űripar multidiszciplináris jellege annyira jó, hiszen ma már bárki megtalálhatja benne a helyét a jogásztól a marketingesig, 2022-től pedig már van űrmérnök mesterképzés is a BME-n, ami óriási lehetőség. – tudjuk meg.
Anna ma tesztmérnökként dolgozik. Még a mesterszaka alatt jelentkezett az Energiatudományi Kutatóközpont Űrkutatási Laboratóriumba gyakornoknak, ami annyira gyümölcsözőnek bizonyult, hogy az egyetem utolsó évében már teljes állásban dolgozott és a diplomamunkáját is itt írta. A Remred Zrt.-nél, a munkahelye a kutatóhelyek spin-off cége. – mondja Anna.
Mi a kedvenc folyamatod a munkádban?
– Főleg a vibrációs tesztek. Van egy nagy rázógépünk, amivel például a rakétautat szimuláljuk le.
A munkám legszebb része, hogy olyan műszerekkel dolgozhatok, amelyek ténylegesen Föld körüli pályára kerülnek, vagy az űrállomáson használják az űrhajósok.
Jelenleg az egyik legnagyobb projekt, amin dolgozom, egy olyan rendszer, ami a kozmikus sugárzást fogja detektálni, és ez a Hold körüli űrállomásra, a Lunar Gateway-re kerül majd. – avat be Anna.
Vannak olyan űripari technológiák, amelyeket egyébként nap mint nap használhat a közember is?
– Ha ide a google maps-et használva jöttél, akkor te is műholdat használtál.
Azért eléggé megkönnyíti mindennapokat az űripar. Sokan gondolják feleslegesnek, minek nekünk mindez, ugye. De azért jól tud esni, ha egy mentőautó 5 perc alatt megérkezik egy balesethez.
Egyébként a teflon is űripari termék, amit pedig a konyhában tudunk hasznosítani – férfiak és nők egyaránt. – tudjuk meg.
A legnagyobb árnyoldal – a papírmunka
Anna szerint a legnagyobb árnyoldala a munkának a sok adminisztráció. – Az egyik anekdotánk, hogy bármilyen űripari küldetésnél az elkészült eszközök tömege a küldetés 2%-a, a maradék 98% a legyártott papírok tömege. Persze rendkívül fontos a megfelelő dokumentáció, és minden lepapírozás kihagyhatatlan láncszem, hiszen ebben a szektorban minden dokumentációnak tűpontosnak kell lennie. – avat be.
Az űripari cégek világában ért megkülönböztetés a nemed miatt?
– Szerencsére ez nem jellemző, az anyacégemnél pedig egyáltalán nem.
Elsősorban emberként tisztelnek és nem nőként, szakmailag figyelnek rám. Más cégekkel való együttműködés során volt azért példa arra, hogy engem fiatal nőként kevésbé vettek komolyan ugyanazokkal az ötletekkel, mint az idősebb férfi kollégáimat.
Arra is volt példa, hogy egy céghez kiérkező karbantartó elküldött kávét főzni, amin a főnököm annyira kiakadt, hogy inkább ő ment ki elkészíteni a kávét. – mondja Baranyai Anna.
De nem ez a jellemző sem Magyarországon, nemzetközi szinten meg pláne. Azt gondolom, azért, mert az űripar már-már sci-fibe hajlóan haladó szellemiségű, és az összefogásnak van hatalmas szerepe, ami mellett a nemi kérdés, az alá-fölé rendelés eltörpül.
A NASA és az ESA is keres női űrhajósokat, szakembereket, és egyébként fogyatékossággal élő személyeket is.
Az Európai Űrügynökség egy brit paralimpikont, John McFallt képzi épp ki parasztronautának, aki az első mozgássérült ember az űrben. Itt ennyire nincs helye a megkülönböztetésnek.
Nők a magyar űriparban
Nemzetközi szinten rengeteg nő dolgozik az űriparban, de Magyarországon még van hova fejlődni. Az alapvető probléma itthon az, hogy általános iskolától kezdve sem támogatják a lányokat a természettudományos pályák felé, így eleve kisebb a merítés, mert mérnöki szakra kevesebb lány jelentkezik. – tudjuk meg Annától.
Mivel motiválnád mondjuk a pályaválasztás előtt álló lányokat, hogy az űripart ők is magukénak érezhessék?
– Például azzal, hogy itt teljesen mindegy, milyen nemű vagy, a szaktudásoddal együtt tárt karokkal várnak.
Mindeközben nem véletlenszerűen kapcsolódsz valahová egy ötvenezredik fogaskeréknek, hanem beviheted az ötleteid, és te hozod létre az alapköveket, ami szenzációs érzés, főleg itt Magyarországon. Most alakítjuk ki a kelet-európai űripari ökoszisztémát, ami meghatározó lesz a jövőben. Ehhez csatlakozni és a felnőttek részéről csatlakozni hagyni óriási érték. – avat be Anna.
A nőiséged hogyan éled meg az űriparban, illetve hogyan ötvözöd a spirituális nyitottságod a mérnöki szakmáddal?
– Például a ciklustudatosságomat ki tudom használni a munkámban. A teszteléseket, a nagy meetingeket meg előadásokat ovuláció környékére csoportosítom, amikor meg begubóznék a belső terembe, akkor a táblázataim fölött ülök.
Érdekes az űripar és a spiritualitás kapcsolódása, hiszen a következő Holdra szálló küldetést Artemis istennőről nevezték el, aki archetipikusan is egy céltudatos, nőket védelmező karakter.
Persze kicsit adta magát Apollón testvéreként, de közben a Hold istennőjeként ismerve más oldalról is fontos lehet. A logóját úgy tervezték, hogy a stilizált női arcban bármelyik nő megláthassa magát, és magáénak érezhesse a tudományt.
Az Artemis program keretében lép majd elsőként nő a Holdra, ami hatalmas lépés.
Nyitókép: Bélteki Dorka
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
