Bár Magyarországon még mindig nem egyértelmű, hogy az „egyszer császár – mindig császár” egy idejét múlt alapelv, azért egyre többen vannak azok a nők is, akik tisztában vannak azzal, hogy a hüvelyi szülés császármetszést követően nem vakmerőség, hanem reális lehetőség. Ha a kismamák egyre nagyobb számban fejezik ki igényüket a VBAC-re, annak hatása lehet az ellátórendszerre, alulról jövő kezdeményezéssel akár kialakulhat egy korszerűbb szemlélet a szülészeteken.
Máig emlékszem, hogy saját sürgősségi császármetszésem után mi volt az első kérdésem orvosomhoz: ugye a következő gyermek születhet hüvelyi úton? Ő magabiztosan válaszolt igennel – akkor még nem tudtam, hogy ezzel a szülész-nőgyógyászok olyan szűk körébe tartozik, akik ezt felajánlják, ráadásul egy második terhesség esetén sem írnak ki aztán körmönfont módon programozott császármetszésre.
A császármetszés utáni hüvelyi szülés, azaz angol kifejezés rövidítésével a VBAC (ejtsd víbek) azonban Magyarországon sajnos még nem alapjog.
– Azért kell vele foglalkoznunk, mert Magyarországon nő a császármetszések száma. Jelenleg 40 százalék körül van az így szülő nők aránya, és ez sokszorosa a WHO által ajánlott arányoknak.
Aki pedig egyszer már császárral szült, azt az orvosai jó eséllyel kiírják programcsászárra, nem engedik természetes úton világra hozni gyermekét. A nemzetközi statisztikák azt mutatják, hogy a VBAC kockázata nem olyan mértékű, mint amilyen előnyökkel járhat.
Az orvosok általában a hegszétválás kockázatának gyakori emlegetésével próbálják lebeszélni az anyákat, ennek ugyanakkor a valóságban kutatások szerint mintegy fél százalék az esélye – mondja Óvári Enikő, aki amellett, hogy maga is VBAC-anya, A VBAC-titok címmel írt kézikönyvet – szakemberek bevonásával – azoknak a magyar anyáknak, akik ezt az utat szeretnék választani.
Még az orvos is fél az ismeretlentől
A kockázatok és előnyök valódi jellegét az ezen a területen jártas hazai szakemberek ismerik is, ám a legtöbb magyar kórházban még mindig a bevezetőben említett „egyszer császár, mindig császár” szemlélete adja a protokoll alapját.
– Nem én mondom, hanem a hazai szakemberek, hogy az ellenállás hátterében az ismeretlentől való félelem áll. Ha valahol ez a szemlélet él, az orvosok nem találkoznak problémamentes VBAC-ekkel: a félelem érzése így természetes is.
Amikor valaki orvosként bekerül a rendszerbe, azt tanulja meg, hogy császár után császár, mert így szokták – nem érti, mit akar a kismama – világítja meg Enikő egy kicsit a rendszer működését.
A VBAC terén tapasztalatlan orvos aztán amikor a statisztikai fél százalékkal, a hegszétválással kerül szembe, ismeretlen terepre kerül az emiatt műtőbe tolt édesanyával is. Enikő szerint tehát ahhoz, hogy változás legyen, szemléletváltásra, több gyakorlati tapasztalatra van szükség ezen a téren a szülészeti ellátásban.
Kérdés, hogy ha az ennyire merev, mégis hogyan juthatunk el a valós változásig.
– Szintén a VBAC terén jártas szakemberek mondják, hogy ők is elkezdték valahol, olykor a kórházi hátterük rendszerével szembe menve. Talán a támogató intézményekben azok is találkoznak VBAC-kel, akik korábban ellenezték – vélekedik Enikő, hozzátéve:
a valódi szemléletváltáshoz ugyanakkor egy alulról jövő kezdeményezésre is szükség van. A császáros szülések növekedésével már az anyáknak beérett egy olyan generációja, amelyben igény van a császár, sőt császárok utáni hüvelyi szülésre.
– Ha ezt az intézmények is látják, akkor van lehetőség a változásra – teszi hozzá.
Az asszertív kommunikáció fontos a sikerhez
A nagymértékben a tekintélyelvű döntéshozáson alapuló hazai egészségügyi ellátásban véleménye szerint a kommunikációnkkal tehetünk sokat azért, hogy ne csak meghallgassanak bennünket, hanem igényeink elfogadhatóvá válhassanak és támogatást is elnyerhessenek.
–Én is találkoztam ügyeletben olyan orvossal, aki azonnal a megfélemlítés eszközét alkalmazta, én viszont tudtam, mik a valódi esélyek és veszélyek, és azt is, hogy ha valódi gond van, akkor úgysem kérdeznek, hanem betolnak a műtőbe.
Ezért nem mindegy, hogyan kommunikálunk, és persze van, akivel szemben nem működik semmilyen kommunikációs stílus sem – vélekedik Óvári Enikő. A VBAC-re készülőknek az asszertív, azaz nyílt, őszinte, a másikat is meghallgató, az ő érzéseit és véleményét figyelembe vevő, ugyanakkor a saját vágyakat és érzéseket is megmutató kommunikációt ajánlja a szülőszobán is.
Ezt az előnyt adja egy VBAC-szülés
A VBAC kapcsán sokakban merül fel annak kérdése, ugyan miért ennyire fontos a szülés és a születés módja? Enikő szerint még anélkül is van értelme a VBAC előnyeiről beszélni, hogy az ismételt császármetszés kockázataira kitérnénk. (A beavatkozás ugyanis – bár erről ritkán esik szó – hasi nagyműtétnek számít, épp csak a lábadozás időszakát fogja rövidre az élet, mivel néhány órával a műtőasztalra fekvés után már kórházban, 2-3 nappal utána pedig teljesen önállóan, otthon kell a nőnek ellátnia egy újszülöttet, miközben alhasán széles varrat húzódik, sajog – tapasztalatból állítom, erre a kellemetlen jelző meglehetősen eufemisztikus…)
A hüvelyi szülés – és így természetesen a VBAC – során az anyai szervezet a vajúdás alatt termeli azokat a hormonokat, amelyek a külvilághoz való adaptációban nagy segítségére lehetnek. Szintén ebben van szerepe a normál hüvelyi flórával való találkozásnak.
Emellett a baba olyan forgásokat végez el születése során, amelyek fontosak, és kimaradásuk problémát is okozhat később a csecsemő fejlődése során. VBAC-ben jártas szakemberek elmondása szerint a baba számára még akkor is előnyös a vajúdás megélése, ha azután mégis császármetszésre kerül sor – sorolja Enikő.
– Ezután következnek a lelki előnyök. Ha valaki egy nem várt, sürgősségi császármetszést követőn életet tud adni természetes módon gyermekének, az olyan magabiztosságot, önbizalmat és erőt ad, ami a saját testébe vetett hitét is helyreállítja.
Jelenleg azok, akik ennek az élménynek a megtapasztalására vágynak, a könyv mellett leginkább Facebook-csoportokban tudnak információt és sorstársi segítséget, valamint tapasztalatokat gyűjteni.
Érintett anyaként magam is tapasztaltam, hogy ezekben a kórházak, szakemberek neveit, az egyes intézményekkel kapcsolatosan begyűjtött közös tudást mint értékes kincset adják át egymásnak az anyák, akik történetekkel, a másikat megerősítő üzenetekkel, néha épp csak egy virtuális öleléssel tartják egymásban a lelket – jelenleg ugyanis sok intézményben még szó szerinti harcot jelent az, ha valaki nem akar önként és dalolva kés alá feküdni, amikor szül.
A Császárvonal csapata ugyanakkor webinárium formájában is rendelkezésre bocsát felkészítő anyagot azok részére, akik szeretnék magukat a lehető legtöbb tudással felvértezni a VBAC-re való felkészülés során, illetve testüket-lelküket is felkészíteni, a lehető legoptimálisabb állapotba hozni a vágyott hüvelyi szülésre.
A szülészeti reform jót tett az ügynek
A helyzeten bizonyos kórházakban Enikő szerint javított az, hogy már nem elérhető a szabad orvosválasztás intézménye, bármilyen meglepően hangzik is ez elsőre.
– Korábban is ismert volt az a statisztika, hogy ügyeleti ellátásban sokkal kevesebb a beavatkozás, mint ha valaki választott orvosánál szül. Megfelelő kommunikációval, saját igények kiemelésével beleengednek a hüvelyi szülésbe – ikres VBAC is volt már azóta, hogy megszűnt az orvosválasztás lehetősége.
Nem avatkoznak bele annyira a szülés folyamatába, hagyják azt a természetes folyamatában zajlani – osztotta meg a tapasztalatokat Enikő, nem elhallgatva azt sem, hogy sok bizonytalansági faktort is hozott ez az új rendszer, hisz a kismama mellett nem lehet ott egy olyan személy akár az orvos, akár a szülésznő személyében, akivel hónapokon át készült, akiben bízik.
Van egy másik nehézsége is a jelenlegi szülészeti ellátórendszernek: a kevés, támogató hírben álló intézményt megrohamozzák a VBAC-re készülő anyák, megfelelő lakcímkártya beszerzésével biztosítva maguknak a lehetőséget arra, hogy ott szüljenek, ahol a legtöbb esélyt adják meg nekik a természetes útra.
Fontos ugyanakkor megjegyezni azt is, hogy bár jó lenne, ha a VBAC lehetősége az összes érintett anya számára elérhető lenne, mindenkinek más az útja.
– Az is rendben van, ha valakinek volt egy császármetszése, de nem bánja, ezzel ki van békülve, de ha ez esetleg nem így van, akkor a VBAC-re való felkészülésben fontos feldolgozni az előző császármetszést.
Sok szakember van, aki ebben tudja segíteni a VBAC-re készülő kismamákat: ha a feldolgozás megtörtént, akkor lehet tovább lépni és koncentrálni a következő várandósságra – mondja Enikő.
Azt pedig személyes példámból mondhatom el, hogy még
ha a VBAC-kísérlet esetleg nem is lesz sikeres, annak a tudata, hogy saját határainkon belül mindent megtettünk azért, hogy a lehető legoptimálisabb születést biztosítsuk gyermekünknek, a vajúdás fontos folyamatával együtt, szintén hatalmas erőt adhat.
A minden egyes szülésnél újra formálódó anyaságban megerősít annak a tudata, hogy informált és felkészült döntések során jutottam el egy út végére, bármi is legyen az.
Fotó: Tiboldi Tamás
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
