Az áprilisban nyílt oszakai Világkiállítás magyar pavilonjánál járt családjával Szakonyi Eszter, az ország ismert, sokszorosan díjazott kozmetikus mesetere, a Vintage Beauty alapítója. Néhány kedves egyetemista, egy népdalokat éneklő lány, virág illat helyett emberszag, az ország értékeit bemutató térben pedig néhány arckrém, méz, plüss figurák és Miska kancsó – ezt tapasztalták a magyar pavilonban Eszterék, amelynek működtetése havonta 2,2 milliárd forint. Eszter véleményét változtatás nélkül közöljük.
„Néhány napja az osakai Világkiállításon jártunk. A 40 fok feletti hőérzet ellenére tömve volt látogatókkal. Hatalmas területen, lélegzetelállító pavilonok, köztük lebetonozott tér, ahonnan néha a mentő ugyan elkapott egy-egy ájuló embert, ennek ellenére jött kicsi és nagy, kerekesszékes, idős, aki csak bírt.
Mindenki mindent látni akart.
Az egyes országok kiállítóhelyei előtt végeláthatatlan sor, ahol legyezőkkel, napellenzős sapkával, hűtő szerszámokkal ellátott emberek ezrei várakoztak a bejutásra.
Feltűnt egy épület, ahol viszonylag konszolidált mennyiségű ember állt csupán. Arra indultunk némi árnyékot keresve. A magyar részleg volt az.
Üdítő élményként hatott az ott dolgozó magyar egyetemista fiatalok kedvessége, embersége, nyelvtudása. Piros pont mindegyiküknek!
Bejutva azonban egy rideg, sötét, viszonylag szűk helyiségbe érkeztünk, ahol valamiféle üveg hatású, virág szerű tárgyak próbáltak üzenni akármit az országról. Leginkább egyébként egy ezer éves HeliaD reklám jutott eszembe a „belvilágról”, de ez már csak az én asszociációs szegénységem terméke.
Egy belső ajtónál álló fiatalembertől megtudtuk, hogy magyar illatokat kellene éreznünk a térben. Emberszagon kívül egyéb nem volt. Mindegy is, van ilyen.
Várakoztunk valamire, ezt onnan tudtuk, hogy egy kijelzőn a másodpercmutató visszafelé számolt. Kisvártatva megnyílt a titokzatos ajtó. Egy előadóteremben találtuk magunkat, ahol „HAMAROSAN KEZDŐDIK AZ ELŐADÁS” volt a suttogás tárgya.
És valóban. A tér közepén, egy orosz menyasszonyi ruhára emlékeztető jelmezbe öltöztetett lány jelent meg, aki néhány magyar dalt elvágyódó „szomorkával” elénekelt.
Színházi élményeim közül beugrott néhány jelenet, amikor a rendező megpróbálja kifejezni, amint a holtak üzennek az élőknek. A ritmikusabb dalok is dermesztőnek tűntek, ebben a sötét, furcsa, rideg, színtelen térben.
Díszlet nem volt, ha csak a lyuggatott vászon kupolán átszüremlő fényjáték nem tekinthető annak. 10 percnél az egész talán nem is tartott tovább.
No jó, magamban felmentést találtam a feltételezhetően szűkös budget-ben, amely néha „ád” ilyen kényszermegoldásokat. Egy ember, egy tér, egy jelmez, nincs díszlet, rövid program, lehet továbbmenni.
Ezután a nézők egy vásártérben találták magukat, ahol az én férjem nem átallotta azonnal megjegyezni (csak úgy az orra alatt), hogy „szekunder szégyen”.
Hát persze. Nem kellett volna előtte a Dubai-i standot látni, meg úgy a többit, még ha csak kívülről is. Tetszettek volna itt kezdeni a látogatótér bejárást.
Az MDF lapokból összetákolt (vidéki könyvtár stílusú) polcokon néhány szegény HeliaD krém árválkodott és egy számunkra ismeretlen méz-brand (DrHoney) kis üveges produktumai. Indokolatlanul sok Miska kancsó, néhány plüss és megszámlálhatóan kevés tábla csokoládé, amit még azonosítani tudtam.
Az egyetlen valamire való tárgy 2 darab Rubik kocka volt, ez talán a jeles ázsiai nézőknek is mondhat valamit.
Ha nem ismerném Magyarország csodáit, e stand láttán csupán egy megdermedt lelkületű, szomorú, zárkózott, önmagát is szégyellő, ám kötelező jellege okán kényszerűen prezentáló ország képe sejlene fel.
A termál fürdők, a bor, az építészet, a gasztro kultúra, a természeti adottságok, stb. mind-mind továbbra is saját titkaink maradnak. Osaka erről sajnos semmit nem fog így elmondani.
A kiállítás, helyszíne okán több száz millió, meglehet, hogy több milliárd ember figyelmét is eléri. Ezzel a bemutatkozással azonban csírájában fojtjuk el az esetleg érdeklődést bármilyen tekintetben. Hülye lenne bárki is nem visszafordulni e stand láttán, még ha el is indult volna.
A stand létrehozatalának költsége 22 Mrd forint volt, az üzemeltetése 2,2 Mrd forint havonta.
Hogy mi a búbánatos jóisten emésztette/emészti fel ezt a temérdek pénzt, azt csak azok tudják, akik létrehozták. A design, a 3-4 egyetemista és az éneklő kislány óradíja ennek egészen biztosan nem látható részét képezték.”
Eszter bejegyzését itt találjátok.
Immerzív élmény és Miska kancsó
Egy kicsit kutakodtunk, és az EXPO2025 sajtóanyagában megtaláltuk a válaszokat Eszter kérdéseire. Arra, hogy mire gondolhatott a költő, vagyis mi volt a kreatív koncepció a magyar pavilonnál. Íme:
„A Magyar Pavilon fő attrakciójának létrehozásakor a célunk egy olyan immerzív élmény megteremtése, amelyben a közönség a magyar táj ihlette világon keresztül érkezik meg egy végtelen, univerzális térbe. Ennek a térnek az abszolút középpontjában a magyar népdal áll.” – mondta Vági Bence Harangozó Gyula-díjas rendező, koreográfus, a Magyar Pavilon művészeti koncepciójának megalkotója a sajtóközleményben.
„A közönség nem csupán meghallgat egy magyar népdalt, hanem fokozatosan részese lesz annak, majd a dallamot dúdolva magával vihet egy darabot a magyar kultúrából” – érzékeltette az élő népzenei produkció erejét a művész.
A sajtóanyagban érkezett a válasz az indokolatlanul soknak tűnő Miska kancsók szerepére is:
„A Pavilon szívében található Miska Kitchen&Bar egy bisztró stílusú gasztronómiai
sziget. Az étterem mellett egy borbár is helyett kapott, ahol a magyar tájegységek legkiválóbb borait kóstolhatják meg a vendégek. A bor és a hungarikumnak számító szódavíz kombinációjából létrejött fröccs a borbár ikonikus frissítőjeként szerepel a választékban” – mondta Csapody Balázs, a Magyar Pavilon gasztronómiai koncepciójának felelőse. A Pavilon házigazdáját, Miskát a népi kultúra jellegzetes dísztárgya, egy miska kancsó ihletette.” – És helyben is vagyunk.
sziget. Az étterem mellett egy borbár is helyett kapott, ahol a magyar tájegységek legkiválóbb borait kóstolhatják meg a vendégek. A bor és a hungarikumnak számító szódavíz kombinációjából létrejött fröccs a borbár ikonikus frissítőjeként szerepel a választékban” – mondta Csapody Balázs, a Magyar Pavilon gasztronómiai koncepciójának felelőse. A Pavilon házigazdáját, Miskát a népi kultúra jellegzetes dísztárgya, egy miska kancsó ihletette.” – És helyben is vagyunk.
Az osakai Világkiállításra 28 millió látogató várnak. Az EXPO 2025 Kft. közleménye szerint „Magyarország Japán egyik legfontosabb gazdasági partnere Közép-Európában, emellett a »felkelő nap országa« kapuként szolgál hazánk számára az ázsiai piacokhoz.
Fotók: Szakonyi Eszter
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
