A bántalmazás nem nárcizmus, hanem döntés kérdése

Egyre jobban terjedő tévhit, hogy a nárcisztikus személyiség okozza a bántalmazást, azonban nem minden nárcisztikus bántalmazó, és nem minden bántalmazó nárcisztikus. Ezt – ahogy érintettek ezrei – Hanna sem tudta. Minden akkor változott meg, amikor gyermeke született a szeretett férfitől. 

Amikor Hanna várandós lett, a férfi viselkedése megváltozott. Látszólag a semmiből bukkant fel a lelki terror, a megalázás és a megszégyenítés. A gyermek megszületése után a férfi semmilyen módon nem támogatta párját, egy darab pelenkát sem vett a kicsinek, de a gyerekelhelyezésnél mindent elkövetett, hogy tovább keserítse Hanna elválási szándékát: azzal vádolta, hogy alkalmatlan az anyaságra.

Hanna megoldást keresett, önmagát hibáztatta és próbálta megmenteni a kapcsolatot. Rengeteget olvasott, így talált rá a nárcisztikus személyiségzavarra, és vélte felfedezni annak jellemzőit párjában. Testi erőszak nem történt, így Hanna nem volt biztos benne, hogy valóban bántalmazó kapcsolatban él, vagy mentális zavarral áll szemben.

A bántalmazás döntés

Fontos leszögezni, hogy Hanna esetében elsősorban bántalmazó kapcsolatról kell beszélnünk.

Nem a nárcisztikus jellemvonások okozzák a bántalmazást, hanem a bántalmazó döntése.

A nárcizmus és a bántalmazás egyidejű emlegetése egyre jobban terjed, feltehetően azért, mert a bántalmazókat jellemezhetik nárcisztikus jellemvonások. Mégsem szerencsés összekeverni a két fogalmat, hiszen a nárcizmus pszichológiai fogalom, míg a bántalmazás egyfajta viselkedési mód.

Anélkül, hogy hobbipszichológust játszva belemennénk a nárcisztikus jellemvonás és nárcisztikus személyiségzavar különbségeinek és határainak elemzésébe, és szétválasztanánk a vékony- és vastagbőrű nárcisz megnyilvánulásait, nézzük meg Hanna esetét a bántalmazás szemszögéből.

Fontos tudatosítani, hogy a bántalmazás elsősorban nem szocializáció vagy mentális sérülés eredménye. A bántalmazás a bántalmazó döntése. A bántalmazó gondolkodását három alapvetés jellemzi: mások felett gyakorolt hatalom, birtoklási vágy és jogosultságtudat. Ezekből pedig már egy is elég, hogy a bántalmazás megtörténhessen.

Csak másodsorban nárcisztikus

Éppen ezért Hanna gyermekének apja elsősorban jogosultságtudatú, vélt hatalommal visszaélő, birtokló bántalmazó, másodsorban lehet esetleg nárcisztikus, vegetáriánus, rövidhajú, szandált zoknival hordó és egyebek.

A hangsúly a bántalmazáson kell legyen, nem pedig az egyéb jellemvonásokon, hiszen a bántalmazás három fő alapvetése határozza meg a bántalmazó döntéseit.  

Hanna nemcsak lelki terrorban részesült, hanem gazdasági bántalmazásban is, sőt, a gyerek szükségleteinek apai mellőzése kimeríti az elhanyagolás fogalmát is, ami szintén a bántalmazás egyik formája.

Ebben a cikksorozatban nem kisebb dologra vállalkozunk, mint tisztázni a bántalmazás természetét, eloszlatni a bántalmazással kapcsolatos tévhiteket, megmutatni, hogy bárkiből lehet áldozat, hiszen az erőszak csak egy emberen múlik: az erőszaktevőn. Ezért az erőszak természetének ismerete és helyes beazonosítása életmentő. De mutatunk kiutat is, és végső soron megmutatjuk, hogy az áldozatból lett túlélő hogyan válhat igazán élővé azáltal, hogy visszaszerzi uralmát a saját élete felett.

Meséld el te is a történetedet, hogy Takács Hajnal segíthessen!

Kattints a linkre vagy küldj levelet a noivalto@gmail.com címre, hogy minél több valódi történet megértésében és feldolgozásában segíthessen a szakértő.

Gyakori jelenség, hogy a bántalmazás a közös gyermek érkezésekor kezdődik. Ennek oka, hogy a bántalmazó akkor már birtokában érzi áldozatát, és jogosultságtudatából fakadóan megengedi magának, hogy bántsa a másikat.

Ez történt Hannával is. Nagy valószínűséggel egykori párja korábban is lealacsonyítóan gondolkodott róla, de mivel haszonelvű érdekei úgy tartották, még nem engedte meg magának, hogy ezt kifejezze Hanna felé. Azonban amikor a gyerek már összekötötte őket, a bántalmazói gondolkodásmódból fakadóan már nyíltan birtoktárgyként kezelte a gyereket és az anyát.

A gyerek, mint eszköz

Szintén gyakori jelenség, hogy a bántalmazó eszközként használja a közös gyereket áldozatának folytatólagos bántalmazására, amelybe előszeretettel vonja be a hatóságokat is, akik ismeret és tudás híján nem ismerik fel, hogy nem két, egyenrangú kapcsolatban élő ember válásáról van szó, hanem egyenlőtlenségen alapuló, hatalom- és birtoklási vágy, valamint jogosultságtudat vezérelte bántalmazó kapcsolatról.

Mivel a bántalmazásra hajlamos emberek manipulatívak és önzően haszonelvűek, képesek jegelni magukat addig, amíg érdekeik úgy kívánják. Ezért olyan nehéz felismerni őket, mert bár mindig vannak jelek, mégis el tudják hitetni, hogy a másik rosszul értelmezi viselkedésüket, megnyilvánulásaikat.

Mivel az erőszak megjelenése is a bántalmazók döntésén múlik, így áldozatuk értetlenül áll a történések felett, hiszen a manipuláció megzavarja őket, és sokszor kétségesen élik meg önmaguk érzékelését, ahogyan Hanna is.

Sose feledjük, hogy a manipulatív kapcsolatok nagyon hasonlatosak egy kártyabűvész trükkjeihez: látod a lapokat, figyeled a mozdulatokat, tudod, hogy valami csalás lehet a dologban, de valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a bűvészt figyeled és csodálod, miközben azon gondolkozol, hogy hol hibázol, mire nem figyelsz. Ezt a manipuláció okozta meghasonlást használja ki a bántalmazó, és így éri el, hogy magadban keresd a hibát, miközben ő trükközik. A bántalmazó is ilyen bűvész.

Emlékeztek Rodolfóra? Mindig elmondta, hogy „csak a kezemet figyeljék, mert csalok!”.

A bántalmazó ilyet sosem fog mondani. Ő azt fogja mondani, hogy veled van a baj.

Ezért minden kapcsolatban érdemes figyelni a három alappillér (ism.: mások felett gyakorolt hatalom, birtoklás és jogosultságtudat) esetleges előfordulására, mert azokból indul ki minden bántás. Ha ezeket felismerni véljük, érdemes nyitva tartani a szemünket és tisztán hagyni az érzékeléseinket, hogy idejekorán lépjünk ki egy esetleges bántalmazó kapcsolatból.

Nyitókép: Freepik.

Vélemény, hozzászólás?