Szerintem szinte mindenki gondol rá, hogy jó lenne egészségesebben enni – majd. Én is így voltam vele a harmincas éveim közepéig. Hogy majd egyszer. Ha lesz rá idő. Meg kedv. Csak hát most annyi fontosabb dolgom van, nincs időm és energiám még ezzel is foglalkozni. Persze, jó lenne leadni néhány kilót, de hát alapvetően semmi bajom, évi néhány megfázástól és felfázástól eltekintve egészséges vagyok. Egyébként is eszem zöldséget, gyümölcsöt. Tulajdonképpen most sem eszem rosszul. Aztán…
Aztán megszületett a második gyermekem, és rajtam maradt +15 korábban sosem ismert kiló, ami a 165 cm-es magasságomhoz képest bizony nem kevés. A korábbi 36-38-as ruháknak búcsút kellett intenem, és be kellett vásárolnom a 42-es méretből. Igyekeztem megnyugtatni magam, hogy ez az élet „B” oldalán, két gyermek után már így normális. De közben azért nem éreztem magam túl jól. A túlsúly mellett kezdett aggasztani az állandó térdproblémám is, ami miatt már nem tudtam fájdalom nélkül leguggolni. Nemrégiben döbbentem rá, hogy ebből az időszakból még fotó sincs rólam, legfeljebb úgy, hogy a gyerekek mögé bújva nem is igazán látszódom.
Néhány hónapig bírtam ezt az állapotot, aztán fellázadt a lelkem. Nem létezik, hogy nekem mostantól így kell élnem.
Ekkor épp december volt. Úgyhogy – igen, kitaláltátok – megszületett az elhatározás, hogy január 1-től minden másképpen lesz. Megkeményítettem magam, és hozzákezdtem a táplálkozásom átalakításához.
Minden, és mindennek az ellenkezője is
Nos, már a felkészülés is zavarba ejtő volt. Életemben először nem egy fogyókúrát kerestem, hanem egy életen át tartható, egészségesebb táplálkozási formát szerettem volna kialakítani. Ehhez mondjuk jó lett volna világosan látni, hogy mi a végcél. Tulajdonképpen milyen az igazán egészséges táplálkozás? Beírtam a keresőbe, hogy „egészséges táplálkozás” – és ezzel megnyitottam Pandora szelencéjét.
Ömlöttek rám az egymásnak ellentmondó információk. Kerülni kellene a telített zsírsavakat. Illetve nem, mert a telített zsírsavak jók, csak eddig félreértettük őket, inkább tegyünk a kávénkba vajat és együnk sok szalonnát. A hús, főként a vörös hús rákkeltő. Illetve nem, mert a hús szuper étel, hiszen a paleolit kor embere is azt ette, és lám, nem voltak civilizációs betegségei. A teljes kiőrlésű gabona jobb, mert magas a rosttartalma. Illetve nem, hiszen a szénhidrát hizlal, és ha glutént is tartalmaz, akkor még a beleim is áteresztőek lesznek tőle! De legalább abban még biztos voltam, hogy több gyümölcsöt kellene enni. Illetve, várjunk csak… nem is! A gyümölcsben sok a cukor! Most akkor legyek paleo, esetleg vegán, kövessek ketogén diétát, böjtöljek, mindenképpen csak bio cuccokat egyek, kerüljem a glutént?
Ezek alapján nem csoda, hogy általában inkább feltesszük a kezünket, és úgy döntünk, hogy ennek semmi értelme, és inkább nem változtatunk.
A tudomány álláspontja
Most akkor kinek van igaza? Racionális ember vagyok. Közgazdászként végeztem, életem jelentős részét az üzleti szektorban töltöttem, szeretem a számokat, értem a statisztikát, és hajlamos vagyok az információkat kritikus szemmel nézni, nem csak elhinni. Fogtam magam, és úgy döntöttem, hogy kihívásként tekintek erre a kérdésre.
Elkezdtem mélyebbre ásni. Heteken át böngésztem a nemzetközi szakirodalmat, a tudományos kutatásokat és az orvosi véleményeket, házimunka közben podcastokat hallgattam és YouTube-videókat néztem, aztán amíg az akkor 5 hónapos lánykám aludt, megkerestem a hivatkozásokat, és elolvastam őket, és megkerestem a hivatkozásokban lévő hivatkozásokat, és azokat is megnézegettem.
Ráébredtem, hogy a szakmainak tekinthető közösségekben is sok a vita, hogy az orvosi képzés nem igazán foglalkozik a táplálkozással, és előfordul (természetesen tisztelet a kivételnek!), hogy az orvos ugyanonnan veszi az egészséges táplálkozással kapcsolatos információit, mint mi, hétköznapi halandók. Így, hosszas elemezgetés eredményeként rajzolódott ki lassan számomra, hogy mit vagyok hajlandó elfogadni hiteles forrásként, és mi az, ami szimplán csak valaki véleménye, üzleti érdek, vagy egyszerűen tájékozatlan butaság.
Nagy hatással volt rám – sok egyéb között – a Nutiritionfacts.org táplálkozási kutatásokat feldolgozó honlap, Dr. Michael Greger: Hogy ne halj meg! és Dr. T. Colin Campbell Kína Tanulmány című könyve is. Egy új világ nyílt meg előttem, amikor végre megértettem, hogy a mai napig kutatott összes táplálkozási mód közül az bizonyult az emberi szervezet egészségét leginkább támogatónak, a betegségekkel szemben hosszú távon legerősebb védelmet nyújtónak, amelyben a teljes értékű növényi élelmiszerek dominálnak, és a feldolgozott, valamint az állati eredetű ételek sokkal kisebb mértékben vannak jelen.
|
Milyen az optimális étrend? Az Amerikai Életmódorvostani Társaság (ACLM) oktatási programjának és ajánlásainak fontos sarokköve a dominánsan teljes értékű növényekre épülő étrend: egy olyan növényi alapú étrend, amely nagyrészt változatos és kevéssé feldolgozott zöldségekre, gyümölcsökre, teljes kiőrlésű gabonákra, hüvelyesekre, diófélékre és olajos magvakra épül. A teljes értékű növényi ételek fogyasztása remek módja annak, hogy több tápanyagot vigyünk be és csökkentsük a káros hatásokat, és ez az egyik legjobb módja annak is, hogy megelőzzünk, kezeljünk, vagy akár visszafordítsunk számos krónikus betegséget. Ma már sok jó minőségű adat áll rendelkezésünkre ezzel kapcsolatosan. Randomizált, kontrollált kísérletekkel (ezek olyan magas minőségű tudományos bizonyítékként számon tartott kutatások, amelyeket ok-okozati összefüggések kimutatására is használnak) igazolták, hogy teljes értékű növényi étrenddel hatékony és fenntartható fogyás érhető el, a szénhidrátcsökkentett étrendekkel szemben hatékonyabban javítja a cukorbetegeknél a vércukorszintet, és mindmáig ez az egyetlen étrend, amellyel kísérletben igazolt módon sikerült visszafordítani akár a súlyos szívbetegséget is. Egyre több orvosi társaság ismeri fel ezeket az eredményeket, így például az Amerikai Klinikai Endokrinológiai Szövetség és a Kanadai Diabétesz Szövetség egyaránt a növényi alapú étrendeket ajánlja a 2-es típusú cukorbetegség életmód-terápiájában. Dr. Márky Ádám, a Longevity Project szakmai- és orvosigazgatója |
Lépésről lépésre
Néhány hónap alatt, fokozatosan alakítottam át az étrendemet. A húst és feldolgozott húskészítményeket szinte azonnal, komolyabb nehézség nélkül elhagytam. Nem is igazán hiányoztak. Teljes erőmmel arra fókuszáltam, hogy minél jobban növeljem az étrendünkben a zöldségek és a gyümölcsök mennyiségét, a gabonákat és gabonakészítményeket lecseréljem 100%-ban teljes kiőrlésű változataikra, és napi szinten beépítsem a hüvelyeseket, magvakat, dióféléket.
Teljesen átrendeztem a konyhámat, kitiltottam az egészségtelen összetevőket, és intenzív kísérletezésbe kezdtem a főzés terén. Előtte nem voltam igazán konyhatündér, talán a rántottakészítés volt a kulináris készségeim csúcsteljesítménye, mivel az ételkészítést unalmasnak találtam. Most viszont a bevásárlás és a főzés valódi értelmet nyert: nemcsak a puszta kalóriabevitelt, hanem az egészségünk javítását szolgálta. Nagyobb küzdelem volt a só csökkentése és a tejtermékek, tojás minimalizálása, de néhány hónap alatt, fokozatosan ezt is megvalósítottuk. Lépésről lépésre kezdtünk törekedni – és törekszünk immáron öt éve – egy dominánsan teljes értékű növényi ételek köré felépített étrendre.
Azóta gyökeresen megváltozott az életem. Már akkor, néhány hét után is meglepő dolgokat tapasztaltam. Felnőtt életemben először elkezdtem átaludni az éjszakát. Ébredés nélkül, mélyen, pihentetően. Kisimult az arcbőröm, nem száradt ki többé a bőröm. Azóta nem is nyúltam testápolóhoz, mivel egyszerűen nincs rá szükségem. Tele lettem energiával, megállíthatatlannak éreztem magam. Jobban ment a sport, elmaradt az ebéd utáni kajakóma, soha többé nem puffadt a hasam, pedig ez szinte mindennapos eleme volt az életemnek korábban.
3 hónap alatt magam mögött hagytam azt a 15 felesleges kilót, pedig egyszer sem számoltam kalóriát, vagy éheztem.
Derűsebbnek kezdtem látni az életet. Olyan érzés volt, mintha felturbózták volna az agyamat. Egyre jobban tudtam koncentrálni, még többet tanultam, olvastam. Szétfeszített a tettvágy. Hamarosan vissza is tértem a munkahelyemre.
Miközben újjáélesztettem a testemet, ráébredtem néhány nagyon fontos dologra. Például arra, hogy nincs értelme mástól, vagy a jószerencsétől várnom a megoldást, hanem nekem kell maximális formában lennem ahhoz, hogy legyen energiám mindenre, amit szeretek: a családomra, a munkámra és még saját magamra is. Maximális formában pedig igenis lehet lenni. És ennek – ha nem is egyetlen, de – kiemelkedően fontos eleme, hogy mivel táplálom magam.
Végre megértettem, hogy az egészséges táplálkozás nem azért jó, mert valaki azt mondta, vagy mert lefogyok tőle, vagy örökké fogok élni (nyilván nem fogok), hanem azért, mert testi-lelki-szellemi értelemben is jobban érzem magam, és így egyszerűen több az önbizalmam, a motivációm és az energiám mindazokra a dolgokra, amik igazán fontosak az életemben.
| Länger Jelena a vállalati egészségfejlesztéssel foglalkozó Longevity Project egyik alapítója. Személyes missziójának érzi, hogy megmutassa, akár nagyvállalati közegben is lehet egészségesen, kiegyensúlyozottan élni. Alapítótársával, Dr. Márky Ádámmal azért küzdenek, hogy az orvosi bizonyítékokon nyugvó egészséges életmódelvekre épülő programjaikkal a táplálkozás, a stresszkezelés, a pszichológiai rugalmasság és a mozgás terén is segítsék a dolgozók személyes fejlődését. |
Fotók: Longevity Project.
Támogatott tartalom.
