Miért nehéz a válás?

Mert hogy nehéz, az akkor sem kérdés, ha mindennél jobban ezt akarjuk, és már nagyon várjuk, hogy végre friss levegőt szívhassunk. Mégis különbözőképpen élhetjük meg a válás folyamatát, sőt a kimenetelét is attól függően, hogy milyen kapcsolatból és hány gyerekkel akarunk kilépni. Nézzük sorba, és készüljünk fel rá.

A békés válás

Ez nem úgy megy ugyanis, hogy kimondom, vége, aztán a bíróság is kimondja, hogy astala vista. Ez csak a legideálisabb esetben fordulhat elő, amikor mindkét fél már inkább kint, mint bent van a házasságból, és kifejezetten békés a kapcsolatuk egymással. Azaz, ha a kapcsolatból már eltűnt a szerelem és az a szeretet is, amely összetartotta, de megmaradt a másik iránti tisztelet és némi barátságérzés. Tudod, mint a filmekben, ahol a válófélben lévők megölelik egymást és minden jót kívánnak a másiknak, mielőtt benyitnának a tárgyalóterembe.

Ezt hívjuk békés válásnak, és ilyenkor már van is a felek kezében (illetve a bíróéban) egy előre megírt és mindkét fél által elfogadott megállapodás a válás tényéről, a láthatásokról (ha van gyermek), valamint a felek megegyeztek külön vagyonjogi szerződésben az ingóságok és ingatlan(ok) kérdéséről is. Ilyenkor még saját ügyvédre sincs szükséged, elegendő lehet egy bíróság által kirendelt is, ha nagyon muszáj. Ha nincs gyermek, egy tárgyalással megúszhatjátok, ha van, akkor a békéltető után lesz még egy. Maximum félévvel kalkulálj és némi apanázzsal az állam felé. Mert perköltségek ilyenkor is vannak, de azok bírhatók.

Na, ez a legritkább, bár kétségkívül a legkívánatosabb válás. Már ha mondhatunk ilyet egy szakításról, hiszen válni ebben az idilli helyzetben is nehéz, főleg gyerekestől.

Ők lesznek a legnagyobb elszenvedői a szakításotoknak, viszont rendbe is fognak jönni 1 éven belül, ha apa és anya továbbra is normális.

Ha te az érzelmesebb, önhibáztatóbb fajta vagy, vagy egyszerűen csak idealista, aki mindig is arról álmodott, hogy holtomiglan-holtodiglan, akkor biztosan ejtesz majd magadért is jó pár könnycseppet, mielőtt kikiáltanád az égbe, hogy „Freedom”, és belevetnéd magad az online társkeresők vagy a romkocsmák világába.

A szokásos válás

Én csak így hívom azokat a válópereket, ahol a házasságból gyermekek is születtek és van némi vagyon is, amelyről a még-házastársak nem tudtak megegyezni. Ha te is épp ilyen helyzetben vagy, akkor az első (kötelező) békéltető tárgyalás után még néhány további is vár rád – rendszerint 3 havonta –, hiszen miért is mennének a dolgok gyorsan és könnyedén. A jó hír, hogy még ilyenkor, a nagy perpatvar közepén is van lehetőségetek megegyezni, amivel jelentősen lerövidíthetitek ezt a korántsem kedves időszakot. Egy ilyen válóper esetében ugyanis

  • előkerülnek az esetlegesen mély sebek;
  • a bíró rá fog kérdezni a volt szexuális életetekre;
  • elképzelhető, hogy tanúkat is be fognak vonni a tárgyalás menetébe;

szóval lesz itt minden cukiság, amelyet érdemes egy megegyezéssel elkerülni. Ez azonban nagyfokú kompromisszumkészséget vár el mindkét féltől. Azonban, ha szerencsés vagy, 2 év alatt ez a fajta válás is lezajlik. Ha nem, akkor egy szörnyű és megalázó háborúnak leszel kitéve.

A brutális válás

Nem tudok rá jobb szót és kevésbé feltűnőt sem, mert ez tényleg nagyon durva, lelket-szívet gyilkoló, a gyerekeket is mindennek kitévő tárgyalássorozat. Itt még véletlenül sincs szó megállapodásról, még akkor sem, ha közben lenne köztetek ilyen irányú kezdeményezés, hiszen az az egyik fél részéről inkább időhúzásnak, mint valódi törekvésnek minősül. Tehát

  • ha nem tudtatok egymással megállapodni,
  • ha van közös vagyon (ha hitelre, akkor az még rosszabb),
  • ha vannak gyerekek és
  • ha a kettőtök közti érzelmek inkább ellenségesek, mint semlegesek,

akkor kösd fel a gatyádat.

Nem reménykedhetsz ugyanis abban, hogy a másik fél megértő lesz, hogy ne megy el a végsőkig és hogy nem kell a Tisztelt Bíróság előtt olyanokról is beszámolnod, ami amúgy senkire nem tartozna.

Ilyenkor simán előkerülhet az összes orvosi papírod, bizonyítékok az időszakos kiborulásaidról, kiragadott mondatok a messengeredből, olyan titkos adalékok, amelyek az apádról-anyádról szólnak, olyan tetteid, amikor épp a gyerekekkel ordibáltál a szemét levitele miatt és a többi, és a többi. Fel kell arra készülnöd, hogy az egész életed, a kapcsolatotok mindennapi baromságai is napvilágra kerülnek, olyanok is, amelyeket normál esetben apróbb nézeteltérésnek könyvelnél el. Ezek a tárgyalóteremben orbitális bűnként lesznek feltüntetve.

Nem beszélve arról, hogy egy brutális válás során kirendelhetnek klinikai szakpszichológust nemcsak a gyerekekhez, hanem a ti megvizsgálásotok végett is, hiszen, ha harc, akkor legyen harc. Bizonyítanod kell, hogy jó anya vagy, hogy nem vagy degenerált, hogy el tudod látni a gyermekeidet. Akkor is, ha ez teljesen nyilvánvaló.

Ma Magyarországon a válások ítélethozatalánál kicsit átestek a ló túloldalára: míg eddig többnyire az anyának ítélték a gyermeket, és sok esetben (erőszak, szociopata viselkedés miatt) megtiltották még a láthatást is az apának, ma már akkor is találkozhat a „gonosz” fél a gyermekkel, ha pszichopata.

Ennek bizonyítása ugyanis nem feltétlenül feladata a bíróságnak, te pedig nem fogod tudni igazolni, hogy a másik fél nem megbízható. A klinikai szakpszichológus ugyanis nem azt fogja vizsgálni, mennyire vagytok őrültek, hanem azt, hogy tudtok-e apaként és anyaként megnyilvánulni, gyereket nevelni. Tudom, hogy szarul hangzik, de így van.

 Kinek ítéli a bíróság a gyermeket?

A bevett gyakorlat azonban még mindig az, hogy ha az anya nem az utcán keresi a kenyerét (koldulással, szexszel, bárhogy), ha nem drogozik, ha nem iszik, ha van keresete, akkor a bíróság 99 százalékban még mindig neki ítéli a gyerekeket. Akkor is, ha az apa jobban keres és sokkal több mindene van.

Ha viszont a másik fél el akarja venni tőled a gyerekeket, mindent meg fog azért tenni, hogy bebizonyítsa, alkalmatlan vagy, azaz iszol, beszámíthatatlanul viselkedsz és pszichopataként éled a mindennapjaidat. Folyamatosan bizonyítékokat fog keresni, amelyekkel valószínűleg nem megy semmire, de téged ki fog készíteni.

Állandóan zaklatni fog, érzelmileg zsarolni, hogy összetörj, mert így – mire a klinikai szakpszichológushoz kerülsz – egy remegő, kivert kutyát lát majd a szakember, akinél nincsenek jó helyen a gyerekek. Szépen hangzik, igaz?

Persze ott lesznek a tanúk, akiket te is behívathatsz, akik bizonyítják ezek ellenkezőjét (a gyermekek nevelői, a szomszédok, ismerősök), ha hajlandók lesznek maguktól tanúskodni. Mert vedd figyelembe azt is, hogy a közös barátaitok nem szívesen vesznek majd részt a háborútokban. 

A lényeg viszont a következő: ha nincs veled semmi baj, akkor nálad helyezik el a gyermekeket, de mire eddig eljuttok, lelkileg és idegileg is durván tönkremehetsz. Ezért mondtam már a legelején, hogy egy válásra fel kell készülni pszichésen és akár bizonyítékok gyűjtésével is egyaránt. Ha pedig épp egy fizikailag vagy érzelmileg bántalmazó kapcsolatból akarsz kijönni, ez mindennek az alapja. Legyen melletted egy pszichológus vagy más segítő szakember, aki megerősíthet, hogy a válásod végén tényleg teljes megkönnyebbüléssel ki tudd mondani: szabad vagyok.

Nyitókép: Freepik. 

Vélemény, hozzászólás?