A Harapós az egy órás busszal jött haza Lelléről. Gondolt egyet, és Babárd felsőn szállt le, az közelebb van a Piros Heteshez. Nem sietett sehova, a fiúk még suliban voltak. Napos novemberi délután volt, a sálját meg a sapkáját a szatyrába is gyűrte, nem kellettek. Séta közben a szabad kezével rágyújtott egy cigire, tapasztalatból tudta, hogy pont elszívja, mire a presszóhoz ér. Jól fog esni egy pohár sör így, munka után, talán lehet korsó is, és talán jöhet mellé egy Unicum is, végülis péntek van.
Spenger Kincső írása.
Komótosan ballagott az egyenetlen járdán, a Káldiék kuvaszai megugatták, de nem foglalkozott velük, ezek a dögök folyton tébolyodottan ugatnak mindenkire. Még egy slukk volt a Szofiban, amikor a kocsma elé ért, a csikket elnyomta az ajtó előtti alumínium hamutartóban.
A Hetes szinte üres volt, a pár vendég közül mindenkit ismert, a pultban Juci lagymatagon köszöntötte. Szia… Mit kérsz?
A Harapós keserűen elmosolyodott magában a köszönés utáni szünetet hallva. A neve Erzsi volt, de ez a szeptemberi eset óta szinte teljesen kikopott a faluban, és ő nagyon jól tudta ezt. Amikor az emberek köszöntek neki, már nem mondták hozzá a nevét, mert hirtelen nem jutott eszükbe, hogy Erzsi, csak hogy a Harapós.
Úgy meg mégsem hívhatták szemtől szembe, fenn kellett tartani a látszatot, hogy ezt a gúnynevet ő nem ismeri, csak mindenki más, különben túl szégyenletes lenne ez az egész.
Juci csapolt egy korsó Ászokat, aztán kitöltötte az Unicumot, a csendben hallani lehetett az ital gluttyogását a gömbüvegben, Erzsi szó nélkül fizetett, elrakta a visszajárót, és leült a sarokban lévő asztalhoz.
A sör jó hideg volt és keserű, Erzsi épp le akarta hozzá húzni a felest, hogy egy kicsit felpezsdüljön, amikor Szeghalminé Piroska lépett be az ajtón. Piroska a körzeti megbízott felesége volt, Erzsivel nyáron, még az eset előtt barátkoztak össze, amikor mindketten Lellén, a Dallas Étteremben dolgoztak, és amikor Erzsi még Erzsi volt.
A szezon vége után kevesebbet beszéltek ugyan, de azért Piroska mindig kedves volt vele, még akkor is, amikor már mindenki más csak Harapósnak hívta a háta mögött.
Erzsi, szia! De régen láttalak! és már ült is le hozzá. Épp most végeztem, gondoltam, bejövök egy kávéra, de tudod, mit? Iszom veled egy pohár sört, olyan szép idő van.
Még mielőtt Erzsi bármit mondhatott volna, Piroska már ment is a pulthoz, és egy sörrel meg egy vodkával tért vissza.
Úgy megkívántam, te. Hogy vagy, Erzsikém, nem is nagyon beszéltünk… hát… azóta.
Erzsi furcsán érezte magát a kedves érdeklődéstől, belegondolva, nem csak Piroskával, de senkivel sem csevegett egy ideje.
Megvagyok, megvagyok, dolgozgatok, a fiúk lassan ballagnak a suliból, ha nem buknak semmiből. Veled mi van? Mész jövőre is dallasozni?
Piroska letette a székre a nagykabátját.
Hát, kellene, az ovi zár júniusban, az irodán se nagyon lesz munka, egy kis plusz meg jól jönne, tudod, az iskolakezdésre. Egészségedre, Erzsikém!
Piroska felemelte a vodkát, a stampedlik böszmén koccantak egymással, az asszonyok ittak. Piroska gyorsan kortyolt kicsit a sörből.
Te! Még nem is mesélted el nekem, mi volt ez az egész szeptemberi ügy. A Sándor annyit mondott otthon, hogy a Botos Mari összeszűrte a levet az uraddal, erre te megharaptad. Dehát csak így? Kinek jut ilyen az eszébe, Erzsi? Még tetanuszt is kapott a seggébe. Szerencséd, hogy nem jelentett fel, a Sándor szerint még le is ültethettek volna!
Erzsit szorongatni kezdték az emlékek. Ez a Sándor nem a legélesebb kés a fiókban, nem csoda, hogy itt végezte körzeti megbízottként. Arra sem jött rá, hogy a szeptemberi ügy valójában tavasszal kezdődött, amikor Erzsi férje munkát kapott a postán.
Pontosabban azon a májusi reggelen, amikor a lellei buszon munkába menet összetalálkozott a Kálmán Ancsával. Ancsa üvöltözve pletykált egész úton, mint mindig, és valahol Látrád körül volt egy mondata, ami piszkálni kezdte Erzsit.
Hallom, a Laci meg a postán kapott munkát! Figyeljél oda rá, tudod, hogy a Botos Mari micsoda egy kurva.
Botos Mari kézbesítő volt, harsány és feszes, szerette is magát rázni, mi mást csinálhat egy ilyen nő Babárdon? Mindenki közelebb húzta a férjét, ha megjelent valahol. Járna át Taszárra, ha már nem bír magával, mondogatták.
De Erzsi úgy volt vele, hogy a Laci olyan pipogya, észre se venné, ha bárki kikezdene vele, hát őnélküle még a pöcsét se találja meg.
A Mari meg vérmesebb annál, hogy egy ilyenre fájjon a foga. De azért a Kálmán Ancsának sikerült elültetnie az ötletet, úgyhogy Erzsi a következő napokban egy kicsit jobban figyelte a férjét, idegen szagok és hajszálak, árulkodó mondatok után kutatott, de nem igen talált fogást, Laci pont ugyanolyan málé volt, mint máskor.
Aztán egy meleg délután, amikor Erzsit előbb elengedték a munkából, gondolt egyet, és a posta felé indult egy hideg Fantával csak hogy beköszönjön és odaadja a Lacinak.
Senki sem volt odabent, Magdika az egyetlen ablak mögött tintás ujjakkal Kiskegyedet lapozgatott. Erzsi köszönt neki.
Laci? Magdika fel se nézett. Hátul.
Erzsi az épületet megkerülve hátrament, ott szoktak cigizni az önkormányzat meg a posta dolgozói, amikor a nemdohányzók kitessékelik őket. Mielőtt az épület sarkánál befordult volna, gondolt egyet, megállt, és először csak belesett a fal mögé.
Elsőnek Laci sápatag valagát látta meg a letolt gatyája felett, miközben a Botos Mari a falnak dőlve tessék-lássék nyögdécselt. Erzsi szó nélkül megfordult és hazament ebédet főzni, útközben dühödten magába döntötte a Fantát.
Este kérdőre vonta Lacit, de az csak mulyán hümmögve tévézett tovább hülyét tettetve, a gyerekek meg persze még az ő vérét szívták, hogy mit szekálja már megint szegény apucit. Úgyhogy Erzsi lefeküdt inkább aludni, négy hónap múlva pedig megharapta a Marit.
Egészen belefeledkezett abba, hogy felidézze magában az eseményeket és a dühöt, amit érzett. Amikor magához tért, Piroska továbbra is kíváncsian lesett rá a söre mögül választ várva.
Mit mondjak… Hosszú volt a nyár.
Erzsi rekedten felnevetett. Mindig látszott rajta a napi egy doboz Szofi, de Piroska most a szokottnál is töppedtebbnek látta.
Az biztos! Piroska nagyot sóhajtott. Neki aztán nem kellett ezt részletezni.
Amikor júniusban beállt a Dallasba felszolgálni, úgy gondolta, simán bele fog férni, a gyerekek végülis már nagyok, a Sándornak meg azért, lássuk be, nem sok dolga volt körzeti megbízottként. Hiszen ezért is költöztek ide Boglárról, a Balatonon lehúzott időszak után Somogybabárd nem sok bűntényt tartogatott, kétévente egy diszkóbaleset meg néha egy-egy bolti lopás.
De azon a nyáron mintha az ördög szállta volna meg a falut. A Bárány Öcsi elesett valami útra szórt szögeken biciklivel, és egy Skoda átment a lábán, Bauernét leütötték a bolt előtt, a postán a Magdi oldószert ivott tea helyett, és egy hétig feküdt Kaposváron a toxikológián, Illyés Jóska permetezés közben fennakadt egy dróton, majdnem elvágta a torkát, ráadásul valaki mérgezett almás pitét adott a Gálék Morzsijának!
Mindenki fel volt dúlva, egyedül Ervin atya örült, mert a falubeliek hirtelen buzgó templomba járók lettek, még azok is, akik a vasárnapot azelőtt a kocsmában szerették indítani.
A Sándor csak kapkodta a fejét azokban a hetekben, nem nagyon tudott mit kezdeni ezekkel a titokzatos ügyekkel. Persze azért fontoskodó ábrázattal járta a falut, babárdi Columbonak csúfolták, Piroska meg győzte hallgatni otthon a lamentálást esténként. Örült, hogy vége ennek a hisztériának, még felidézni is kimerítő volt. Nagyot hörpintett a sörből.
Jó, hogy végül mindenki megúszta, kivéve szegény Morzsit.
Erzsi gyomrából savasan sziszegve tört fel az indulat.
Tudod, ki úszta még meg? A Botos Mari. Aztán szeptemberben meg egyszer csak ott integet a kapumban? Kirúzsozva, berakott hajjal? Hogy ajánlottat hozott! Esküszöm, még fiatalodott is a nyáron. Az ilyen nők mindent túlélnek, ezeknek minden könnyű, ezeknek minden csak úgy jár!
Erzsi megint érezte a szájában Mari Atrix kézkrémjének ízét, egy slukkra kiitta a sörét.
Van úgy, hogy egy nőnek nem marad más, minthogy harap egy kurva nagyot, Piroska.
Miután Erzsi hazament, Piroska még sokáig időzött az asztalnál, a söre teljesen meglangyosodott, nem is itta meg végül. Hazafelé sétálva csak arra tudott gondolni, vajon jól értette-e Erzsi szavait vagy inkább, ami mögöttük volt. És ha igen? Mit csináljon? Szóljon a férjének?
Még otthon, vacsorafőzés közben is tipródott. Végülis senkinek se esett baja, minek bolygatni akkor az egészet? Amikor Sándor hazaért, Piroska még mindig nem tudta, mit csináljon, esetlenül csevegni kezdett.
Milyen volt a nap? Volt valami izgalom? Sándor súlyos pocakjával nyögve rogyott le, a szék megnyikordult alatta. Szokásos. Ahogy az asztalnál ülve szuszogott, Piroskában feltámadt a bűntudat. Be kell avatni a férjét, az a helyes. Erőltetett könnyedséggel kezdett bele.
Találkoztam a Harapóssal, érdekeset beszélgettünk. Te, Sanyi. Mi van, ha az összes nyári rémség mögött ő van, és végig a Botos Mari volt a célszemély, csak félrementek a dolgok? Sok mindent megmagyarázna, nem?
Sándor gondolkodás nélkül felröhögött. Túl sok Miami Vice-t nézel, cicuka. Mi a vacsora?
Piroska kivette a sütőből a rakott krumplit, és közben erősen az ajkába harapott. Aztán arra gondolt, talán inkább a Sándor húsos alkarjába kellene.
Spenger Kincső írásaira itt tudtok feliratkozni: https://
Kiemelt kép: freepik
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
