„Mosolyogva hazudnám kérdésedre, hogy minden rendben, és visszacsókolnálak kifele menet. Este hívlak, mondanád, én becsuknám az ajtót, és arra gondolnék, hogy mindez valahol még sincsen jól így. „
Csányi Tímea novellája.
Ha most lehúznám a szoknyám és engedném, hogy belém hatoljál, a saját ágyamon, mikor még senki sincs itthon, te öt perc alatt elélveznél, én pedig ott feküdnék alattad, mint egy megtört fadarab az avarban, mozdulatlanul, azon gondolkozva, mi is történt az imént, és mi fáj jobban, test vagy szellem. Véres lenne a takaró, a combom két oldalt, a lelkem összetörve, hogy hagytam magam meggyőzni.
Hisz Zsófi is túl van rajta, Eszternek is idősebb pasija van, biztos csinálták már, ciki lenne kimaradni, és végül is együtt vagyunk két hónapja, illendő lenne megtenni, nem?
A gumit sem ellenőrizném, kiszakadt-e, elvesztettem a lélekjelenlétem már akkor, mikor letoltad az alsónadrágod is, és a fülembe súgtad, hogy akarlak.
Az aktus után levegő után kapkodnánk mindketten, te az adrenalintól, én a félelemtől, hogy mit szólnak majd anyuék, ha ezt megtudják. Én tizennégy, te tizenhét.
Átölelnél, arcodon diadalittas mosoly, megkérdeznéd, jó volt-e, én hömmögnék, meztelenül átkarolnál, a nyakamra csókot lehelnél, majd a takarót magunkra húzva elpillednél, miközben előttem a hátamon feküdve felidéződne egy pornójelenet, ahol a nő arcán kéj. Hogy élvezheti ezt, töprengenék.
Percek telnének el, mire szobor testemet a sokkos gondolatokból újraélesztem, elhitetném vele, hogy nem lesz többet ilyen.
Felkelnék az ágyból, hogy a fürdőkádban lemossam a vért, a szégyent, behunyt szemmel húsz percig is állnék a forró zuhany alatt, engedve a gőznek, hogy elhomályosítsa az emlékezetem, és csak érezném, ahogy a vízcseppek játszanak a hajammal, ahogy a te ujjaid tették néhány hete, mikor még szó sem volt semmi többről, csak csókokról és szerelemről, mikor ártatlanul simítottad az arcom és viccet mondtál, hogy a nevetéstől levegő után kapkodtunk.
Piros Adidas felsőt és farmert viseltél, mikor átöleltél suli után a kapualjban.
Eltekerném a csapot és a szőnyegre kilépve törülközőmbe menekülnék, amelyiken kedvenc mesehősöm, Hamupipőke van, régi már, kicsit megkopott az arca rajta, áttörölném vele megsebzett testem, ahogy anyám törülgetett vele, mikor még fonott hajjal jártam az elsőbe. Halkan felébresztenélek, kérném, hogy most menj el, mert holnap témazárót írok és készülnöm kell.
Mosolyogva hazudnám kérdésedre, hogy minden rendben, és visszacsókolnálak kifele menet.
Este hívlak, mondanád, én becsuknám az ajtót, és arra gondolnék, hogy mindez valahol még sincsen jól így. De még csak tegnap van, még csak csókolsz, és ígéred, hogy holnap átjössz suli után. És ha majd lehúzod a szoknyám, én mindezek ellenére is engedni fogom, hogy belém hatoljál.
Kiemelt kép: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
