Írod, hogy emlékszel még a hangomra, noha 20 éve nem beszéltünk. A te hangod már nem cseng a fülemben. Reméled, hogy jól vagyok, és hogy ételallergiám ellenére, amiről a keresztanyám mesélt neked, teljes életet élek.
Mindenesetre furcsállom azt is, hogy e-mailt írtál, oké, hogy a keresztanyám megadta a címem, de hát mit tud ő a kapcsolatunk természetéről, őt egy életre elbűvölted. Úgy döntöttem, ezt a választ még megfogalmazom neked, de a következő üzeneted már a spam mappába érkezik, mert szeretném, ha megértenéd,
akármennyire is szerettük egymást régen, a jelenlegi kapcsolatom ennél ezerszer fontosabb.
És örülök, hogy szenvedélyes és szexi képek maradtak a fejedben rólam, de az elmúlt 20 év mindannyiunkon meglátszik, a te feleségeden is, és már igazán itt lenne az ideje, hogy az ő képe felülírja az enyémet, ami a bevésődés törvénye szerint minden bizonnyal meg is történt, tehát
akárhogy is magyarázod, sehogy sem értem, mit is akarsz tőlem.
Azt, hogy pusztán udvariasságból érdeklődnél, nem is feltételezem, hisz egy udvariassági levélben meg sem említenéd a közös sátrazásunkat, nem idéznéd fel az első csókot, sem azokat a túrákat, melynek végén ruhástul ugrottunk a tóba.
Vagy hogy felmásztál a házfalunkon az ablakomig, meg hogy összefontad a szakálladat a hajammal, amíg aludtam, s amikor éjszaka felébredtünk egy veszett kutyaugatásra, mindketten komoly sérüléseket szenvedtünk.
Arra mondjuk kíváncsi lennék, de meg ne írd, hogy végül neked és a feleségednek tetovált jegygyűrűtök lett-e, mert ugye velem azt tervezted.
Szóval nem értem, hogy ez most egy nosztalgiázó levél volt-e, mert teszem azt rákos lettél, s ezért el kívánsz búcsúzni azoktól, akik egyszer fontosak voltak neked, vagy bajban van a házasságod, esetleg elváltál, és körbeírogatod az exeidet, hátha nyitott kapura találsz valahol.
Ha az első, sajnálom, mondok érted egy imát, ha az utóbbi, végre felejts el, az én kapum örökké zárva lesz, hát ágyő, dászvidányiá, áufvíderzén, ádiosz, gudbáj, istenveled.
Ne keress engem soha többé!
nyitókép: Adobe stock
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
