A Panni volt az első trú barátnőm, azonnal a faluba költözésünk után barátok lettünk azon kézenfekvő okból, hogy a szomszédunkban laktak. Egy évvel felettem járt suliba, így furcsa lett volna szünetben találkozni a gömbmászókán és együtt enni a parizeres szendvicset, de a Látrányi Általános Iskola felejthetetlen nyolc éve alatt végig a Panni volt az iskolán kívüli barátnőm. Leckeírás után azonnal találkoztunk, és készültünk a felnőtt életre.
Spenger Kincső írása.
Elég sok munkát fektettünk például abba, hogy sztárok legyünk. Volt kábé egy évünk nyolc-kilenc évesen, amikor minden nap kisszoknyát vettünk, és egész délután lambadáztunk. Újra meg újra visszatekertük a kazettát, a Panninak az eredeti Kaoma volt meg, nekem valami búcsús változat, és mindkettőt rongyosra hallgattuk.
Elszántan, komoly ábrázattal tekertük a nyolc éves kis csípőinket, míg egyikünknek haza nem kellett mennie. A tökéletességre törekedtünk, és nem értük be kevesebbel.
Később a Tátikába akartunk jelentkezni. (Ez egy gyerek lipsynch vetélkedő volt a tévében, a Vágó István vezette, ebből már lehet is sejteni, mennyire lehetett cool.) Akkoriban naponta néztük meg a Grease-t, úgyhogy a You’re the One that I Want-tal készültünk.
A Panni lett volna a Sandy, én a Danny, mert nekem barna a hajam, a Panni meg szőke. Erről most már azt gondolom, hogy Danny-nek lenni sokkal menőbb, de akkor azért öltem volna a Sandy feszülős bőrgatyájáért, a piros magassarkú papucsáért, a karikafülbevalókért meg mindenért.
Na mindegy, a Danny lettem. Nagyon szorgalmasan próbáltuk a táncot, de sajnos azon a ponton fel kellett adnunk, amikor a Danny a csípőjére kapja a Sandy-t, és úgy táncikálnak tovább. Nem azért, mert fura lett volna, ha két 11 éves csinálja ezt, hanem mert nem bírtam el a Pannit.
Pedig nagyon sokat próbálkoztunk: felállt a Panni a kanapéra és úgy csimpaszkodott az ölembe, de így is elestünk, mert nyekenyóka voltam.
A csípőre csimpaszkodás mellett egyéb módokon is készültünk a szerelemre és a szexre. Idősebb korából kifolyólag a Panni volt a szexuálisan tapasztaltabb, ő mutatta meg például, hogyan kell szexizni: a pólódat lehúzod az egyik válladra, a másik fél pedig ad egy puszit rá. Azt is rendszeresen elpróbáltuk, hogyan fogunk egymásba szeretni az épp aktuális nagy szerelmeinkkel.
Ezt is a Panni tudta persze, hogy zajlik: elmentek egymás mellett, és közben egymásra néztek, és aztán megálltok, és megpusziljátok egymást, miközben romantikus zene megy.
A sztárság és a leszbiskedés mellett természetesen rengeteget barbiztunk is. Eleinte Sissi-set (amikor a Sissit néztük meg kétnaponta), hiszen sose lehet tudni, hol köt ki az ember felnőtt korában, lehet, hogy egy császári udvarban, nem árt gyakorolni.
Aztán amikor a Panni már elég érett volt, hogy kaphasson karácsonyra egy Kent, akkor már adta magát a következő szint.
A Barbie-k mindig balettre jártak meg szépruhás bálokba, aztán jött a Ken, általában azért volt egy kis konfliktus a sprődhajú lotyó Barbie-val, de aztán happy end: romantikus táncolás, esküvő, nászéjszaka.
Mert természetesen a Panni azt is tudta, hogy a nászéjszakán mi történik: egymás mellé kell rakni a Barbie-t meg a Kent levetkőztetve az ágyba. Úgyhogy szépen befektettük őket meztelenül a papírzsepi paplan alá, aztán az anyáink szóltak, és menni kellett vacsorázni.
Akármennyire szépen felkészültünk rá együtt szexuálisan, a barátságunk sajnos nem érte meg a tinikort, a Panniék arrébb költöztek, aztán meg nem ugyanabba a gimibe mentünk. De én nagy hasznát vettem a középiskolás éveimben ezeknek a role-playeknek, képes voltam nap-mint-nap eljátszani a Nagy Összejövést fejben az aktuális Gáborral, aztán amikor esetleg a gyakorlatban is összejött, akkor rájönni, hogy a Gáborba már mégse vagyok szerelmes, hanem inkább a Tamással is milyen jó lenne egymás mellett elmenve egymásba szeretni.
Dehát a gimi az ilyen, nem? Utána benő az ember feje lágya, felnőtt korban már nem csak a smárolásig mega a meztelenül ágyba fekvésig tudjuk a dolgok rendjét. (…)
Nem is mennék bele, hogy ez mivé eszkalálódott az egyetem alatt és utána (kurválkodássá), mindenesetre harminc éves korunkban valamiért csetbe elegyedtünk a Pannival, és kiderült, hogy ugyanazon a röppályán vagyunk:
szépen hozzámentünk az első komoly kapcsolatainkhoz, és két perc elteltével épp válunk tőlük.
Meg is beszéltük, hogy kávézzunk már, beszéljük ezt ki, de aztán sajnos ez egyike lett a sok felnőttkori beígért és soha meg nem ivott kávéknak.
Pedig jó lett volna találkozni, és ha már ott vagyunk, akár párszor el is barbizhattuk volna, ahogy a Barbie meg a Ken büdös szájjal netfixeznek otthon, miután nagy nehezen kifizették az esküvőt, vagy mosnak vasárnap, vagy veszekednek azon, hogy a Ken anyja elvárja, hogy minden vasárnap nála ebédeljenek, pedig a Barbie a Lärmbe akar menni szombaton, vagy ahogy a Barbie passzív-agresszívan baszogatja a Kent a PMS alatt. Mi a baj? Semmi. Na, mondd már. Ha nem tudod, akkor tökmindegy.
Amennyit pénzt én ebasztam terápiára, abból olyan állományt vehettem volna erre a célra, hogy még a leggyűlöltebb vetélytársainkat is Ultra Hair Barbiek (drága!) játszották volna.
nyitókép: Adobe stock
Vállalkozó vagy? Tudásra, megtartó közösségre és kapcsolatokra vágysz? Tarts velünk a Bridge Budapest Womenpower Üzleti Közösség díjas Női Váltó Vállalkozói Klubban 2025. szeptember 18-án! Részletek, program és jegyek itt.
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
