Novemberben lezárult az év. Tettem egy nagy sétát az erdőben. Mire visszaértem a tisztásra már elbúcsúztam, meggyászoltam, örültem, hogy ami, történt megtörtént, velem történt, értem történt. Tudom, ez most már mindig így lesz. Ahol az év végződött, bennem az ünnep ott kezdődött. Az ünnep, amit szem nem lát, fül nem hall, kéz nem tapint. Megannyi gondolat, felvillanó képek, érzetek, boldog benyomások. Ezek jelentik az ünnepet.
Gyenge-Rusz Anett írása.
Igen, egy hónapja tart már bennem. Pillanatok láncolata, melyek örökre beleégnek az emlékezetembe és keretet, kapaszkodót adnak a mindennapokban. Hogy akkor is érdemes, akkor is van miért, amikor nem hisszük. Mert igenis van, hogy nem hisszük. Mégis bármiben megcsillanhat a remény; a zúzmarás avarban, egy kerítésen kikandikáló, fagyos rózsában, vagy a csöndesen szitáló eső cseppjeiben.
Tegnap a buszmegállónál várakoztam. Fehér kavicsokkal volt körbeszórva. Rajta rengeteg őszről maradt termés. Megláttam egy nagyobb makkot. Görgettem a csizmám talpa alatt. Éreztem, rá akarok lépni, hogy roppanjon egy nagyot, de az utolsó pillanatban leemeltem róla a lábam. Választottam helyette mást.
Valami dióféle volt, madárlátta, oldalán a csőrvájta lyukkal. Persze, nem roppant szét a sarkam alatt, sokkal keményebb volt, mint gondoltam. Érdekes játék volt.
Míg játszottam, nem is éreztem, hogy hideg van. Pedig előtte fáztam. Ahogy újra felnéztem, arra gondoltam, milyen jó, hogy igazán nincs is hideg. Mert ha nem figyelek rá, eltűnik. Egyszer olvastam valahol, hogy aki szereti a telet, azért szereti, mert nincs kiszolgáltatva neki. És én ott a buszmegállóban nem voltam kiszolgáltatva. Ragyogó pillanat a többi, semmilyen között. Jó nekem. Jó nekünk. Ez is ünnep. Csak úgy találtam, mint egy elejtett tízforintost.
De ha nem találnám a lábam előtt heverve, meg is kereshetném. Mennék, amíg megérezném. Nem jó mindig a nyugalomban létezni. Kell az izgalom, hiszen szabad vagyok, mennyi mindent megtehetek. Másokért és főként magamért.
Fontos a múlt és a jövő, de gondolni kell a jelenre is. A mindenkori jelenre; hogy van most, és megint most, és éppen most.
És ha a jelennel nem bánok jól, az holnap már az elvesztegetett múlt lesz, a jövőm halála; hogy annak jelenében sem figyelek majd eléggé. Az ördögi kör pedig ismétli önmagát az idők végezetéig. Ez maga az élet. Kivéve, ha megélem a jelent és megkeresem benne, akárhová bújjon is, az ünnepet. Az ünnepemet.
Az én jelenemben sok az érzés. Villanásnyi apróságok, melyek boldoggá tesznek. Képzeletbeli emlékkönyvem lapjait díszítik, amit olyankor is elővehetek, ha épp nagyon nehéz. Talán majd egyszer, a nem is olyan távoli jövőben, felnövök a feladathoz, hogy le tudjam írni mindazt, amit érzek. Matériába önteni lelkem darabjait, azt a rengeteg átélt csodát. Közvetíteni, vinni az üzenetet, hogy nem hiába vesz minket körbe a természet, és a szorgos emberi kéz szemet gyönyörködtető munkája.
Hogy adni és kapni, ennyi a körforgás lényege, ebben születik a nyitott szív. Bár érthetőbben adhatnám át, bár tudnátok olvasni a lelkemet.
A szívemből induló melegséget, ami átöleli a vállaimat, ha a vonat ablakából meglátom a vadszőlő borvörösbe forduló leveleit. Vagy azt, kinek az életét érzem a városszéli szemétkupacban hagyott, törött kerti székben. Meg hogy miért jó ködös időben, arcot mardosó hidegben, dideregve állni az erdőszélen.
Mert nekem, bennem ez mind ünnep. És ünnep még a díszített fenyőfa árnyéka, a sárba fagyott lábnyom karácsony napján, meg a reggeli kávé illata az újév első reggelén.
És megtanulom, ígérem, megtanulom, mire eljön a következő november, hogyan adjam át nektek a sok érzést, a bennük rejlő, számtalan apró ünnepet. Ez legyen, ez lesz az én ajándékom.
nyitókép: freepik
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
