Százegyedszer is beírom az útvonaltervezőbe a címet, hogy biztosan odaérjek időben, bár soha életemben nem késtem el sehonnan. A kereső már az utcanévre feldobja a javaslatot: Pesti Központi Kerületi Bíróság -Fővárosi Törvényszék. Úgy érzem magam, mintha bűnöző lennék. Nem valami kis pitiáner, hanem egy igazi nagy hal -főleg ebben a magassarkúban és bundában.
Igaz, nem roskadozok az aranytól (sajnos), és a táskámban is csak zsebkendő van meg kézkrém, pedig szívesen megválnék bármelyiktől, hogy helyet csináljak néhány vaskos pénzkötegnek.
Megkértem a férjemet, hogy találkozzunk az épület előtt, nem akartam egyedül kóvályogni egy idegen helyen -egy zsákutcában is képes vagyok eltévedni.
Megöleljük egymást, örülök, hogy újra látom, és megnyugszom, mert szerintem jól van. Igaz, kissé lefogyott. Mondanám, hogy hiányzik neki a főztöm, de nincsenek illúzióim…
Még mielőtt átmegyünk a fémdetektoron, átadok neki egy kis meglepit. Mindig, minden apróságnak úgy tudott örülni, mint egy kisgyerek.
Már épp megkönnyebbülnék, amiért végre eggyel kevesebb táskát kell cipelnem, amikor ő is átnyújt egy csomagot: a kedvenc csokim (mivel jól ismer, nem csak egy szelet), és a kedvenc fogkrémem, amihez csak nehezen lehet hozzájutni.
Ha az emberek tudnák, hogy épp válni jöttünk, biztos, hülyének néznének minket.
Várakozás közben végig fesztelenül beszélgetünk -na jó, főleg az én szám jár. Ha valami, ez biztosan hiányozni fog.
-Nézd, két telefon van nálam, mindkettő száz százalékra feltöltve -jelentem ki büszkén, kihangsúlyozva a töltöttségi szintet. -Ez miattad van ám!
Egészen pontosan azért, hogy segítsen majd újra kötni az autóm biztosítását neten keresztül, de ezt egyelőre nem árulom el neki. Elmosolyodok, amikor eszembe jut, mennyit vitatkoztunk ezen minden évben. Utálok ilyesmivel foglalkozni, halogatom, amíg lehet, ráadásul sem a papírjaimat, sem az e-maileimet nem rendszerezem – vele ellentétben.
– Nem is értem, hogy vehettelek feleségül – szaladt ki a száján egyszer végső elkeseredésében, miközben én az egész lakást felforgattam egy postai levél után kutatva. (Spoiler: megtaláltam.) Elismerem, kicsit élveztem, amikor ilyenekkel bosszantottam. A tudatossága, a mániákus tervezése és az Excel táblái miatt pénzügyminiszternek hívtam, magamnak pedig szerényen igazságügy-miniszteri rangot adományoztam – ugye nem kell részleteznem, miért…
A bírónő késve érkezik, de legalább másra nem kell várnunk. Hárman vagyunk csak a kis teremben, mindenki külön asztalnál foglal helyet. Egy gigantikus magyar címerrel szemben ülök elegáns ruhában, és illemtudóan fogalmazgatok.
Olyan ez az egész, mintha valamiféle szerepjátékba csöppentem volna, csak a kevésbé izgalmas fajtából.
Miközben a bírónő felmondja a diktafonra a per körülményeit, a szemem sarkából látom, hogy a leendő volt férjem felém nyújtja a kezét.
Jó erősen megszorítom, így ülünk néhány hosszúra nyúlt másodpercig. Ebben a mozdulatban benne van minden, amit az elmúlt évek alatt átéltünk: boldogság, fájdalom, küzdelem, összetartozás és elválás, de leginkább
az egymás iránti szeretet és tisztelet.
Felperes lévén elsőként én kapom a kérdéseket. Néhányat tudtam előre, de akad köztük váratlan is. Furcsa, hogy egy vadidegen ember előtt kell nyilatkoznom arról, mikor és miért romlott meg a kapcsolatunk, mikor döntöttünk úgy, hogy elválunk. (Persze jogos, az „igen” is százhúsz ember előtt hangzott el.)
– Mondhatom ugyanazt az időpontot a kettőhöz? – kérdezem a bírónőt.
– Mondhatja, bár az kissé szokatlan és gyors, hogy egy nap alatt romlik el minden, és döntenek a válás mellett.
– Jaj, igen. Akkor legyen április. A döntésnél maradhat a szeptember.
Nagyjából így telik a következő fél óra – néha kicsit ügyetlenül, de gördülékenyen és egyetértésben. Sem igényeink, sem követeléseink nincsnek egymással szemben (sajnos csak nem nyerte meg az eurojackpotot…), és
minthogy lényegében a meddőségem a válóok, kiskorú gyerekről sem kell döntenünk.
Az ítélet kihirdetése előtti rövid szünetben ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.
– Végig azon gondolkodtam, mit ebédeljünk – mondom én, az éhségtől kissé gondterhelten.
– Nekem meg eszembe jutott, amikor Rachel és Ross érvénytelenítni akarják a házasságukat. „Ezt ne írja le!”
Egyszerre örülök, amiért nekem ez nem jutott eszembe (nem bírtam volna ki nevetés nélkül), és vagyok gondolatirigy. A Jóbarátok nekem sokkal nagyobb kedvencem…
Kívülről nézve továbbra is olyanok vagyunk, mint két idétlen fiatal, akik szórakozásból összeházasodtak, és most beugrottak egy gyors válásra, mert nem akadt jobb dolguk kedd délelőtt.
Az igazság azonban az, hogy meghozni ezt a döntést sokkal nehezebb volt – az odavezető út pedig pokolian fájdalmas -, mint hivatalossá tenni. Ez már csak formaság, és inkább felszabadító, mintsem fájó.
A jogerős ítélet, aminek következtében a státuszunk azonnali hatállyal házasról elváltra változik, valójában feloldozás – mintha engedélyt kaptunk volna arra, hogy újra élvezzük az életet, és boldogok legyünk.
Ebéd közben (végül a tészta mellett tettem le a voksomat, ha érdekel) a volt férjem segít kiválasztani, kinél kössem meg a kötelezőt és a cascot a következő évre, és azzal a lendülettel rá is fordul a másik kedvenc témámra.
– A megtakarításaid hogy állnak? Ugye, tudod, hogy van beállítva a kifizetés? Kiválasztottad, hogy kiutalják, ne forgassák vissza? (Mondom én, pénzügyminiszter.)
Azt se tudtam, hogy ilyet be lehet állítani, de ezt nem árulom el neki – az arckifejezésem nyilván megteszi helyettem, mert így folytatja:
-Kérlek, nézd meg az alkalmazásban! Ugye le van töltve?
Továbbra sem kell megszólalnom, a tekintetemből kiolvassa, hogy kár a gőzért.
Megnyugtatom, hogy egy másik forrásból rendszeresen tájékozódom a jövőm alakulásával kapcsolatban – merthogy a kedvenc, horoszkópos alkalmazásomat viszont minden nap, szorgalmasan használom. (Személyre szabott és száz százalékig tudományos, nyugi.)
A két tenyere közé temeti az arcát, és nem tudja eldönteni, sírjon, vagy nevessen. Azt hiszem, ha nem váltunk volna el egy órával ezelőtt, most megtennénk.
Kiemelt kép: AdobeStock
Hasonló cikkeket ITT olvashatsz. Ha tetszett az írásunk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
