Gyerekként tanár szerettem volna lenni. Az is lettem. Közben hobbiként 16 évesen már rádióztam, így kerestem zsebpénzt, később már a tanulmányaimat is a rádiós munkám fedezte. Két teljesen különböző pálya futott párhuzamosan, sőt fut azóta is.
A tanárképző elvégzése után nem kaptam tanári állást, a Pest megyei GYIVI-be azonban örökbefogadási előadót kerestek. Azonnal felvettek, és be is iskoláztak az Államigazgatási Főiskolára. Mintegy 50 gyermeknek találtam új családot a következő két évben. Aztán a Pest megyei GYIVI-t a fővárosihoz csatolták, így elmentem tanítani először egy belvárosi általános iskolába, aztán egy középiskolába. Voltam osztályfőnök, vezettem könyvtárat, és sohasem buktattam meg diákot. Közben a jogi egyetemet is elvégeztem, csak utolsó évesként döntöttem úgy, hogy végleg felhagyok a főállású tanítással, marad csak a tévé, és az időjárás.
Gyorsan jött újabb feladat, és újabb iskola. Egy cég megtalált, és megkért, hogy oktassak, de ezúttal már felnőtteket. A közigazgatási szakoktatás mellett couch lettem, és négy diplomás. Trénerként a pszicholingvisztika a fő területem, a nyelvészet és a pszichológia határterületen főként önértékelés, önbecsülés fejlesztéssel foglalkozom. Számtalan előadáson vagyok túl (burn out, autonóm személyiség fejlesztés, játszmák kezelése, párkapcsolati kommunikációs problémák megoldása, asszertîv kommunikáció…) , és már saját cégem keretei között dolgozom.
Csodás férjem van, nem szeretem a “kedvenc” szót, és a nyitottságomra vagyok a legbüszkébb. Emiatt még tetoválásom is lett.