Sok embert elvarázsolnak a műalkotás számba menő, díszes torták és sütemények, de csak kevesen fordítanak hátat az eredeti szakmájuknak, hogy marcipán unikornisoknak és cukorvirágoknak szenteljék az életüket. Balogh Zsanett, a Sweet Boutique tulajdonosa pont ezt tette, hogy kövesse az álmait.
Zsanett eredetileg HR-szakember, néhány éve még irodakoordinátorként dolgozott egy nagy ingatlanos láncnál. Négy iroda működését irányította, a rendezvényszervezéstől az interjúztatásig minden hozzá tartozott. Aztán jöttek a gyerekek, ami, mint sok nőnél, nála is vízválasztó volt…
– Mindig kreatív voltam, fiatalabb koromban például sokat rajzoltam, és végre volt lehetőségem visszatérni ehhez. Kerestem az utat, hogy miben tudok kiteljesedni.
Először süthető gyurmával kísérleteztem, dombormintás gyerek étkészleteket, poharakat készítettem; akkor, 10-12 éve ezek még kuriózumnak számítottak. Véletlenül meglátta a munkáimat egy rendezvényszervező és beléjük szeretett, így elkezdtem neki is szállítani.
– Szerették a munkáimat, de egy idő után úgy éreztem, hogy elfáradtam… Egyik napról a másikra abbahagytam az alkotást. De, ahogy az sokszor lenni szokott – és én abszolút hiszek benne -, ahogy az egyik ajtó bezárult, kinyílt előttem egy másik – meséli Zsanett.
A dekor érdekli, a sütés nem
Az alkotást, a kreativitást nem szerette volna feladni a fiatal családanya, ezért – mivel otthon sokat sütött -, elkezdett formatortákat készíteni. Aztán amikor azt vette észre, hogy már nemcsak az összes szomszédnak, de a szomszédok barátainak is ő készíti az ünnepi tortákat, egy hirtelen ötlettől vezérelve elvégzett egy cukrászképzést.
– Különösebb célom nem volt vele, de szeretek tanulni, új dolgokat megismerni, ezért nagyon élveztem. Volt olyan hónap, amikor 33 torta került ki a kezem alól – de sajnos közben rájöttem, hogy nem szeretek sütni… – mondja nevetve.
– Engem a torták díszítése, a dekoráció érdekelt, a krémkeverés és a piskótasütés nem igazán. Ez akkor tudatosult bennem, amikor észrevettem, hogy rossz belegondolni, mi lenne, ha a süteménykészítés lenne az életem… Ennek ellenére a cukrászképzést nem érzem elpazarolt időnek, mert lett egy papírom, egy új szakmám, ráadásul a tanulást is élveztem.
– Szerencsés vagyok, mert volt mögöttem egy olyan családi háttér, amely lehetővé tette, hogy újra megtaláljam és felépítsem magam. – avat be Zsanett.
Ahhoz azonban, hogy a süthető modellezőmasszát, amellyel korábban foglalkozott, fondantra és marcipánra cserélje, egy szerencsés találkozás kellett. Zsanit megkereste Horváth Eszter, a SUGAR! Shop tulajdonosa, hogy lenne-e kedve alapanyagot váltani és együtt dolgozni a mesés édességeken. Zsani rábólintott, s hamarosan a saját konyhájában készítette a tortadekorációkat.
– Tavaly több, mint 15 400 figurát készítettem el. Ilyen mennyiségben, kézműves minőségben ezt itthon senki nem csinálja – mondja.
Szeret éjszaka dolgozni
Miközben lassan rátalált az útjára, a különleges tortadekorációk készítésére, Zsani sok nehézségen ment keresztül a magánéletben is, amelyek hol legyőzhetetlen akadályt, hol motivációt jelentettek számára.
Nyitott egy kis üzletet Szigetszentmiklóson, ahol él, egy szívvel-lélekkel megálmodott, igazi kis mennyországot. Itt oktathat is, amit talán a legjobban szeret, cukrászokat, hobbisütőket, de még gyerekeket is. Ebben is a változatosság inspirálja, ritkán van nála kétszer ugyanaz a tematika. Egyszer cukorrózsát készít, máskor Jázmin hercegnőt a figurakészítő modellező workshopon.
– Három év alatt nagyra nőtt az álmom, az üzletem. Nagykereskedéseknek szállítok be, egy magyar fondantgyártó egyik termékfejlesztője vagyok, neves cégek vásárolják a termékeimet. Mindezt annak ellenére, hogy nem vagyok az a típus, aki kopogtat másoknál a dolgaival, mindig mások kerestek meg. Egyszerűen hiszek magamban és a munkámban, tudom, hogy igényes dolgokat készítek – mesél a siker titkáról a Sweet Boutique tulajdonosa.
Leginkább azonban arra büszke, hogy akivel elkezd együtt dolgozni, az a partnere is marad. Azt mondják, könnyű vele dolgozni, tartja a határidőket, amin néha maga is elcsodálkozik, mert saját bevallása szerint meglehetősen szétszórt… Egyedül a social médiával van gondban, az ahhoz szükséges rendszeresség idő hiányában már nem fér bele a pörgős napjaiba…
– Edzésre, iskolába rohanva nem egyszerű feladat menedzselni egy kreatív alkotó folyamatot, sok munka éjszakára marad. Igaz, nem is bánom, mert szeretek éjjel dolgozni, amikor mindenki alszik és nyugalom van. Ha belemerülök, észre sem veszem, és már hajnali három van… Csak nekikezdeni nehéz, utána már visz a lendület. Persze nálam is előfordul, hogy idő előtt elalszom a gyerekkel együtt… – ismeri be Zsani.
Ott van, ahol lenni akart
A cukrász az utóbbi egy évben tapasztalta igazán, hogy megtérül a sok befektetett munka.
– Vannak mélypontok, néha úgy érzem, hogy kettőt előrelépek és másfelet visszacsúszom – ezzel szerintem a vállalkozók nagy része küzd -, de összességében nincs okom panaszra: ott vagyok, ahol lenni akartam. – avat be.
– Mindent egyedül értem el, otthonülő anyukából hat év alatt sikeres vállalkozó lettem, mindenféle hátszél nélkül. Oroszlán vagyok, nem tagadom, hogy fontos számomra az elismerés, a siker. Nemrég készítettem egy katalógust a munkáimról, ha kézbe veszem, elönt a büszkeség. Úgy érzem, már egészen közel járok hozzá, hogy arra a polcra kerüljek, ahova vágyom! – vallja.
Ehhez persze sok munka és nagy-nagy tudatosság kell, ami benne kétségkívül megvan.
– Még amikor elesel, akkor is eldöntheted, hogy merrefelé dőlsz: hátrafelé, vagy inkább előre – mondja, és nemcsak elméletből. A Covid alatt például tudatosan döntött úgy, hogy inkább többet beletesz az üzletbe, amikor mások kivesznek belőle…
– A munka számomra nem nehéz, mert szorgalmas vagyok, inkább az visel meg, ha tudom, hogy jól csinálok valamit, mégsem kapom meg a kellő elismerést. Ha tudom, mennyi energiát tettem valamibe, mégsem tartok ott, ahol kellene.
Nehéz azt látni, hogy ha mindent egyedül csinálsz, sokkal lassabban jutsz el egy bizonyos pontra, mint mások, akik kevesebb tudással, alázattal rendelkeznek, de van hátszelük, pénzük… Ennek ellenére mindennél fontosabb számomra, hogy a saját utamat járhatom. – mondja.
– A legnagyobb eredménynek tartom az életemben, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, megélek belőle, és mellette jó anya tudok maradni – mondja Zsani.
„Ha vége a sulinak, csak anya vagyok”
Miközben ugyanis menetelt a siker felé, egy percre sem tévesztette szem elől, hogy odafigyeljen a gyerekei lelkére, arra, hogy ne vegyen el tőlük több időt, mint amennyit feltétlenül szükséges.
– Ha vége a sulinak, az övék vagyok és onnantól estig csak anya vagyok – ezt is nagyon nehéz megvalósítani, különösen egy kreatív munka esetében. Szerencsére megtanultam nagyon jól beosztani az időmet, igyekszem mindent belelogisztikázni a napomba. Általában sikerül is, bár a gyerekektől néha megkapom, hogy „anya kicsit zizi…” – nevet.
A legfontosabb, zárja a beszélgetést Zsani, hogy az ember higgyen magában, ki kell zárni a negatív gondolatokat és véleményeket, mert az utóbbiakból is akad bőven…
– Ne csináld, ha ilyen nehéz, ne kérj ennyit a munkádért – én is megkaptam ezeket az elején. Befelé kell figyelni, és ha elhiszed, hogy képes vagy valamire, akkor a lehetőségek megtalálnak! – mondja.
Fotók: Balogh Zsanett
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
