Mindenkinek van egy őrangyala – vallja Bogár Judit, akit közel az ötvenhez varázsoltak el a színes üvegek, olyannyira, hogy pályát váltott miattuk. Üvegangyalaival azt a szeretetenergiát adja tovább, amit a készítésükbe fektetett, s reméli, a színes csodák felhívják a figyelmet az élet apró örömeire – nemcsak karácsonykor.
– Öt éve a bledi tónál jártunk egy kézműves vásárban, ahol megláttam egy üvegműves portékáit. Hirtelen olyan érzés fogott el a színes üvegek láttán, amit nem nagyon tudok megmagyarázni, de azonnal kijelentettem a férjemnek, hogy én üveggel szeretnék foglalkozni – meséli Bogár Judit. – „Oké, de mit szeretnél készíteni üvegből?”, kérdezte, mire én rávágtam: „angyalokat!”. Fogalmam sincs, honnan jött ez abban a pillanatban, de nem hiszek a véletlenekben…
Juditék hazajöttek…és a nagy elhatározás feledésbe merült. Legalábbis egy időre, mert a gondolat azért befészkelte magát a fejébe, mondhatni, időtől időre színes üvegekkel álmodott. Egy éve aztán olyan erősen tört rá ismét a vágy, hogy úgy döntött, nem hagyja, hogy az üvegművesség álom maradjon.
– Nem volt sem tudásom, sem eszközeim, csak az érzés, hogy ezt szeretném csinálni.
Tudom, nem véletlen, hogy egyszer csak szembejött velem egy hirdetés, amely egy ólomüveg-készítő tanfolyamot reklámozott. Ahogy az sem, hogy a foglalkozások a hétnek éppen azon az egyetlen napján voltak, amikor nekem megfelelt.
Így aztán belevágtam, mert hiszem, hogy ha az ember nagyon erősen akar valamit és tesz is érte, akkor valóra válik – meséli a pedagógusból lett üvegműves.
„A szívemben-lelkemben formálódtak az angyalaim”
Judit részére már a tanfolyam is kihívás volt, hiszen addig soha életében nem vágott, csiszolt és forrasztott semmit, nemhogy üveget… Az üveg iránti szerelem azonban mindennél erősebb volt nála, s miután a tanfolyam végén jó diák módjára elkészítette a vizsgamunkának előírt art deco stílusú Tiffany-lámpabúrát, oktatója megdöbbenésére azonnal át is váltott az angyalokra.
– Már a tanfolyam alatt formálódtak a fejemben, a szívemben-lelkemben az angyalaim -, mondja, s a férjem és a két lánya támogatásával hamarosan egy kis műhely is került a családi ház pincéjébe, benne csiszológéppel, üvegvágóval, forrasztópákával, ahogy kell.
Hogy miért pont az angyalok fészkelték be magukat Judit szívébe, akkor még nem tudta, de az biztos, hogy az életében mindig messze túlmutattak a karácsonyi dekoráción.
– A legtöbb ember a karácsonyhoz köti az angyalokat, de én hiszek benne, hogy mindenkinek megvan az őrangyala, a születése pillanatától.
Nem véletlen, hogy sokan vesznek üvegangyalt keresztelőre. Szülőköszöntő ajándéknak is szoktam ajánlani, miután valaki megjegyezte, mennyire örült volna egy angyalnak, amikor férjhez adta a lányát, hiszen a virágcsokornak már csak az emléke van meg…
Észre kell venni az apró csodákat
Alkotni és vállalkozni persze két külön dolog, Judit számára az utóbbi volt a „mumus”, és az, hogy kibújjon a csigaházából és megmutassa magát, kiálljon ország-világ elé az angyalkáival.
Nevetve meséli, mennyit tépelődött, mire megírta a honlapjára, az uvegangyal.hu oldalra szánt szövegeket, megfogalmazta a gondolatait és az üzenetet, amit a kecses üvegangyalok visznek tovább szerte a világba.
– Tudom, hogy nem elég valamit megalkotni, azt el is kell juttatni az emberekhez, anélkül egy csoda tárgy sem ér semmit… Én kisebb csodának fogom fel azt is, hogy az első perctől megtalálnak az emberek – mondja.
– Nekem az elmúlt egy év megtanította, hogy hinni kell önmagadban, az álmaidban, és persze tenni is kell értük. Ha ez megvan, akkor jönnek az apró csodák, és olyan helyekről kapsz segítséget az álmod valóra váltásához, amelyekre nem is gondoltál volna… Csak észre kell venni ezeket az apró csodákat! – mutat rá.
Judit minden üvegangyala is egy-egy színes, kékben, zöldben, pirosban, vagy éppen sárgában játszó csoda. Kedvenc színe a zöld és a türkizkék, az utóbbi a legnépszerűbb a vásárlói között is.
Van olyan angyal, a citromsárga, amelynek először fenntartással állt neki – egyedi kérésre -, de annyira megtetszett neki a végeredmény, hogy az egyik kedvence lett. Újabban pedig a fátyolfehér, légiesen áttetsző üvegangyalokat keresik sokan, amelyeknek csak a „szíve” színes.
Vallja, nem mindig ő dönt arról, milyen üveggel dolgozzon: a kis szaküzletben, ahonnan az alapanyagokat szerzi, gyakran megszólítja egy-egy különleges színű vagy irizáló üvegdarab. Nem is megy haza sosem üres kézzel, hiszen számára ez a kis bolt a földi paradicsom; ma is minden alkalommal elvarázsolja, ha egy színes üveglapot a fény felé tart…
Mosolyt hozó angyalok
Az angyalait is eleve úgy tervezte, hogy ablakba függesszék őket, sokan meg is lepődnek, hogy nem tenyérnyi mütyürökről, hanem komoly, 26 centis üvegművekről van szó.
– Az én zöld angyalom otthon a télikert üvege előtt lóg, s reggel, amikor ránézek és látom, ahogy átsüt rajta a napfény, máris jól indul a napom -, mondja Judit.
Ezt az érzést szánja a vásárlóinak (vagy az általuk megajándékozottaknak) is, annál nagyobb jutalmat el sem tud képzelni a munkájáért, mint amikor üzenetet kap valamelyiküktől, hogy örömöt szerzett neki az üvegangyalka.
Egy fénysugár, ahogy átszűrődik a színes üvegen, egy kecses angyalka látványa az ablakban – néha nem is kell több egy mosolyhoz.
Judit szerint sajnos az emberek hajlamosak nem észrevenni az apró örömöket és természetesnek venni sok mindent az életükben, az egészségüktől a családjukig.
– Nem is tudatosítjuk, mennyi mindenért lehetünk hálásak. Ilyenkor szoktam mondani, hogy ha semmi más nem jut az eszedbe, akkor tedd a kezed a mellkasodra és mosolyogj! – mondja Judit.
Ez azóta különösen beleégett, amióta megismerkedett a súlyos beteg gyermekeket fogadó Démétér Házzal. – Láttam, hogy ezek a kis hősök milyen alázattal és tisztelettel viselik, amit rájuk mért az élet, s azóta gyakran érzem, hogy át kell értékelnem a saját problémáimat… És még többet gondolok a köztünk élő angyalokra, azokra az emberekre, akik segítenek minket az életben, márpedig ilyen ember mindenki életében van – mondja Judit, aki egyébként a Démétér Ház minden szobájába eljuttatott egy-egy üvegangyalt, a hit és a remény követeként.
Mert bár egy éve még csak érezte, hogy valami dolga lesz az angyalokkal, ma már tudja, hogy azt a szeretetet, amit beletesz egy-egy üvegangyal elkészítésébe, tovább is tudja adni általuk másoknak.
Mikor, ha nem most??
A fentieket hallva nem véletlen, hogy Judit megtalálta magát új hivatásában. Mert ez az, mondja, hiszen ennyire szívvel-lélekkel csak hivatást tud végezni az ember, egyszerű munkát nem. És bár egy fejlesztő központ tanítójaként vannak tanítványai, akiknek nem tudja elengedni a kezét, egyre inkább az üvegangyalok töltik fel.
Képes az éjszaka közepén leosonni a műhelybe, hogy kipróbáljon egy-egy új ötletet vagy színösszeállítást.
Kezd beletanulni a „vállalkozósdiba” is, bár saját bevallása szerint nap mint nap érzi, hogy a vállalkozói lét rögös út, nagy bátorság kell hozzá. Mégis mindenkit arra bátorít, induljon el az álmaihoz vezető úton.
– Az ember úgy működik, hogy mindent előre ki akar számítani, de az lehetetlen, így inkább a lehetséges buktatókra koncentrál, és el sem indul az úton…
Én is többször elhessegettem az ötletemet, de közel az ötvenhez már eljutottam arra a tudatossági szintre, hogy bár kockázatos, mikor próbáljam meg, ha nem most??
Pedagógusként tudom, hogy a gyerekek számára a legnagyobb tanítás a saját példám. Márpedig nekik mindig azt mondom, hogy hibázni lehet, mert a hibák a legnagyobb tanítómestereink – de csak akkor, ha megpróbáljuk. Ha el sem indulunk, soha nem derül ki, hogy milyen csodákra vagyunk képesek. Én fejest ugrottam és a szívem vitt tovább, és nem bántam meg!
fotók: Bogár Judit képei
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
