Sose gondolta volna Giret Fruzsi, hogy hálózsákokat fog gyártani. Ahogy legjobb barátnője, Laár Györgyi sem tervezte, hogy a babakiegészítők piacán tarol majd. Mégis így alakult. A szívük és kreativitásuk mellett egy apró innovációra volt szükség hozzá, ami azonnal kiemelte őket a sorból: a kamáslira.
Sötét van, reccsen a padló a lépteim nyomán. Mozdulatlanná dermedek, és várom, mi történik. Be kell takarni, de ha felébred, esküszöm, elsírom magam. Megmozdul. Mindjárt végem. Csend. Pislogni sem merek.
Megoldotta már valaki ezt a helyzetet, vagy mindenki így bénázik éjjelente az ütemesen szuszogó gyereke fölött? Nem, a sima hálózsák nem megoldás. Rácsavarodik, ráadásul jön-megy éjszaka, ami tetőtől talpig becipzározva igen veszélyes művelet.
Nem kell sokat kutatnom, hogy megtaláljam a választ. Tipegőhálózsákra van szükségünk. De vajon mit tud épp a Cseppke, ami miatt két másodperc alatt lecsapnak az általuk gyártott darabokra a baba-mama csoportokban? A választ most sem kell sokáig keresnem. Egy egyszerű, de annál nagyszerűbb megoldással éri el, hogy tipegőhálózsákban se maradjanak fedetlenek az apró babalábak: kamáslit, azaz ráhajtható lábfejvédőt tervez az éjjeli viseletre.
A nagy ötlet: nyálkendő
Persze, mint kiderül, annak ellenére, hogy már évekkel ezelőtt is konkrétan vadászták a termékeiket, a Cseppke útja sem volt kanyaroktól mentes. Sőt. Giret Fruzsina reklámszövegíróból lett vállalkozó, és sosem gondolta volna, hogy épp a babakiegészítők piacán találja meg a helyét.
– Sajnos a kisfiam születése után nem sokkal be kellett látnunk az édesapjával, hogy nem tudunk együtt élni. Így amikor már tudtam, hogy egyedülálló anya leszek, ki kellett találnom magamnak valamit, amiből gyereknevelés mellett is meg lehet élni – kezdi. – Korábban reklámszövegíró voltam, de a multis lét minden, csak nem gyerekbarát. Abban biztos voltam, hogy oda nem mehetek vissza.
Az a szakma teljes embert kíván, én pedig elképzelni sem tudtam, hogy betegen bedugjam bölcsibe a gyereket, mert fontos meetingem van, amiről nem maradhatok le. Számomra nem volt opció, hogy elég jó anya legyek, én is tökéletes akartam lenni – folytatja.
Kiderül, a megoldást elsőre az akkor itthon még nem igazán kapható, háromszög alakú nyálkendőkben látta. – Elvégeztem egy online marketing tanfolyamot, 2013-ban felhúztam rá egy webshopot, és megkértem a legjobb barátnőmet, Laár Györgyit, hogy tervezzen néhány mintát – avat be.
– Minden előzetes számítás és üzleti terv nélkül, teljesen emocionális alapon vágtunk bele, ami meg is látszott az eredményen. Gyorsan kiderült, hogy ebből aztán nem fogunk megélni.
Innovatív apróság
Szóval új ötletre volt szükség. – Akkoriban olvastam róla először, hogy a későbbiekben gond lehet a kitakarózás, és az is, hogy a szimpla hálózsák megcsavarodhat a gyerekek testén. Így találkoztam az akkor már létező tipegőhálózsák fazonnal, ami nagyon megtetszett – részletezi. Beavat, egy gyermeköltöztetési tanácsadó javasolta, hogy ha belevágnak a gyártásba, tegyenek kamáslit a hálózsákokra, hogy ne fázzon a kicsik lába alvás közben. Megfogadták a tanácsot.
– Rengeteg éjszakát öltünk az ötlet bevezetésébe, miközben a környezetünk nem nagyon látta értelmét a munkánknak, de egyszer csak beindult az üzlet… – mondja.
Ez persze nem azt jelenti, hogy ekkor már meg is éltek belőle. Minden pénzt visszaforgattak a cégbe, két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy látszódjon, hosszú távon is lehet értelme a gyártásnak, és három évnek ahhoz, hogy először pénzt tudjanak kivenni belőle. A 2019-es bevételükre már nem panaszkodnak. 100 milliót hozott a Cseppke, ami persze nem a tiszta hasznot jelenti, viszont a biztonságos megélhetésre és munkatársak foglalkoztatására már bőven elég.
Piaci előny
Az idáig vezető út azonban nem volt lemondásoktól mentes. – Kismama voltam, gyerektartásból és gyesből éltem – elég szerényen. Nagyon sokáig tényleg nem láttunk egy forintot sem a Cseppkéből. Mindenért mi dolgoztunk meg egy olyan iparágban – a könnyűiparban –, ami Magyarországon gyakorlatilag már nem is létezik – magyarázza Fruzsi.
– Az első mini készletünket a saját szekrényemben tartottuk, az első nagyobbnak csak az ágyamon jutott hely, így akkoriban nem volt hol aludnom.
Ma már van saját raktárunk és folyamatosan megújuló raktárkészletünk is – avat be, és elárulja, utóbbi komoly piaci előnyt is jelent számukra.
– Eleinte – éppúgy, ahogy mások – mi is megrendelésre gyártottunk, de egy idő után ezt már nem bírtuk. Egyre több vásárlónk lett, és egyre stresszesebbek lettünk tőle, hogy nem tudjuk őket időben kiszolgálni. Persze kreatív szakemberként megtaláltuk a megoldást a megrendelők megnyugtatására, ez mégis tarthatatlannak tűnt hosszú távon.
Muszáj volt valahogy készletet építeni, miközben egyébként is versenyt futottunk az idővel, hogy mire lejár a gyesem, meg tudjunk élni a Cseppkéből, és ne kelljen visszamennem dolgozni az ügynökséghez – meséli.
Egyre többen másolták
Ráadásul a koppintók is megjelentek a piacon. – Nagyon energiarabló azt látni, hogy mások másolnak. Főleg, hogy nemcsak a termékeket „lopják”, de még a szövegeket, grafikákat is a honlapról. Ma már nem foglalkozunk velük, azt szoktam mondani, hogy előre menekülünk. Amíg jönnek utánunk, addig valamit jól csinálunk – mondja.
– A kamáslit le lehetett volna védetni, amíg még nem volt kint a neten, de nem volt rá pénzünk. Ma már csak arra figyelünk, hogy a Cseppke mindig a legjobb legyen, haladjon a korral. Ezért is álmodtuk meg a „BigFace” vagy az „I love Nature” zsákokat, és ezért is mellékelünk a megrendelésekhez foglalkoztató füzetet vagy a kisebbeknek matricát. Ilyet nem nagyon csinál senki. De mi szeretjük támogatni és megajándékozni a vásárlókat – folytatja, és hozzáteszi, mivel két kreatív elme szüleménye a Cseppke, és Györgyivel azóta is jóban-rosszban együtt dolgoznak, mindig lesz új ötletük. Ha mégsem, az náluk már tuti az időskori demenciát jelzi majd.
Még mindig a szívük vezeti őket
Fruzsi azt mondja, az ötleteik bármilyen jók is legyenek, sokszor csak viszik a pénzt, ezt ők mégsem bánják. – Egy pénzügyi szakember körberöhögne minket, ugyanis még most sincs semmilyen komolyabb üzleti megfontolás a Cseppke mögött. Még mindig csak az emóció számít – magyarázza.
A cikk elkészülte óta eltelt pár év és a Cseppke is fejlődött: Fruzsiék a Cápák között című műsoban is megfodultak már, ahol Tomán Szabina úgy döntött: befektet a Cseppkébe.
Egyik „szerelemgyermekük”, a Cseppke applikáció is jó példa erre – pozitív értelemben. Elképesztő sokat dolgoztak rajta, hogy plusz szolgáltatást hozzanak létre, ami még könnyebbé teszi az altatást. Az ingyenesen elérhető applikációban a kisbabás családok altatózajokat, a nagyobb gyermeket altatók 21 hangosmesét találnak a Cseppke figuráinak életéről, két sztár-szinkronszínész előadásában. Ráadásul az applikációba rejtett varázslat segítségével egyes hálózsákok figurái megelevenednek a gyerekek szeme láttára, és megmozdulnak, verset mondanak vagy énekelnek.
– Az igazság az, hogy ebből plusz bevételünk nem lesz, a fejlesztés viszont elég drága volt, mi mégsem bánjuk. Sőt, nagyon boldoggá tesz, hogy alkottunk egy szuper alkalmazást, amit mindannyian szeretünk – mondja Fruzsi.
Szabad kérni
Hangsúlyozza, neki és Györgyinek is nagyon fontos, hogy a Cseppke olyan vállalkozás legyen, amit lehet szeretni. Elmeséli, az összes munkatársuk anyuka. – Mi toleráljuk, ha beteg a gyerek, vagy ha fodrászhoz kell menni, hiszen ez velünk is előfordulhat. Úgy jó a Cseppke, ha mindannyian szeretjük – mondja.
– Minden évben elvisszük például wellnesselni a kollégákat. A kisgyerekes anyukáknak ez szinte megváltás, ilyenkor alhatnak, lazíthatnak egy kicsit. De megkérdezzük azt is, hogy mi tenné őket még boldogabbá a munkakörüket illetően – avat be, és hozzáteszi, igyekeznek is teljesíteni a kívánságokat. Öten dolgoznak együtt, és mindenkinek szívügye a Cseppke. Ez hálás és nagy dolog egyszerre, gondolja Fruzsi.
Az igazi girlpower: a barátság, ami mindent kibírt
– Együtt szaladunk a fény felé – mondja, amikor arról kérdezem, milyen a legjobb barátnőjével dolgozni. Laár Györgyivel ugyanis tényleg a kezdetek óta tolják együtt a Cseppke szekerét, és egy ilyen próbatétel már nem egy szép barátságot tett tönkre az idők során.
– Nagyon ritka, hogy mi nem értenénk egyet valamiben. Összetűzéseink is csak akkor voltak, amikor még megélhetési problémákkal küzdöttünk, aztán amikor már bejött, de nem tudtunk eleget gyártani. Elismerem, akkor adódtak nagy veszekedések – válaszol.
Azzal folytatja, sosem tudhatod, hogy egy közös vállalkozás mit tesz a barátsággal. – Azt szoktam mondani, hogy egy férfit is szakítás közben ismersz meg a legjobban. Addig nem látod a teljes spektrumot. A barátságnak is lehet mérföldköve egy közös vállalkozás – mondja.
– Átver, nem ver át? Biztos, vannak olyan frontok, ahol megtehetnénk, de fel sem merül bennünk. Ha véd- és dacszövetség létezik, akkor ez az.
– Szerintem nagyon szerencsés vagyok, hogy vele dolgozhatok, de persze voltak krízishelyzetek. Vállalkozni nagyon nehéz, minden buktató jött, ami csak jöhetett, de még mindig itt vagyunk. Két olyan nő hozta létre a Cseppkét, aki a saját kreativitását, idejét és munkáját nem sajnálva menetel előre – fejezi be büszkén.
Fotók: Cseppke.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
