Fájdalmas, de szép munka a homoktövis-termesztés, a bogyójából készült ételek eladása pedig igazi beszélgetős szakma, ezt tapasztalja Henczné Palotás Zsófia. A szegedi közgazdász huszonöt évig dolgozott egy külföldi tulajdonú nagyvállalatnál, amelyet el kellett hagynia. A városból azonban nem szeretett volna elmenni, amikor új munkát keresett. A családban jó ideig egyedül ő hitt abban, hogy erre a kezüket kegyetlenül összeszurkáló, különös természetű növényre – amely a túlélés jelképe is lehetne – vállalkozást lehet építeni.
– Szüleim őstermelők voltak, zöldséget termesztettünk, állatokkal foglalkoztunk. Kislánykoromban ebbe a munkába nőttem bele, de fel sem merült, hogy később én is ezzel foglalkozom. Legalábbis biztos, hogy mérges lettem volna, ha a szüleim ezt akarják – mondja Henczné Palotás Zsófia szegedi kézműves kistermelő. – A gazdálkodás alapjait azért megtanultam, és mint utóbb kiderült, a föld iránti szeretet is kialakult bennem. Autónk nem volt, nyolc kilométerre laktunk a falutól. Ha valaki beteg lett a családban, először gyógynövényeket használtunk.
Kétlaki – de ezt senki sem mondta neki
Zsófia közgazdász lett. Több mint huszonöt évig dolgozott egy német tulajdonú távközlési nagyvállalatnál, ahonnan, mint mondja, nem önként és dalolva jött el. A cég 2005-ben leépítésbe kezdett, ami elsősorban a vidéken dolgozó kollégákat érintette, a szegedi csapatot, így Zsófiát is. Keresett más alkalmazotti állást, és közben kereste az igazi helyét.
– Ez idő tájt már voltak homoktövisfák a kertemben. A háziorvosom, dr. Sisák Gyöngyi beszélt nekem erről a növényről. Olvastam is róla, hogy Szibériából terjedt el Európa felé, nálunk is őshonos, tűri a fagyot, mindenféle talajon jól érzi magát, és sok helyen ez az egyetlen vitaminforrás. Úgy gondoltam, hogy ha csak a fele igaz annak, amit állítanak róla, akkor erre nekem szükségem van. Elsősorban azért lett szimpatikus, mert hallottam, hogy az allergia tüneteit enyhíti, és a fiunk allergiás – mondja Zsófia.
– Megvettem a fákat, de nem teremtek. Nem mondta nekem senki, én pedig nem tudtam, hogy ez a növény kétlaki: a porzós és termős virágok két külön növényen találhatóak, vannak hím- és nőivarú tövek.
– Három év után megkerestem Szeged nyugdíjas főkertészét, aki az összes fáját nekem adta, mert nála sem volt termés. Összeházasítottam a csemetéket. Először inkább úgy látszott, szép sövény lesz belőlük, nem több, de aztán annyi termést hoztak, hogy a család nem győzte enni. Kezdeni kellett vele valamit. Így indult a vállalkozásom.
A növény Wikipédia-szócikkének nagyobbik fele tényleg a gyógyhatásokat sorolja. A homoktövis bogyója többek között immunerősítő, májvédő, erőnlétfokozó, vérnyomáscsökkentő, C-vitamin-tartalma magasabb, mint a citrusféléké. Ahogy elkezdett a növénnyel foglalkozni, Zsófia megismerkedett egy szegedi gyógyszerésszel, dr. Csupor Dezsővel, aki a homoktövis gyümölcsének hatóanyagait kutatja az allergia gyógyítása szempontjából. Tőle is tanult, ahogyan másoktól, akik kutatóként, orvosként, vagy személyes tapasztalat alapján beszéltek a növényről, a gyümölcséről és a leveléről.
Medvék akupunktúrás kezelésen
– Először csak néhány terméket, lekvárt, szörpöt, ivóleveket készítettem belőle. Később olajos kivonatot, alkoholos tinktúrát. Aztán mindent, amit kértek. A vásárlók, akikkel többnyire fesztiválokon, vásárban találkoztam, elmondták, mit szeretnének, én pedig a következő fesztivál előtt frissen elkészítettem. A legegyszerűbb megoldás, ha beleteszem egy üvegcsébe, és öntök rá termelői mézet, vagy – cukorbetegek részére – nyírfacukrot. Ezen túl más vivőanyag nem kell – mondja Zsófia.
A homoktövisről a legtöbben azt tudjuk, hogy a nevéhez hűen tövises növény. A szegedi kistermelő azt mondja, az nagyon enyhe kifejezés, hogy szúr.
– Az egy milliméterestől az öt- és tízcentisig mindenféle méretű tüskék vannak az ágakon, váltakozó méretben, olykor elbújva a szemek mögött. Olvastam, hogy a medvék direkt szúratják magukat a homoktövissel, amikor rosszul érzik magukat, mert ösztönösen tudják, hogy ez jót tesz. Mintha akupunktúrás kezelésre járnának…
– A gyümölcsét kesztyű nélkül, puszta kézzel kell szedni, mert érezni kell, hol fogjuk meg, különben szétmegy a kezünkben a szem. Így aztán lehet akármilyen ügyes az ember, csak idő kérdése, mikor szúrja meg a kezét valamelyik tövis – ad ízelítőt a legfontosabb munkából Zsófia. Elsősorban a szedés fájdalmas és lassú művelete, nagy kézimunkaigénye miatt nem olcsóak a homoktövistermékek. Ebben a munkában a család mellett a barátok, barátnők is részt vesznek. Létrára állnak, benyúlnak a tüskék közé, vagy ha olyan ágon van a termés, amelyet nem akar megtartani a gazdaasszony, akkor levágják, elviszik a hűvösbe, és ott leszedik a bogyóit.
Vannak olyan gazdaságok, ahol levágják az ágakat, hűtőházba viszik, lefagyasztják, és aztán futószalagon lepergetik a szemeket. Henczék nem gondolkodtak ilyen beruházáson. Az évek folyamán két pályázati lehetőséget is megnéztek, ami alkalmas lehetett volna arra, hogy a gazdaság nagyobbat fejlődjön. Az egyik pályázatnál azt kellett volna vállalni, hogy húsz évig még ugyanígy működik a vállalkozás, a másiknál pedig az volt a feltétel, hogy a gazdaság tízezernél kisebb lélekszámú településen működjön. Mindkét lehetőséget elengedték.
Amerikából jött az ellenség
Az ültetvény méretét sem akarja növelni Zsófia. A 140 fa a családi ház kertjében és egy bérelt földön terem. Amikor a fák terebélyesednek, metszéssel kell alakítani a koronájukat, és le kell vágni azokat a belső ágakat, amelyek azért száradtak el, mert nem kaptak elegendő fényt. A Magyarországon is terjedő amerikai kabócalepke szinte az egyedüli kártevője ennek a növénynek. A szegedi kistermelő eddig sikerrel védte homoktövisfáit szappanos lemosó permetezéssel. Termékei ugyan nem biominősítettek, de nem használ komolyabb növényvédőszereket, sem tartósítószert. Vásárlóinak, akikkel személyesen találkozik, ilyen termékekre van igénye.
– Nyolc évvel ezelőtt kezdtem komolyan piacozni, amikor megszűnt az akkori alkalmazotti munkaköröm. Először a Szegeden és környékén rendezett fesztiválokra jártam, az alsóvárosi templom által szervezett programokra. A Hungarikumfesztiválra a kezdetektől mentem, és a Bödön piac alapítói között is ott voltam.
– Az emberek nagy része nem ismerte a homoktövist, én vittem kóstolót, ivólevet, beszéltem róla. Még ha nem is vettek tőlem akkor, a következő hónapban megkerestek, és akkor már igen. Sok embert megismerek, tapasztalatot gyűjtök, élvezem ezt az életformát.
– Ez látszik is rajtam, megjegyezték már, és ez jólesik, inspiráló visszajelzés. Az egyik vásárlóm azt is mondta, amikor beszélgettünk a fesztiválon, hogy tudomása szerint a nők nyolcezer szót mondanak ki egy nap, de én már most ott tartok, vagy túl is léptem ezt. Kialakult egy törzsvásárlói kör, amely azóta is megvan. A koronavírus-járvány idején a Bödön működik az előírások betartásával, a többi fesztiválnak azonban keresztbe tett ez a helyzet. Azért a vásárlóimmal így is kapcsolatban állok, e-mailt írnak, felhívnak telefonon. A homoktövis mellett elkezdtem más gyógynövényeket termeszteni és feldolgozni, foglalkozom fügecseppkészítéssel, lett citromfüvem, lándzsás útifüvem, fekete nadálytövem, pongyolapitypangom, készítek tyúkhúrcseppet, orbáncfűcseppet.
Arról, hogy ezzel pénzt lehet keresni, és a kert egy életképes vállalkozás bázisa lehet, a családban sokáig megoszlottak a vélemények. Zsófia közgazdász énje azonban nem hezitált. A kezdetektől hitt abban, hogy ez működni fog. Egy időben sűrűn megkapta a gyerekeitől, hogy mindig csak a vállalkozással, a homoktövissel foglalkozik, ami szerinte túlzás: igenis akkor érezte úgy, hogy egyensúlyba került az élete. Nemrégen lett megint főállása, de a vállalkozást most már nem hagyja abba. Hobbi lett belőle – ha ez alatt azt értjük, amit az ember szeretetből, szabadidejében művel.
