A vacsora már kész, Baánné Joó Edina férje azonban türelmesen vár, amíg a cukrászfeleség megörökíti az elkészült művet, hogy az majd teljes pompájával a többi recept mellé kerülhessen Az áfonya mámora blogon. Edina ugyanis nemcsak magának, hanem annak a több, mint 12 ezer lelkes követőjének is süt, akik egészséges vagy diétás életmódot folytatnak, illetve inzulinrezisztenciával, PCOS-szel küzdenek. Külföldi kalandokról, nehezített gyermekvállalásról és sok más izgalmas témáról is beszélgettünk – cukormáz nélkül.
Habkönnyű felszín alatt kőkemény munka
„Énrólam is beszélj!” – mondja panaszos hangon Baánné Joó Edina 9 éves kislánya, Bori, miközben édesanyjával készítem az interjút. A fejemben pedig az jár, hogy igen, tulajdonképpen valóban Borival kezdődött minden, és azzal a küzdelemmel, amit a szülei érte vívtak. 37 évesen a gyermekvállalás nehezített pálya, különösen akkor, ha kiderül, hogy inzulinrezisztencia és PCOS is sújtja a leendő kismamát. Edinát azonban erős fából faragták: ma már mosolyogva beszél a bebarangolt hosszú útról és sikeres blogjáról, melyet közben felépített. De hogyan kezdődött minden? Itt vesszük fel a történet fonalát.
– A nagynéném mindig azt mondta nekem: „az embernek szüksége van egy jó szakmára”, és valóban igaza volt. Az ő mentorálásával a cukrászat felé fordultam, mely a habkönnyű, kreatív felszín mögött kőkemény munkát takar, ami fizikálisan is sokat kivesz az emberből. Számomra ez nemcsak szenvedély, hanem önkifejezési forma, megspékelve az élethosszig tartó tanulással – kezd bele a mesélésbe Edina, aki nem csupán a hazai konyhákon, hanem külföldön is edződött.
Berlin után Londonba ment
Elmondása szerint fiatal fejjel három dolgot szeretett volna: szakmát és nyelvet tanulni, valamint természetesen pénzt keresni. Így történt, hogy 23 évesen nyakába vette a nagyvilágot, és pikk-pakk Berlinben találta magát. Nem volt könnyű dolga, ugyanis a ’90-es években még sokkal keményebb feltételek mellett lehetett munkát vállalni külföldön, és az engedélyek beszerzésén túl egyéb kihívással is találkozott. Mivel a nyelvet sem beszélte profi szinten, így állandó társa egy vaskos szótár lett. A kint töltött évek alatt viszont fokozatosan elsajátította nemcsak a szakmát, hanem a német nyelvet is.
– Nagyon nehéz és küzdelmes időszak volt, igazi mélyvíz, ahol vagy megtanul úszni az ember, vagy elsüllyed. A berlini kaland után Londonba csábítottak dolgozni, ahol szintén nyelvi problémákkal találtam szemben magam, de idővel ezeket is feloldottam. 8 hónap után azonban megelégeltem azt, hogy bőröndök között élem az életemet, így az összespórolt pénzből megvettem egy kis garzonlakást és hazaköltöztem. Az ízületeimen viszont megéreztem a cukrászkodással töltött éveket, és válaszúthoz értem.
Lassan jött a gyermekáldás
A váltás változatosságot is hozott Edina életébe: elvégezte a főiskolát és számos munkába belekóstolt – dolgozott bankban, oktatásszervezőként, recepciósként, HR-esként és asszisztensként is. Feszegette a saját határait, és szüntelenül fejlődni akart, de közben megismerte a férjét, így előtérbe került a családalapítás kérdése.
– Hosszú évek megfeszített tempója után ideje volt a lassításnak, mert babát szerettünk volna. Ez lett az új életprogramunk, így mindent ennek rendeltem alá, de a régen várt gyermekáldás nem érkezett meg. A kivizsgálások során kiderült, hogy anyagcsere- és hormonbetegség (IR+PCOS) nehezíti a teherbeesést. Ekkor beléptem egy önsegítő csoportba, ahol olyan nőgyógyászt ajánlottak, aki hajlandó volt együtt dolgozni egy endokrinológussal. Ők rakták le a 160 grammos diéta alapjait, amit én is követtem. Fél évvel később a nyugalom, a sport és az étkezés megtette a hatását: állapotos lettem, 2011-ben pedig megszületett a kislányom, Bori.
Szükségből született siker
A speciális diéta tulajdonképpen nem más, mint az egészséges étrend, mely a fehérliszt- és cukormentességre épít elsősorban, előtérbe helyezve a hasznos, lassú szénhidrátokat, merítve a mediterrán konyhából, ahol sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztanak. Az évek múlásával viszont Edina új ízekre vágyott…
– Beleuntam abba, hogy ugyanazt a kenyeret egyem napról napra, aztán arra gondoltam, hogy „ezt én is meg tudom csinálni”. Elkezdtem kísérletezni, majd a sikereimen felbuzdulva feltöltöttem különböző Facebook-csoportokba a képeket, ahol mindig volt valaki, aki írt a recept miatt. A kérések pedig egyre sűrűsödtek, ekkor fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy blogot indítok. Ez a szükségből született hobbi aztán lassanként életforma lett, miközben egyre többen olvasták Az áfonya mámora névre keresztelt blogomat.
Edina sikerét jól példázza, hogy Az áfonya mámora Facebook-oldalára is több, mint 12 ezren kíváncsiak. Ami nem csoda: gyönyörű fotók, izgalmas, működő receptek és segítőkész hozzáállás jellemzi a népszerű magazint, mely kezdőknek is tartalmazza azokat az útmutatókat, amikre támaszkodva finom fogások és sütemények készíthetők – egészségesen. A plusz segítség pedig jól jön, mert ezek az alapanyagok egy kicsit másképp viselkednek, mint a hagyományos társaik.
Dolgozik benne a szakmai kíváncsiság
Edina elárulta: annyira szeret sütni, hogy néha elvonási tünetei vannak, ha nem alkothat. De a folyamat sokkal jobban érdekli, mint a végeredmény. Azért persze néha ő is elcsábul…
– Évente egyszer-kétszer, amikor nyaralni megyek, belefér egy kis bűnözés, de nagyrészt természetesen olyankor is igyekszem a saját étkezésem szerinti szabályokat betartani. Egy helyi specialitásnak viszont nem tudok ellenállni. A hétköznapokban – nagy ritkán – előfordul olyan, hogy egy falat erejéig megkóstolok egy cukros süteményt, de szigorúan csak a szakmai kíváncsiság kedvéért – mondja nevetve.
Támogató család és édes emlékek
A sikeres blogger jelenleg részmunkaidőben dolgozik, szabadidejében pedig igyekszik tovább gyarapítani a közel 400 receptből álló gyűjteményét, miközben családja maximálisan támogatja az álmait.
– A férjem szerencsére nagyon türelmes velem, és mindig megvárja, amíg befotózom az ételeimet, de kétfelé sem kellett főznöm soha. Az első pillanattól fogva elfogadta, hogy más alapanyagokat használok, amiért nagyon hálás vagyok neki – avatott be Edina, majd elárulta, hogy a megismerkedésük is az ételekhez köthető. – A férjem és én internetes társkeresőn keresztül bukkantunk egymásra. Az egyik feltöltött képemen épp mézeskalácsot készítettem. A férjem számára pedig fontos szempont volt, hogy a leendő társa kreatív legyen – így keltettem fel a figyelmét. Ma már természetesen másképp sütöm a mézeskalácsot, de ilyenkor minden alkalommal eszembe jut ez a kedves emlék – árulta el Edina, aki arra buzdít mindenkit, hogy bátran vágjon bele az otthoni sütögetésbe, mert lehet, hogy idővel valódi szenvedély lesz belőle…
Fotók: Lajtár Judit
