Kádár-Papp Nóri, a „Gyerünk, anyukám!” alapítója háromgyermekes édesanyaként átélte mindazt, ami miatt a mozgásra vágyó nők hozzájuk fordulnak: a túlsúlyt, a terhesség és a szülés okozta fizikai problémákat, a túlhajszoltságot, az elszigeteltséget. Azóta nők ezreinek mutatta meg, hogyan lehet az otthoni torna megoldás mindezekre.
– Sok nőnek a velünk végzett torna az egyetlen énideje, amit valóban magára fordít. Szomorúan hallom, amikor anyukák örvendezve mondják, hogy végre jutott egy kis idejük magukra és el tudtak menni bevásárolni, vagy a DM-be, pedig az nem énidő! Az feladatteljesítés, akkor is, ha éppen nincs velük a gyerek.
Az igazi énidő az édesanyáról szól, nem pedig a „láthatatlan munkát” címkézzük fel annak. Ennek sajnos nálunk nincs meg a kultúrája, és sok családban a támogató közeg sem
– kezdi Kádár-Papp Nóra, amikor arról kérdezem, mit jelentenek az édesanyáknak a Gyerünk, anyukám! online tornavideói. Énidőt, a mozgás örömét, fogyást, regenerálódást, formálódást, mindehhez hiteles szakmai segítséget, és persze támogató közösséget, ami a mozgalom egyik legnagyobb ereje.
Az elsősorban, de nem kizárólag édesanyákat és gyerekvállalás előtt álló nőket megcélzó Gyerünk, anyukám! mozgalom online edzéseivel ma már több ezren tornáznak, akik tucatnyi mozgásforma közül választhatnak. Pedig tíz éve néhány fős közösségi tornának indult, majd Kádár-Papp Nóra kósza ötletéből vállalkozói sikersztori lett. Életre hívójának a kezdő lökést az első gyermeke születése adta, akkor szembesült azzal, amire nehéz felkészülni…
– Rádöbbentem, hogy amíg meg nem születik a gyerek, minden az anyuka körül forog, azonban amint világra jön, az anya egy vákuumba kerül és senkit nem érdekel, hogy van…
Míg külföldön sok helyen a szülés után gyógytornász jön az anyukához és már a kórházban megtanítják neki azokat az alapvető mozdulatokat, amelyek kímélő módon segítenek neki fizikailag rendbe jönni, nálunk senki nem segít – meséli Nóri. S bár igénye és szüksége is lett volna arra, hogy egy kis időt „önmagával” töltsön, a lelkiismeret-furdalással is meg kellett küzdenie.
– Három évig küzdöttünk a gyerekért, nagyon nehezen jött össze, és amikor megszületett a fiam, lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem tudom száz százalékosan kiélvezni a vele töltött időt.
Helyre kellett ezt tenni magamban, hogy ki tudjam mondani: engem időnként békén kell hagyni.
„Az énidő átkerült a luxus kategóriába”
Nóri éppen csak belerázódott a kisbabás mindennapokba, amikor egygyerekes anyukából hirtelen háromgyerekes lett, megszülettek ugyanis az ikrei – és ezzel együtt szinte vákuumba került.
– Az első gyerekem születése után a nagymamák szinte kapkodtak a gyerek után, de
három kicsi mellől esélyem sem volt eljutni sehova.
ráadásul a kislányomat fejlesztésre kellett hordanom hetente többször, azokra az alkalmakra kimaxoltuk a segítséget, az énidő pedig átkerült a luxus kategóriába – emlékszik vissza Nóri az embert próbáló hónapokra.
A motiváció tetézte a terhessége után visszamaradt húsz kiló túlsúly, ám amikor online torna után kutatott az interneten, semmit nem talált – 2013-at írtunk akkor -, ami pedig a szülés utáni regenerálódást illeti, arról aztán kényes témaként sehol nem esett szó.
Szerencsére angol-testnevelés szakos tanári végzettsége segített, hogy egy év alatt rendbe rakja magát. Erőfeszítéseit egy afféle online naplóként használt Facebook-oldalon dokumentálta, akkor még bevallottan minden különösebb cél nélkül.
– Valahogy az volt bennem, hogy ami nyilvános, az egyben számonkérhető is, azaz csinálni kell! Aztán az oldalra egyre többen felfigyeltek, igény lett a személyes találkozásra, ezért
hetente kétszer kimentünk a parkba. Volt, hogy öten voltunk, máskor tizenöten. Aztán a rossz idő miatt egyre többször beszorultunk, de termet bérelni nem akartam, mert szerettem volna megtartani a tornát ingyenesnek, ahogy indult.
Csináltam hát egy WordPress alapú weboldalt, rajta egy online közvetítési megoldás ingyenes 30 napos licencével, ami az ingyenesség fejében időnként reklámokat dobált be.
Pillanatok alatt, mindenféle hírverés nélkül ötvenen lettünk. Tornáztunk a parkban, tornáztunk online, de akkor ez még mindig közösségi torna volt, nem is gondoltam többre – mesél Nóri a kezdetekről.
Leültették a férjeiket
Komolyra akkor váltott a dolog, amikor – az ikrek kétéves születésnapjához közeledve – egyre sürgetőbben dolgozott Nóriban, hogy munkát kell találnia. Visszamenni nem volt hova, előző munkahelye, a Malév ugyanis már az első terhessége alatt „kiesett” alóla.
Szerencsés véletlen, hogy összetalálkozott egy régi közgazdász ismerősével, aki kisbabás anyukaként éppen szellemi kihívást keresett, s ketten együtt hamar továbbgondolták a lelkes kismamák „tornamozgalmát”. Majd fél év tervezgetés után – akkor még mindig csak 2015 volt – leültették a férjeiket.
– Megkérdeztük, kapunk-e tőlük egy kis időt, türelmet és pénzt, hogy megnézzük, működik-e, amit kitaláltunk.
Egy évet adtunk arra, hogy kiderüljön, van-e keresnivalónk a piacon.
Meg kellett próbálnunk, mert nem akartam nyolcvan évesen azon gondolkodni, hogy „mi lett volna, ha…?” Pedig
eleinte mindenki hülyének nézett, nem értették, ki fizetne tornavideókért, amikor tele van a YouTube ingyenes órákkal. Azóta kiderült, hogy az embereknek megér némi pénzt az, hogy a rájuk ömlő információáradatban megtalálják azt a hiteles szakmai hátteret és mozgásformát, amire szükségük van.
Nekem is rengeteg időm elment vele, hogy böngésztem a netet tornavideók után, úgyhogy tudom, hogy igenis érték, hogy nálunk találsz húsz olyan edzőt, akinek a kezébe bizalommal odaadod magad és tudod, mit várhatsz – magyarázza Nóri.
Megér némi pénzt a hiteles háttér
A Gyerünk, anyukám! mára a mozogni vágyó édesanyák első számú bázisává vált. Erőfeszítéseiket szakképzett edzők és más szakemberek kísérik, akik kínálnak speciális tornát várandósoknak és kismamáknak, már a szülés utáni hatodik héttől.
De aki „csak” formálódni vagy fogyni szeretne, az is talál itt edzéseket, a pörgős step-aerobictól a futásig. A résztvevők motivációja sokféle; tízből nyolcan fogyni szeretnének, de van, aki egyszerűen csak érezni akarja, hogy tesz valamit saját magáért. S persze sokakat vonz az ilyen mélységben sehol máshol nem elérhető szülés utáni regeneráló program is.
– Van olyan anyuka, akinek olyan rossz a tartása, hogy a gyerekét alig bírja felemelni…
Sokan nem tudják, de van egy olyan anyai hormon, amely fellazítja az egész szervezetet, az ízületeket, szalagokat, izmokat, mindent – szinte „szétcsúszik” a kismama teste -, ez komoly panaszokat okozhat, amíg ki nem ürül a szervezetből”
– hívja fel a figyelmem Nóri egy olyan tényre, amit kétgyerekes anyaként én sem hallottam eddig még senkitől…
– Nem egy anyuka írta, aki a második terhessége alatt kezdett tornázni velünk, hogy óriási különbséget jelentett a terhessége és a szülés során is, hogy odafigyelt magára és jobban megismerte a testét, sokkal gyorsabb volt például a regenerálódás.
Már a szülés utáni napokban el lehet ugyanis kezdeni foglalkozni a vér- és nyirokkeringéssel, az ízületekkel, a testünk pedig meghálálja az odafigyelést – mondja Kádár-Papp Nóra.
A közösségépítő tréner hosszan sorolhatná a sikersztorikat, a látványos fogyásokat, de olyan tagjuk is akadt, aki a mozgalom hatására váltott szakmát. A Gyerünk, anyukám! egyik legnagyobb ereje azonban a közösség, ilyen inspiráló, támogató közeget ugyanis Nóri szerint nem nagyon találni az online térben.
– Van, akinek a válását segítettünk átvészelni, de olyan nő is, aki ötvenévesen normálisnak gondolta, hogy nincs köztük szex a férjével, és gondolatban már „lehúzta a rolót”. Elkezdett velünk futni, amire rákapott a férje is, elkezdtek együtt edzeni, majd örömmel fedezte fel, hogy „de hát nekem van libidóm!” – meséli Nóri mosolyogva.
Duzzogás helyett kérni kell
A legfontosabb azonban, hogy bár vannak, akik idegenkednek az otthoni tornától, sokaknak ez az egyetlen lehetőségük, hogy magukra is szánjanak egy kis minőségi időt.
– Még ha van is az embernek „anyukás” társasága, mindennapos dolog, hogy a megbeszélt közös program egy pillanat alatt borul, mert megbetegszik a kicsi, vagy egyszerűen csak éppen szétcsúszott a napirendje. Ez egy nagyon kiszolgáltatott állapot, ami rettentően le tudja szívni az embert.
Állandó készültségben kell lenni, teljesen háttérbe szorítjuk magunkat, és
bár sok gyerekes programra el lehet jutni, az anyukáknak nehezen esik le, hogy azok ugyan ingert adnak, de egyik sem róluk szól…
Pedig talán ilyenkor van a leginkább szükségük a mozgásra és a töltődésre, mégis ilyenkor férnek hozzá a legkevésbé. Mi pedig ott vagyunk és segítünk, hogy legyen cél, legyen közösség, ne csak az otthoni mókuskerék.
Ennek ellenére – meséli Kádár-Papp Nóra -, vannak résztvevők, akik szégyenkezve vallják be, hogy befizettek egy programra, de nem csinálták végig, mert a házimunkát választották helyette, tudva, hogy ha hazajön a férjük, meg fogja kérdezni, mit csináltak egész nap otthon… Nóri szerint az egyetlen megoldás, ha az ember kiáll magáért, igaz ugyanis a mondás, hogy „ha anya boldog, az egész család boldog”.
– Az rossz módszer és nem válik be – tudom, mert én is alkalmaztam -, ha az anyuka duzzog és azt várja, hogy a családja majd kitalálja, mire van szüksége. Nem fogja kitalálni.
Kérni kell, határozottan képviselni az érdekeinket, a szükségleteinket.
Mert csinálni muszáj, ez nem kérdés, ahogy a fogmosás szükségességét sem kérdőjelezzük meg.
Fotók: Szász Marcell
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
