Az én táskámban rúzs helyett már csak ceruza és colstok van, mondja Berényi Brigitta, aki négy évvel ezelőtt döntött úgy, hogy félreteszi addigi munkáját, és az építőiparban helyezkedik el. Kezdetben számtalan kihívással meg kellett küzdenie, de mára úgy forgatja a flexet, mint bármelyik férfi.
– Gyerekkoromban kereskedő akartam lenni, kereskedelemben is kezdtem tanulni, de egy év után rájöttem, nem ez lesz az én utam. Varrónő lettem, kitanultam a női szabóság rejtelmeit, és iskola után évekig dolgoztam a szakmában – mondta Brigi a kezdeteket.
– 22 évesen férjhez mentem, majd úgy alakult, hogy a tűt és a cérnát letéve ápolónő lettem az Óföldeáki Idősek Otthonában – kezdi a történetét Brigitta, akinek nem volt idegen az idősgondozás, ápolás, hiszen már az édesanyja is hosszú évekig ebben a szakmában és ezen a helyen dolgozott. Így Brigitta ismerte a segítők csodás, egyben nehéz hivatását.
14 évig dolgozott ápolónőként, nem is tervezte, hogy bármikor váltani fog, de aztán az élet furcsa csavarral megint másfelé sodorta.
– A férjem kőműves édesapjával építette a családi házat, amiben élünk. Tőle tanulta az építőipar rejtelmeit. Az építkezés alatt nekem is több alkalmam volt megfigyelni mit, miért és hogyan kell csinálni. Ezt-azt én is csinálgattam. Aztán megszületett a fejemben az ötlet, olyan jól dolgozunk össze, ki kéne próbálni élesben – emlékszik vissza Brigitta.
Az ötletet tett követte, és Brigitta vállalkozást alapított, amiben a párjával együtt kisebb javítási munkákat vállaltak, sikerrel. Egyre többen ismerték meg a munkájukat, egyre több megkeresést kaptak.
– Előítélettel bőven találkoztam.
Minden munkánál rácsodálkoztak a tényre, hogy én is ott vagyok és csinálom, amit a férfiak szoktak. Kétkedve figyelték, mikor nekifogtam betont keverni, talicskát tolni, flexet és vésőgépet használni – árulta el Brigitta, aki azt sem titkolta el, hogy az első időszakban bőven akadtak nehézségek, fizikailag és lelkileg is.
– Kimerítő időszak volt. Fizikálisan hozzá kellett edződnöm a munkához. Kezdetben nem tudtam a teli talicskát eltolni, féltem a flextől, mert nem láttam a portól, hogy mit is csinálok – sorolja Brigi.
– Lelkileg a megfelelési kényszer volt az, ami kimerített. Igyekeztem bebizonyítani, hogy igenis mi nők is meg tudjuk állni a helyünket a férfias munkaterületen. El kellett érnem, hogy elfogadjanak és egy kicsit elismerjék, hogy mi is képesek vagyunk ilyen feladatokra. A megrendelői kör egy része nehezen fogadja el a szakmai tudásunkat – mutat rá a nehézségekre.
– Amikor egy építőanyag forgalmazó üzletben megjelenek mint vállalkozó, először néznek, hogy tudom-e egyáltalán, miről beszélek.
Brigittát a vállalkozás megalapításánál a pénzen kívül az motiválta, hogy kipróbálja magát egy olyan területen, ahol a nők kevésbé kapnak helyet. Arra azonban nem számított, hogy ennyire nehéz lesz.
– Kaptam megjegyzéseket. Mondták, hogy maradjak a fakanálnál meg a házimunkánál… de én helytálltam és kitartottam.
– Sőt, úgy döntöttem, hogy tovább képzem magam, így beiratkoztam egy építésztechnikusi iskolába, és 2 évvel ezelőtt, munka és család mellett sikeres építésztechnikusi vizsgát tettem. Ezután, ha már lendületben voltam, jelentkeztem a Szegedi Tudományegyetem Környezetmérnöki szakára is. Úgy érzem, hogy a környezetünk, a földünk, az élővilágunk védelme nagyon fontos a mai rohanó és digitális világban.
– Ha elvégzem az egyetemet, szeretnék majd egy olyan területet képviselni, amivel szebbé és jobbá tehetjük a világunkat. Emellett persze nagyon fontos, hogy naprakész legyek és folyamatosan képezzem magam például az építőanyag kínálat területén is – árulta el Brigitta, aki nem csinál titkot abból, hogy nem volt könnyű beilleszkednie ebbe a férfias világba. De hiszi, hogy mindig van választási lehetőség, és aki nagyon akarja, annak kinyílnak a kapuk.
– Az induláskor vonzott, hogy maradandót alkothatok és közben a magam ura lehetek. Még akkor is megéri, ha a kivitelezés, az adminisztráció, a logisztika mellett a család összeegyeztetése nem könnyű. Néha szó szerint alig élek este a gép előtt, amikor az adminisztrációra kerül a sor.
Brigitta tudatosan tart fenn magának énidőt is. Szükségesnek tartja, hogy a munka és a család mellett önmagára is oda tudjon figyelni, ezért kerékpározik. Ő így tud kikapcsolni és feltöltődni, hogy másnap újult erővel tudjon helytállni, például egy simítólapát vagy egy betonkeverő társaságában.
– Szeretek kreatívkodni, szeretem, hogy nincs főnököm és magamnak osztom be a munkát, de a legjobb látni a megrendelők arcán az elégedettséget. Az örömükért megéri csinálni – árulja el mosolyogva Brigitta.
Fotók: Berényi Brigitta
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
