Hosszú évekig a Pannonhalmi Főapátság csapatában dolgozott Rácz Edina, aki egy időben pincérként, majd teremőrként, később pedig jegypénztárosként várta a világörökségi helyszínre érkező vendégeket. Ma már azonban igazi szenvedélyének hódol: saját álomműhelyében süti a tengernyi tortát és a milliónyi macaront. Karrierváltásának története a koronavírus-járvány kellős közepén vett éles fordulatot, hiszen mindössze két hete volt eldönteni, hogy marad-e az éppen bezárt apátságnál.
Bizonyára senkit sem kell emlékeztetni, hogy 2020 tavasza a bezárások tavasza volt. A járvány mindannyiunk életét fenekestül felfordította, a nehézségek viszont sokak számára új utakat is megnyitottak. Kőkemény döntések előtt álltak például a vendéglátásban és idegenforgalomban dolgozók, hiszen nem lehetett tudni, mennyi időre kattan az ajtókon a zár. Így volt ez a Pannonhalmi Főapátság turisztikai irodájában is.
– Két hetem volt eldönteni, hogyan tovább. Az egyik opció az volt, hogy fizetés nélküli szabadságra küldenek beláthatatlan időre, a másik pedig, hogy közös felmondásban megegyezünk.
Imádtam a munkámat, minden munkakörnek megtaláltam a maga szépségét, jó kapcsolatot ápoltam a kollégákkal és a szerzetesekkel is. Büszke vagyok rá, hogy ilyen szép létesítményben dolgozhattam, de mégis a felmondás mellett döntöttem – idézi fel Rácz Edina, aki kettős érzéseket élt meg az egész döntési helyzettel kapcsolatban.
Fájdalmas otthagyni, amit szeretünk
– Több mint 10 évet dolgoztam az apátságban, mindig helytálltam, becsületesen tettem a dolgomat. Csalódott voltam, hogy a Covid-válsággal hamar mellékvágányra lettünk rakva, szinte kilátástalanná tették a helyzetet.
Mérlegeltem, hogy melyik ujjamat harapjam, hiszen egy olyan munkahelyet fájdalmas otthagyni, amit szeretünk. Még a régi Szent Márton étteremben (a későbbi Viatorban) kezdtem a pályafutásomat, ahol a konyhán, a placcon és a büfében is helytálltam, ha kellett.
Ez után volt egy kis kitérő: egy ideig egy gyárban dolgoztam, és onnan mentem el gyesre.
Két gyermekem született, majd miután a nagyobbik három éves lett, visszamentem az étterembe.
Másfél év múlva azt ledózerolták, a helyére újat építettek, és ebben az időben váltottam teremőri, majd jegypénztárosi pozícióra, amiben közel 7 évet töltöttem el – mesél az apátsági évekről Edina, aki pozitív életszemléletének köszönhetően egyáltalán nem kesergett a felmondás utáni „hogyan tovább?” kérdésen.
– Rengeteg szabadidőm lett, valahol élveztem is a hirtelen rám tört szabadságot.
Egyre több időt töltöttem a hobbimmal, a tortasütéssel, és sok ismerős megkeresett, hogy készítsem el a családtagja születésnapi tortáját. Nem tudtam nemet mondani.
Egyre több tortás képet osztottam meg a Facebook-oldalamon, és azon kaptam magam, hogy szinte az egész hetemet lefoglalta a sütés.
Edina hamar be is iratkozott egy cukrász iskolába, ugyanis végzettség nélkül nem indíthatott volna saját vállalkozást.
Az édességek mellett jókedvéből is átad
– Hibrid tanfolyam volt, csak néhány gyakorlati alkalomra és a vizsga miatt kellett Budapestre utaznom. A gyakorlati időmet az apátsági Pausa cukrászdában töltöttem, nagyon jó mesterem volt, azóta is napi kapcsolatban vagyunk.
– Amíg én tömtem magamba a tudást, a párom elkezdte átépíteni az udvarunkon található épületet, hogy az minden követelménynek és előírásnak megfeleljen.
Már a legelső ötletnél is nagyon támogató volt, egy percig nem gondolkodott azon, hogy visszahúzzon, mondta, hogy mellettem áll, segít, amiben csak tud. Egymás nélkül nem tudtuk volna létrehozni a vállalkozást.
Érte és a családtagjaimért, ismerőseimért is hálás vagyok, hiszen végig biztattak, motiváltak.
Edina műhelyének fő profilja a torta- és macaronkészítés, sőt élménysütési programokra is jelentkezhetünk nála.
Az ínycsiklandó cukrászköltemények mellett mosolyt, örömet, jókedvet is átad megrendelőinek, amiből akkor sincs nála hiány, amikor épp az ezredik macaront tölti fáradságos munka árán.
Ízlista helyett egyedi kérések mentén alkot
– Szemet gyönyörködtető, amikor végignézek a sok színes korongon. Ahogy a macaronok, úgy a torták is elvarázsolnak, a szememnek és a lelkemnek is üdítő ez a munka – hangsúlyozza Edina, aki nem ízlista, hanem egyéni egyeztetés alapján dolgozik NekEdi’s1 Tortaműhelyében, ami számára a szabadság szigete.
– Ide akkor jövök, itt addig maradok és olyan tempóban dolgozok, ahogy én szeretnék.
Bár nem könnyű alkalmazottból vállalkozóvá válni – borzasztó nehéz például a nemet mondás, a határok meghúzása –, de itt tényleg szabad vagyok – mondja a cukorvirág-készítés szerelmese, aki szabadidejét legszívesebben két már felnőtt gyermekével, párjával, otthonuk dekorálásával, szabadtéri főzésekkel és vízparti kirándulásokkal tölti.
Fotó: Rácz Edina
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
