Szó Katalin egy éjszaka megálmodta a jövőjét, majd másnap hozzálátott annak megvalósításához. A pszichológus kétgyerekes, egyedülálló édesanyaként a kétségbeesés helyett célt és utat keresett magának és a családjának. Tudta, hogy a tíz évvel ezelőtti álma nem egy lázálom, hanem egy vágyálom volt, ami nem csak a múltból táplálkozott, hanem a jövőbe mutatott… Hitt benne és önmagában. Kati mindig is biztos volt abban, hogy megvan benne mindaz, ami az álmai megvalósításához szükséges.
Kitartásának, elhivatottságának és a szakmája iránt érzett alázatnak köszönheti Szó Katalin azt a sikert, amit eddig elért. Kati sikertörténete akkor kezdődött, amikor egyedülálló édesanyaként két gyermekkel újra meg kellett alapoznia a háromfős család életét.
Az anyagi biztonságot kezdetben az a két jól működő élelmiszerbolt jelentette, amit egy idő után kénytelen volt bezárni, mert az egyik hazai áruházlánc „rányitotta” üzleteit. Kati ekkor nem esett kétségbe, vett egy pékséget, igaz, se képesítése, se tapasztalata nem volt e téren.
– Tudtam, ha nem találok ki gyorsan valamit, az véget vethet a vállalkozásomnak. Napokig csak a megoldást kerestem, mit tegyek, hogy talpon maradjak. Tisztában voltam azzal, hogy csak azt érhetem el, amit megvalósíthatónak hiszek, és, hogy életben kell tartanom a vállalkozásomat. Abban biztos voltam, hogy amit célul tűzök ki, azt el is tudom érni. Már csak a célt, és az oda vezető utat kellett megtalálnom.
Egy reggelre egy álom formájában a cél is megszületett. Azt álmodtam, hogy egy pékségben dolgozom. Ez felettébb érdekes volt, hiszen korábban nem, hogy nem dolgoztam, de még nem is jártam pékségben. Elhatároztam, hogy én ennek az álomnak utánajárok.
Szerettem volna megfejteni az üzenetet, és végül arra jutottam, hogy olyan terméket kellene gyártanom, amely versenyképes lesz a piacon.
Hihetetlennek tűnhet, de Kati másnap egy hirdetési újságban talált is egy eladó pékséget.
Megvette, majd két hét múlva kétségbe esett, hogy tönkre megy a vállalkozása. Mivel semmihez nem értett, a korábbi tulajdonostól „megörökölt” pékmesterek, ha hibáztak, nyugodt szívvel mindent a lisztre fogtak. Kati ezt megelégelte, beiratkozott egy iskolába, és megtanulta a pékszakmát, hogy a kollégái ne tudjanak átverni.
A leleményes tulajdonos ezt követően egy év alatt megháromszorozta a termelést, további saját üzleteket nyitott, és még legalább hatszor annyiba szállított kenyeret. A pékség szárnyalt, és a sikeren felbuzdulva a kenyér mellett elkezdtek péksüteményeket is gyártani.
„Nem sajnáltam a pénzt és az időt a fejlődésre és a tanulásra”
– Egész életemben, főként a munkám során, mindig is volt bennem egyfajta bizonyítási vágy, hogy nőként is helyt tudok állni. Most már változott a világ, de tizenöt vagy akár húsz évvel ezelőtt sokkal nehezebb volt érvényesülni.
Gyakran megtapasztaltam, hogy a férfiak nem tekintenek egyenrangú tárgyalópartnernek. A saját bőrömön tanultam meg, hogy csak akkor lehetek szakmailag eredményes, ha nem sajnálom a pénzt és az időt a fejlődésre és a tanulásra.
A vállalkozásba pénzt tenni, nem csak kivenni, és a magunk javára fordítani – mindig ez lebegett a szemem előtt, amikor egy terv megvalósításába belevágtam. Semmitől nem riadtam vissza, amihez kedvem volt, és láttam benne fantáziát, rációt.
Tudtam, hogy amit szeretettel csinálok, az egy idő után pénzt is hoz.
Ha fordítva gondolkodtam volna, csak rövid távú tervek megvalósítására lettem volna képes – összegzi eddigi vállalkozói útját Katalin.
„Mindig olyanba vágtam bele, amibe másoknak már beletört a bicskája”
Miután Kati fiai, Gellért és Dani, édesanyjuk lelkesedésén felbuzdulva szintén elsajátították a cukrász és pék szakmát, a család nyolc évvel ezelőtt egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve megnyitotta első cukrászdáját Salgótarjánban, majd Egerben, Gyöngyösön és Balatonkenesén is lett egy cukrászdájuk. A fiúk tudására alapozott cukrászüzem és pékség szintén rövid idő alatt meghozta a sikert.
– Mindig olyanba vágtam bele, amibe másoknak már beletört a bicskája. Megvettem azt a pékséget, amit más bezárt, tulajdonosa lettem annak a cukrászdának, aminek többszöri újra nyitásra sem volt forgalma.
A fiaimnak is mindig azt tanítom, soha ne abból induljanak ki, hogy más mit és hogyan csinált, hanem abból, hogy ők meg tudnák-e valósítani azt, amit igazán szeretnének.
Szó Dániel, és testvére, Gellért hét éve vágott bele édesanyjuk segítségével az önálló vállalkozásba. A testvérpár rövid idő alatt óriási szakmai elismerésre és sikerre tett szert. Bár mindketten cukrászok és pékek is, jó testvérekhez méltóan munkamegosztásban dolgoznak: Dani pékként, Gellért cukrászként alapozta meg jó hírnevét. Mindketten külföldön, egyebek között Franciaországban, Olaszországban Norvégiában és Ausztriában sajátították el hivatásuk alapjait.
A Szó család tagjai azt vallják, minőségi terméket csak jól megalapozott tudással, valamint kiváló alapanyagokból és a legjobb eszközökkel lehet előállítani.
Folyamatosan fejlesztik a vállalkozás eszközparkját, másoktól eltérően nem takarmánybúzából sütik a kenyeret és a péksüteményeket, hanem olyan biogazdálkodást folytató őstermelőktől szerzik be a gabonát, ahol szintén fontos a minőség.
„Soha nem féltem attól, hogy valami majd nem sikerül”
A testvérek kitartása és lelkesedése arra ösztönözte a családot, hogy most már abból éljenek, amit a fiúk hivatásuknak választottak. A családi vállalkozás gyorsan fellendült, amit az édesanya ügyvezetőként segít. Ám amellett, hogy Kati intézi a vállalkozás pénzügyeit, néhány éve gyermekpszichológusként és szexuálterapeutaként is praktizál,
miután néhány évvel ezelőtt, nagymamaként pszichológusdiplomát szerzett.
– Mindig hallgattam a megérzéseimre, és soha semmit nem terveztem el előre. Amit éjszaka megálmodtam, azt másnap elkezdtem megvalósítani. Pszichológusként úgy gondolom, a sok munkával és vállalkozással valamit el akarok takarni, el akarok nyomni magamban, hogy még időm se legyen azzal foglalkozni, amivel nem akarok. Ha mindig jár az agyam valamin, mert ezer dolgom van, soha nem kell önmagammal lennem.
Soha nem féltem attól, hogy valami majd nem sikerül. Ha a dolgok mégsem a tervek szerint alakultak, de megtaláltam a problémára a megoldást, nem éltem meg kudarcként a történteket.
Csupán akkor érzek csalódást, ha már valamire nem keresem a megoldást. Szerencsére ilyen, a munkám során, eddig csak egyszer fordult velem elő.
Katinak lélekgyógyászként arra is megvannak a módszerei, hogy a családtagokkal megértesse: a munkát és a magánéletet külön kell választani annak érdekében, hogy a vállalt kötelezettségben valóban egy egységet, szervezetet tudjanak alkotni, hiszen akkor van bennük erő, ha a munkát közösen végzik el. Fontos, hogy mindenkinek megvan a reszortja, abban pedig csakis ő, az adott egyén a főnök.
Az édesanya nem rejti véka alá, hogy eleinte nehéz volt a feszültséget kezelni, de nem szerette volna, hogy eltávolodjanak egymástól. Éppen ezért nem avatkozik bele például a fiúk ötleteléseibe. Mindenkinek megvan az erőssége, és ezt figyelembe veszik.
– Mindannyian bejártunk egy önismereti utat. A mi családunkban természetes, hogy az életünk része a spiritualitás. Van otthon egy oltárunk, ahol imát mondunk, meditálunk, vagy jógázunk. Az is természetes, hogy pszichológushoz járunk.
Nem azért, mert problémánk van, hanem azért, mert boldogok akarunk lenni, hogy harmóniában, kiteljesedve végezzük a feladatunkat. Ehhez pedig lelki egyensúly kell, különben, ha másra pazaroljuk az energiánkat, nem tudunk a munkára koncentrálni.
Kati Salgótarján és Eger után a Balaton északkeleti csücskében talált otthonra. Mint mondja, ma már Veszprém megyében érzi magát otthon.
A mindennapjait a család balatonkenesei vállalkozásának vezetése tölti ki, de örömmel látogat vissza Nógrád és Heves megyébe, ahol két fia és menye, valamint négy unokája fogadja nagy szeretettel.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
