Tomaj Zsófia diplomataként kezdett el ismerkedni a fenntartható fejlődéssel. Ráadásul egy elképesztően izgalmas közegben, New Yorkban. A feladatból szerelem lett, amiről hazatérése után sem kellett lemondania. Az anyaság azonban neki is meghozta a változást. Kislánya születése után be kellett látnia, más úton tudja csak elképzelni a folytatást. Ma már vállalkozóként segíti a vállalatokat, és képregényben meséli el, miért fontos vigyáznunk a vízkészleteinkre.
Hogyan lesz valakiből fenntartható fejlődési szakértő? Tomaj Zsófia jól tudja a választ, hiszen hosszú utat járt be, mire fenntarthatósági tanácsadóként kezdett dolgozni. Több, mint tíz éve foglalkoztatja a kérdés, 2009 és 2015 között diplomataként ugyanis New Yorkban nem kisebb feladatot kapott kollégáival, mint nulláról kidolgozni az ENSZ fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célrendszerét és konszenzusra jutni ezzel kapcsolatban a 193 tagállammal.
Hiányzik a piknik a Central Parkban
– Nekem megadatott, hogy több mint öt évet New Yorkban éljek, ami életem meghatározó időszaka volt. Itt reggeltől estig a fenntarthatóság témájával foglalkoztam, teljesen kitöltötte az életemet. Az volt a feladatunk, hogy megismerjük a tagállamok álláspontját, illetve megtudjuk, hogy minderről a civil és vállalkozói szféra mit gondol. Ebből született meg az a 17 pontból álló célrendszer, amely keretet ad az államok fenntartható fejlődési politikájának – mondja.
– Sokan besokallnak ettől az állandóan vibráló, sosem pihenő, hangos és sokszor büdös várostól, ami tényleg sosem alszik, de én élveztem minden ott töltött percet. Néha persze nosztalgiával tekintek vissza, és jó lenne a kinti barátokkal egyet piknikezni a Central Parkban, vagy sétálni egy szép tavaszi napon a West Village-ben – mesél még a New Yorkban töltött időről.
Nagyon izgalmasnak tartotta a munkát, hiszen az emberiség jövőjét meghatározó ügyön dolgozott, azon, hogy hogyan vigyázzunk minél jobban a környezetünkre és ehhez a társadalom milyen megoldásokat kínál.
– Minden hónapban egy-egy új kérdést jártunk körbe, minden nap új kihívást jelentett. A fenntartható fejlődést különböző aspektusokból vizsgáltuk meg, részt vettünk a célrendszer szövegezésében éppen úgy, mint a tárgyalásokon. Rengeteget tanultam, és időközben egy új szakmával gazdagodtam, amit a mai napig nagyon szeretek és szívesen csinálok.
Nem véletlen, hogy Zsófi az egyik gyermekének tartja a célrendszert. A kétéves megfeszített munka során a csapat teljesen összekovácsolódott, szívesen emlékszik vissza a kollégáira és erre az időszakra az életében. Ám diplomáciai kiküldetése lejárt, haza kellet jönnie.
De mit csinál egy „életmenedzser” ?
Habár imádott New Yorkban élni, amit a világ egyik legizgalmasabb helyének tart, egyáltalán nem bánta, hogy ismét Budapestre kellett költöznie. Annál is inkább, mert itthon is nagyon érdekes munka várta a Köztársasági Elnöki Hivatal Környezeti Fenntarthatóság Igazgatóságán. Mikor visszatért a minisztériumba, a Déli nyitásért felelős helyettes államtitkár titkárságának a vezetője lett.
– A titkárságvezetői poszt nagy megtiszteltetés volt, hiszen azt jelentette, hogy elismerik a korábbi munkámat, bíznak bennem és vezetői képességeimben. A főnököm, akinek a helyettesítését is elláttam, „életmenedzsernek” hívott. Ez egy nagyon érdekes és szakmai kihívásokkal teli feladat volt, melyet egy még szebb váltott fel, az anyaság. Két és fél évvel ezelőtt ugyanis megszületett a kislányom.
Bár azt gondolta, nehéz lesz a váltás a vállalkozói létre, mégsem volt az. Ugyan könnyes volt az elválás a kollégáktól, hiszen minden nap jó volt a titkársági kis csapattal együtt dolgozni, tudta, hogy hiányozni fognak, de várta a változást, ami egyszerre két új élethelyzetet is magával hozott: az anyaságot és a vállalkozást.
– Fura, hogy pillanatok alatt megszoktam, hogy nem csörög a telefonom, nem befolyásolják a mindennapjaimat a világ eseményei. A kollégáimmal napi szinten kapcsolatban maradtam, és még a mai napig is hetente beszélünk. Egy hónapot voltam otthon a kislányom születése előtt, volt időm átállni az anyai szerepre. Lujzi születése után pedig már nem is volt kérdés, hogy mi a prioritás.
Gyerek mellől lehetetlennek látta a visszatérést
A kislányával töltött idő során rájött, hogy egy év után nem tud visszamenni 8 órában dolgozni. Dolgoznia viszont kellett, mert a GYED, majd a GYES nem sok mindenre volt elég. Mindenképpen olyan munkát szeretett volna, amit egyrészt szívből csinál, másrészt megadja a gyerekneveléshez szükséges rugalmasságot is. A vállalkozói lét éppen ilyen, a téma, a fenntartható fejlődés pedig adta magát.
– A tanácsadói munkám is tanulással kezdődött, hiszen meg kellett találnom azt a területet, ahol a tudásomra a legnagyobb szükség van. Ezt a vállalati fenntarthatóságban találtam meg, jelenlegi projektemmel a gyorsan forgó fogyasztói iparágakban tevékenykedem. Olyan stratégiákat alkotok meg számukra, amelyekkel sokat tudnak tenni a fenntartható jövőért.
Megtalálni a megfelelő vállalkozási formát nem volt nehéz, ennél nagyobb kihívást jelentett Lujzi beszoktatása a bölcsibe.
A fenntarthatósági vonalat lassan építette fel. Először a tanácsadói munkához kért engedélyt a minisztériumtól, de mivel nem összeférhetetlen a diplomata és a vállalkozói munkája, ezt megkapta. Utána felvette a kapcsolatot olyan ismerősökkel, akik a kérdésben járatosak. Szépen lassan megismerkedett a piaccal, aztán jöttek a feladatok, egyik a másik után.
Két enyhe megfázással megúszták a kezdeteket
– Kisgyerekes anyaként annyi megkötésem volt, hogy 9–15 óra között legyenek a programok. Sok meetingnél előre jeleztem, hogy hirtelen jött gyermekbetegségekkel számolni kell. De szerencsére 1-2 enyhe megfázással megúsztuk az első évet, a munkámat ez nem befolyásolta, ráadásul ilyenkor a páromra és a szüleimre is tudok számítani.
A gyermeke érzelmi töltetet is adott a munkájának, hiszen születése óta még nagyobb felelősséggel gondol a fenntartható fejlődésre. Ugyanis nem mindegy, hogy a jövő generációja hogyan, milyen világban fog élni 40–60 év múlva. Éppen ezért fontos, hogy környezeti, gazdasági és társadalmi kérdésekben együtt gondolkozzon a vállalatok vezetésével, és megtalálják azokat az irányokat, amelyek segítenek a vállalatok működését hatékonyabbá tenni, ugyanakkor a környezetet is óvják.
Szerencsére Magyarországon is egyre nyitottabb a piac a fenntartható fejlődésre. A világszintű megatrendet itthon sem lehet figyelmen kívül hagyni, és ezt a vállalatok is egyre inkább érzik. Sok vállalat jó úton halad, de bőven van még feladat. A fogyasztói nyomás – hogy egyre több környezetkímélő megoldás, termék vagy szolgáltatás szülessen – segíti ezt a folyamatot.
Képregényben meséli el, mi történtek, ha nem vigyázunk a vízre
– A másik terület, ami évek óta izgat, az a víz kérdése, nem véletlen, hogy már több alkalommal voltam a Víz Világtalálkozó háziasszonya. Fenntartható fejlődési szakértőként pedig az első megbízásom egy különleges képregény elkészítése volt, amelynek témája, hogy mi történik akkor, ha nem vigyázunk egyik alapvető erőforrásunkra, a vízre. Cserkuti Dávid illusztrátor segítségével formába is öntöttük ezt a kérdést, a Neptunus és a víz nélküli világ címet kapta edukációs képregényünk.
A főhős maga olyan, mintha Marvel világából lépett volna ki. A képregényt a környezettudatosság jegyében természetesen újrahasznosított papírra nyomtatják. Zsófi a koronavírus-járvány idején online beszélget a képregényről és a legégetőbb vízügyi kérdésekről az érdeklődőkkel.
– Egy budapesti kávézóban havonta tartottunk workshopokat, amelyekkel az a célunk, hogy a lakosságot érzékenyítsük a vízkérdéssel kapcsolatban. A workshop, mint műfaj pedig azért fontos, hogy ne csak szellemi útravalót kapjanak a résztvevők, hanem valami kézzel foghatót is. Most az online térben próbálunk meg hasonló beszélgetéseket, közös gondolkodásokat szervezni.
Zsófi úgy látja, hogy különösen a gyerekeket nagyon könnyű környezettudatosságra nevelni. Ezt a saját bőrén is tapasztalja, hiszen kislánya még csak két és fél éves, de tudja, hogyan kell használni a szelektív kukát és az utcán is rendszeresen szednek szemetet. Nem csoda, hogy szemléletmódja, gondolkodása a közvetlen környezetében „ragadós”, párját – aki séfként dolgozik – is teljesen átformálta már. És aki ezen az úton egyszer elindul, az remélhetőleg sosem fog róla letérni. Tomaj Zsófi biztos ebben, ahogyan abban is, hogy a fenntartható fejlődés szívügye marad, amíg csak él.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
