Menő vezető állás, sok utazás, pénz – mindenki téged irigyel. Az ezzel járó stresszt már kevésbé. Egyre gyakrabban lesz az embereknek elege a mások által irigyelt álommelóból, és vált. Nem csak munkahelyet, de pozíciót is: egyet vagy akár többet is lép – lefelé. A dowhshifting egyre népszerűbb. Kevesebb felelősség, több szabadidő: kiégés előtt állóknak kifejezetten hasznos is lehet!
Ismerős? Jó fizetés, juttatások, presztízs, ranglétra, előléptetés, bónusz. És ez? Hajtás, túlóra, mókuskerék, stressz, könyöklés, kiégés. Jó pár év igahúzás után pedig akár reflux és ideges szívpanaszok. Megéri? Egyre többen gondolják azt, hogy nem.
https://noivalto.hu/eletmod/ha-nem-toltodunk-utoler-a-kieges-csatlos-csilla-burnout-szakemberrel-beszelgettunk/
Hol az egyensúly? – gondolják ezt túlhajszolt apukák, akik már nemcsak az osztályfőnök nevét nem tudják, de azt se, hogy hányadikos a gyerek. Anyukák, akik este meseolvasáskor előbb dőlnek ki és alszanak el, mint a gyerekek.
A vezetők köréből indult és rájuk fókuszáló sabbatical leave, azaz hosszúra nyújtott szabadság is ennek köszönhető. De míg ez a feltöltődési forma ideiglenes, a munka kipihenését, majd újult erővel való felvételét célozza, addig
a visszaváltás (downshifting) véglegesebb kiszakadást jelent a mókuskerékből mind a fizetést, mind a szakmai előmenetelt tekintve.
Egy USA-beli felmérés adatai szerint a munkavállalók 48 százaléka az utóbbi 5 évben visszakapcsolt a munkában: csökkentette munkaidejét, visszautasított egy előléptetést vagy szakmai céljaiból vett vissza. Nem külső kényszer hatására, hanem saját akaratából. Hasonló eredményt mutat egy, a britek szokásaira fókuszáló felmérés is, mely szerint minden negyedik dolgozó visszaváltásról számolt be.
A visszaváltás nem keverendő össze a munkakerüléssel és a lógással, szóval, ha vágyat érzünk visszavenni a sebességből, ne szégyenkezzünk!
A siker és a pénz nem minden
A visszaváltás azokra vonatkozik, akik már elértek valamit: karriert, jó fizetést, felelős pozícióban dolgoznak hosszú évek óta, de felismerik, hogy szeretnének több, minőségi időt a családjukkal, a hobbijukkal vagy egyszerűen szeretnének többet pihenni.
Korábban ez a jelenség inkább a nyugdíjhoz közelítők körében volt jellemző, de mára, a fiatal középkorúakat, de akár a harmincasokat is érinti.
A visszaváltásnak vannak fokozatai: visszatehetjük a sebességváltót négyesbe az autópályán, azzal, hogy közelebbi munkahelyet keresünk, akár kevesebb bérért, de cserébe megspóroljuk az ingázást, utazást és több szabadidőhöz jutunk.
Egy stresszes tanácsadó cégtől átülhet valaki ügyféloldalra, alacsonyabb pozícióba, vagy vállalhat részmunkaidőt az eddigi teljes állás helyett.
Vállalkozásba foghat vagy megpróbálhat megélni a hobbijából. De egészen odáig terjedhet a váltás, hogy csak alkalmi munkákat vállal az ember, és a fennmaradó (rengeteg!) időben egy hátizsákkal a világot járja egymagában és teljesen hátat fordít a fogyasztói társadalomnak.
Minél drasztikusabban vált vissza valaki, annál inkább életmódot is vált: bejön a képbe a simple life, slow life, vagyis a sallangmentesebb élet, kevesebb fogyasztással, akár lakóhelyváltással.
A visszaváltók egy részének fontos a fogyasztás csökkentése, ahogyan az ökológiai lábnyom redukálása is.
Az Escape the city közösségi oldalon található történetek változatosak. Az egyiki Jonathaná, aki könyvelőként húzta az igát egy nagy multinál, most a tenger mellett lakik, dizájnos bútorokat készít és munka után szörföl. Yannick pedig befektetési banknál volt menedzser, de egyszer csak szentestén, a munkahelyén besokallt. Önálló vállalkozást indított.
Emily pénzügyi tanácsadóként dolgozott, most szintén magánzó: gyermekkönyvek kiadásával foglalkozik. Tom informatikusként szakadt ki a mókuskerékből, hatodik éve a világot járja kerékpáron, élményeiről útikönyvet és dokumentumfilmet készít.
Két dolgot kell elfogadni, ha visszaváltunk. Egyrészt csökken a jövedelmünk, másrészt, és ez a szubjektív szempont, elképzelhető, hogy ítélkezni fognak felettünk. Ha a lassítás mellett döntünk, a szükségleteinket és nem a vágyainkat kell követnünk, megváltozik az életstílusunk, mert a visszaváltás kevesebb jövedelmet jelent az élet élvezete és a több szabadidő mellett.
Visszaváltási praktikák – hogyan kezdjünk hozzá?
Hogyan kezdjünk hozzá? A külvilág nagy része kudarcnak címkézi a visszaváltást, te ne tedd!
Ha szóba kerül a visszaváltás, az azt jelenti, hogy felismerjük, hogy elegünk van egy életstílusból, amely mellett korábban letettük a voksunkat. Ha eljutunk eddig, fel kell mérnünk az szükségleteinket.
Miért választottam a mostani életmódom, milyen előnyökért és azokkal élek-e? Egy példa: a belváros közelsége motiváló volt számomra, amikor drága környékre költöztem. De vajon bemegyek-e a városba egyáltalán? Mi tart benne a jelenlegi életemben, és meddig? Hitel, gyerek, beteg szülők – mindezek olyan objektív tényezők, melyek mellől nehezebb visszaváltani.
Ha mindezeket átgondoltuk és továbbra is kacérkodunk a gondolattal, akkor érdemes tenni egy pár hónapos próbát.
Ilyenkor célszerű monitorozni a kiadásokat, mind az összetételük, mind a nagyságuk szerint és megbecsülni, hogyan élnénk kevesebb pénzből. Ha pedig nekivágunk a keresgélésnek, mindenképpen át kell szabnunk az életrajzunkat és a motivációs levelünket. Ne higgyék azt, hogy fáradtak, alulmotiváltak vagyunk és nem akarunk dolgozni. a pályázati anyagunk azt tükrözze, hogy már bizonyítottunk és tudunk dolgozni.
Ha váltani akarunk, azokat a szervezeteket, vállalatokat érdemes megkeresni, ahol nyitottak a részmunkára, rugalmas munkára.
Ha Hayley Mill szavaival élve úgy döntünk, hogy egy fokot lejjebb lépünk vagy akár teljesen lemászunk a ranglétráról, motivációt jelenthet a Downshifting Britain kutatási eredménye, melyek szerint a brit visszaváltók felének hiányzik a pénz, de mindössze öt százaléka vall úgy, hogy kevésbé boldog, mint a visszaváltás előtt.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
