Amikor több mint tíz év alkalmazotti lét után nem válaszútra kerültem, hanem egyértelművé vált, hogy csakis vállalkozóként tudom majd két óvodás mellett folytatni, arra azért nem számítottam, hogy eljön majd egy, a közelmúltbélihez hasonló pillanat is, amelyben hirtelen mindent újra kell tervezni. Van, akinek ugyanakkor nincsen más választása: kata ide, átalányadó oda, életét csak vállalkozóként tudja megoldani.
Hat éve, amikor lányom születése előtt utoljára hagytam el egy napilap szerkesztőségét, már terveim között szerepelt, hogy ne térjek vissza oda. Más kérdés, hogy aztán a napilap maga is megszűnt még szülés előtt, így az egészen bizonyossá vált, hogy ott már nem folytathatom tovább. A hogyan tovább kérdésével foglalkozni ráértem – két év múlva fiam születése révén még kaptam egy kis időt arra, hogy átgondoljam, mit is szeretnék.
A gyerekek mellett egy-egy kisebb projekt, blogolás, szövegírás azért belefért az időmbe, de a valódi válaszutat az jelentette, amikor már fiam második születésnapja közeledett, a koronavírus pedig már velünk volt. Jött egy lehetőség, de ahhoz számlaképesnek kellett lennem. Az a gyerekek életkora és a vírushelyzet miatt sem volt elképzelhető, hogy valahol heti negyven, vagy akár húsz órás munkaidőben legyek újságíró egy szerkesztőségben ülve. Elérkezett az idő, hogy vállalkozó legyek.
Kézenfekvő megoldás volt a kata: megfeleltem minden feltételnek, kezdettől otthon dolgoztam, a magam beosztása szerint és saját eszközeimmel, több megbízónak.
Nem gondoltam, hogy egyik napról a másikra a senki földjén érezhetem majd magamat – és azt hiszem, egy vállalkozó azzal együtt, hogy tudja, bármikor megváltozhat körülötte szinte minden, ilyesmire azért nem számít.
Most százezrek helyzete lehet hasonló, ám aki egyszerűen nem tudja megoldani, hogy egy irodában töltsön nyolc órát heti öt napon, annak továbbra is a vállalkozói léte jelentheti a megoldást.
Az elvesztett kiszámíthatóság riadalma
Kevés dolog töltött el nagyobb riadalommal annak idején, mint hogy vállalkozó leszek: nemcsak arról volt szó, hogy az újságíróként eltöltött bő tíz korábbi évem során munkavállaló voltam, de ráadásul ezt az időt egyetlen szerkesztőségben töltöttem el.
Az adminisztratív teendők kimerültek a jelenléti ív aláírásában és évente egyszer az adóbevallás elkészítésében, majd már csak ellenőrzésében.
Az, hogy adókat, kamarai hozzájárulást fizessek be, számlákat állítsak ki, vállalkozóként adjak be adóbevallást, teljesen idegen terep volt.
Klasszikus bölcsészhozzáállással a pénzügyek meglehetősen távol álltak tőlem és riasztott az a tudat is, hogy nincs többé évi több mint egy hónapnyi fizetett szabadság, táppénz, a szociális védőháló egyéb elemei, amelyeket az ember természetesnek vesz, amelyekhez hozzászokunk. Arról kellett döntenem, mit kérek pontosan cafeteria keretében, de arról nem, hogy ha már kata nincs, milyen alternatív adózási módot válasszak.
Minden sokkal egyszerűbb volt.
Mindezen túl egy munkaszerződés olyan véglegesnek tűnik: ahogyan a hónapok, évek telnek, az ember egyre magától értetődőbbnek veszi, hogy munkahelye van, és kész, nem kell aggódni azért, hogy a következő hónapban már köszönik, de nem számítanak közreműködésére. Ez az érzet persze lehet fals is, ettől még valós volt esetemben.
Vállalkozóként arra számítottam, hogy valójában bármelyik hónapban megváltozhat minden, így az, hogy az egyik hónapban még stabil ügyfélkörrel rendelkezem, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ez így lesz a következőben is.
A valóság nem is tér el a félelmektől
Félelmeim részben beigazolódtak. Az adózás, járulékok és hozzájárulások időre történő befizetése mindmáig stresszfaktor, de szerencsére a könyvelőm támogat abban, hogy ne halmozzak fel e téren elmaradást. Szabadság, na az valóban nincsen, így abban a pár hétben, amikor nem dolgozom, valóban kevesebb is a számlázott összeg, ezen nincsen mit szépíteni. Táppénzre eddig nem szorultam még, remélem, ez nem is változik. Az tagadhatatlan, hogy a kata turbulenciája nem könnyítette meg elmúlt napjaimat, de ha ez túl nagy érvágást jelent, dönthetek amellett, hogy munkáltatót keressek.
És az is tény, hogy a vállalkozóként eltöltött két év során át is alakult már az ügyfélköröm, többször is. Volt, hogy rám nem volt már többé szükség, vagy nem annyi munkaórában, mint ahogy az együttműködés megkezdődött, egy orgánum pedig úgy, ahogy van, meg is szűnt.
Eleinte ijedten vettem tudomásul ezeket a hirtelen változásokat, de eddig minden alkalommal jobban jöttem ki a helyzetből, mint amilyen az eredetileg volt.
Szerencse vagy gondviselés, valamelyik mindenképp kellett ehhez, bár remélem, a képességeim is benne voltak a dologban. Vállalkozóként a változás is az élet része: ezt viszont el kell fogadni.
Vannak ugyanakkor nagy előnyök is
Értek ugyanakkor meglepetések is, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Amikor belevágtam, még azt hihettük, a koronavírus átmeneti: ez már bőven cáfolt állítás. A kata sokáig tűnt biztos pontnak: mostanra ezt az élet cáfolta. Jó ugyanakkor, hogy én bármikor tudok vigyázni a gyerekeimre, legyen szó bármiről – ha bébiszitterre kellene költenem keresetem egy részét, még mindig rosszabbul járnék.
Az otthonról rugalmasan végezhető munka ebből a szempontból áldás, bár persze átok is, hiszen nem egyszerű egész nap a laptop és a gyerekszoba közt ugrálni, játszótereken cikket írni, hányós gyereket ápolni, miközben a határidők nem változnak.
És legalább már nem lebeg a fejem fölött Damoklész kardjaként a kérdés, miszerint számlát tudok-e adni a munkáról, hiszen az első pillanattól világos a megbízó számára is, hogy a válasz igen.
Így több lehetőség nyílik meg előttem, mint korábban – és kevesebbet is kell izgulni azon, hogy egy izgalmas projektet el tudok-e majd fogadni.
Mindennek köszönhetően a szakma olyan változatos berkeit járhattam már be, hogy lassan korrektor kivételével voltam minden, ami szövegekkel kapcsolatos. Olvasószerkesztőként gondoztam angol és magyar nyelvű kiállítási anyagokat és könyveket, írtam szöveget változatos közösségimédia-felületekre, weboldalakra, fordítottam tenderanyagokat és blogbejegyzéseket, voltam életmódmagazin olvasószerkesztője, írtam igazi presztízsmagazinba, és most is élvezetesen színes a feladatok tárháza, klasszikus újságírói munka mellett fordítással, szerkesztéssel és szövegírással. Az biztos, hogy nem unatkozom.
Így csinálhatod jól!
Két év tapasztalata után azoknak, akik még kissé tartanak attól, hogy vállalkozóként vágjanak bele valami újba, a következő tanácsokat adnám:
- Legyen egy jó könyvelőd, aki odafigyel rád. Szól, ha be kell fizetned valamit, intézi a bevallásodat, és hónapról hónapra figyelmeztet arra is, ha van valami befizetnivalód.
- Vezess nyilvántartást bevételeidről. Ez segít tisztán látni azt is, hogyan áll a vállalkozásod.
- Ez a pont nem lesz jó hír: előbb-utóbb biztosan kell majd követelésbehajtással is foglalkoznod. Az a jobb eset, ha csak pár nap, hét vagy hónap késéssel fog fizetni az ügyfél: nekem ennél rosszabb helyzetem még nem volt. Figyeld, melyik számládat mikor fizették ki, ha pedig késedelmet tapasztalsz, bátran kérdezz rá annak okára és az utalás tervezett idejére.
- Egy jó számlázóprogram nagyon sokat segít a fentiekben is: látod, mennyi a kintlevőséged és így könnyebben ellenőrizheted, melyik számla mikor jár le.
- Igyekezz változatos ügyfélkört kialakítani: saját érdeked diktálja, hogy ne egy nagy bevételi forrásod legyen. Így, ha az esetleg ki is esne, még mindig van olyan terület, ahonnan lesz majd bevételed.
- Az átmeneti bevételcsökkenés miatt ne pánikolj – de épp ugyanezért tartalékolj is.
- Gondolj a nyugdíjas évekre is: ha hosszú távra tervezed a vállalkozói létet, érdemes előtakarékosságba is kezdeni!
A vállalkozói élet továbbra is szabadabb, és bár időnként nehezebb, egyes helyzetekben könnyebb így dolgozni, mint munkavállalóként. Most valamivel költségesebb lett, de még így is megérheti.
Fotó: Freepik
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
