Sokáig azt hittem, hogy ha valami működik egy helyen, akkor máshol is fog. Afrikában tanultam meg, hogy ez naív és veszélyes gondolat.
AfriKata írása.
Kongóban kezdtem kisboltokat nyitni.
Az első boltokat egy általam támogatott egyetemistával hoztuk létre. Bérelni kellett egy apró üzlethelyiséget, beszerezni az árut, megtervezni a költségeket – mindössze 600–800 dollárból. Öt bolt nyílt meg, és nemcsak a családok jövedelme nőtt, hanem a méltóságuk is visszatért. Láthattam, hogy a siker nem a pénzen múlik, hanem azon, hogy az emberek bizalmat kapnak és magukra számíthatnak.
Burundiban egy diplomás, több nyelven beszélő menekült családot segítettem. Öt hét online munkával beindítottuk a kisboltot, biztosítottuk az otthont és a gyerek iskolába járását. Úgy éreztem, hogy a módszerem univerzális – bárhol működik.
Aztán Maliban szembesültem a korlátokkal.
Egy dogon menekült családnak próbáltam segíteni. Papíron minden logikus volt: volt boltjuk korábban, a hazájukban voltak. A valóságban azonban analfabéták voltak, csak a dogon nyelvet beszélték (a bambara nyelv kellett volna), és nem volt kereskedő alkatuk. A bolt megnyílt, de nem indult be, a család a helyi piacra szorult. Rá kellett jönnöm, hogy nem minden terep bocsátja meg, ha távolról próbálok érteni valamit. A korábbi tapasztalat, amikor távolról is működött a modell, itt már elbizakodottsággá vált.
Korábban olyan emberekkel dolgoztam, akik tudtak írni, számolni, tervezni. Sok mindent rájuk lehetett bízni. Maliban viszont mindent végig kellett mutatni, segíteni kellett az alapoktól kezdve. Nem ők voltak alkalmatlanok – a módszerem volt az, amit át kellett alakítani.
Ma már Burundiban helyi szakemberrel dolgozom, aki egyszerűen és gyakorlatiasan vezeti végig a családokat a kisboltok indításán. Megmutatjuk az árubeszerzést, a szerződéseket, az eladást, a pénzügyeket, és végig fogjuk a kezüket, ahol szükséges. Már több mint nyolc kisbolt működik, a családoknak van fedél a fejük felett, van ételük, és a gyerekek iskolába járnak.
Megtapasztaltam, hogy a segítség akkor válik valódivá, amikor alkalmazkodik – nem amikor erőlteti magát.
AfriKata vagyok és ez a történet is azt mutatja, hogy a segítség akkor működik, ha figyelünk és tanulunk. Ha kíváncsi vagy más afrikai projekteimre és a mögöttük rejlő történetekre, kövess a Facebook oldalamon
És most egy kérdés hozzád:
Mi az a dolog az életedben vagy a munkádban, amit még mindig jónak tartasz – miközben már sejted, hogy változtatni kellene rajta?
Fotók: szerző saját fotói
Ez a cikk is érdekelhet:
„Úgy éreztem, nekem itt dolgom van” – Bodó Katalin 4 gyermekes anyukaként önkénteskedik Afrikában
Független magazinként nem áll mögöttünk egy médiacég sem. Ez nagy szabadságot ad abban, hogy olyan témákról is írhassunk, amelyekkel mások nem foglalkoznak. Fennmaradásunkhoz szeretnénk megtalálni azt a 300 olvasónkat, akik havonta 2990 Ft rendszeres támogatással segítenek megteremteni a magazin alapvető költségeinek fedezetét. Leszel Te az egyik támogatónk?
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
