Ha valaki most kívülről ránéz a karrieremre, könnyű lehet azt gondolni, hogy volt egy pontos tervem, amit szépen, lépésről lépésre végrehajtottam. Pedig egyáltalán nem így történt. Nem úgy nőttem fel, hogy egyszer kommunikációs szakember vagy vállalkozó szeretnék lenni, és azt sem tudtam huszonévesen, hogy néhány év múlva saját ügynökséget fogok vezetni. Sokkal inkább az vitt előre, hogy mindig nagyon kíváncsi voltam, szerettem új dolgokat kipróbálni, és ha valamiben megláttam a lehetőséget, általában hamarabb mondtam rá igent, mint hogy pontosan tudtam volna, hogyan fogom megcsinálni.
Najoua Belayane írása.
A munkához való viszonyomat valószínűleg már jóval a karrierem előtt megalapozta a balett.
Tizennyolc évig táncoltam, és ebből nagyon erősen belém épült a fegyelem, a kitartás és az, hogy az eredmények mögött rengeteg olyan munka van, amit kívülről senki nem lát. Sokáig ezt egyértelműen erősségnek gondoltam.
Később értettem meg, hogy van árnyoldala is: nagyon könnyű hozzászokni ahhoz a gondolathoz, hogy ha valami fáj, nehéz vagy túl sok, akkor egyszerűen még tovább kell menni. Ez a működés sokszor segített a karrieremben, de meg kellett tanulnom azt is, hogy nem minden határ azért van, hogy átlépjük.
A szakmai pályám egyik legfontosabb állomása a Munch volt.
Nagyon korán csatlakoztam a céghez, így közelről élhettem át, hogyan lesz egy induló ötletből olyan márka, amelyet később több országban ismernek és szeretnek. Rengeteget tanultam ott arról, hogy a kommunikáció valójában jóval több, mint sajtómegjelenések vagy social media posztok sorozata.
Egy erős márka mögött történet, értékrend, közösség és következetes munka áll.
Különösen fontos volt számomra, hogy egy olyan ügyön dolgozhattam, amelynek társadalmi jelentősége is van: az ételpazarlás csökkentése nem pusztán üzleti cél volt, hanem egy szemléletváltás része.
Talán ott értettem meg először igazán, hogy engem azok a projektek érdekelnek a legjobban, ahol a kommunikációval valaminek valódi hatást lehet adni.
A saját ügynökségem elindítása mégsem egy régóta dédelgetett álom megvalósítása volt. Inkább egy pont, amikor azt éreztem, szeretném kipróbálni, milyen az, amikor már én dönthetem el, milyen márkákkal, milyen ügyeken és milyen szemléletben dolgozom. Így született meg az Agence Najoua.
Az elején természetesen sokkal romantikusabb elképzelésem volt a vállalkozásról.
Azt gondoltam, elsősorban jó munkát kell végezni, kreatívnak kell lenni, eredményeket kell hozni, és majd minden más szépen kialakul körülötte. Ma már tudom, hogy egy vállalkozás építése legalább annyira szól felelősségről, nehéz beszélgetésekről, pénzügyekről, döntésekről és bizonytalanságról, mint kreativitásról.
Amikor már nemcsak magamért, hanem egy csapatért is felelőssé váltam, teljesen új oldalát ismertem meg a munkának.
Fiatal vezetőként sokszor nincs előtted kész recept arra, hogyan kell jól csinálni. Voltak helyzetek, amikor utólag tudtam csak megfogalmazni, mit kellett volna másképp mondanom vagy döntenem. Meg kellett tanulnom, hogy attól, hogy valaki jó szakember, még nem lesz automatikusan jó vezető.
Nekem talán ez az egyik legnagyobb tanulási folyamatom jelenleg is: hogyan lehet egyszerre magas elvárásokat támasztani, biztonságot teremteni, teret adni mások fejlődésének, miközben az ember maga is még folyamatosan fejlődik.
Kívülről közben egyre több siker látszott: szakmai díjak, Forbes-megjelenések, előadások, egyre nagyobb ügyfelek és projektek érkeztek. Számomra azonban talán ennél is fontosabb visszajelzés volt látni, hogy az Agence Najoua nagyon rövid idő alatt elkezdett valódi karaktert kapni.
Már az elejétől tudatosan nem egy klasszikus, végrehajtó ügynökséget szerettem volna építeni, hanem olyan szakmai műhelyt, ahol először megértjük, hogy egy márkának valójában mit érdemes mondania, és csak utána döntjük el, milyen csatornán és milyen formában mondjuk el.
Hiszek abban, hogy a jó kommunikáció nem attól működik, hogy mindenhol jelen van, hanem attól, hogy van mögötte gondolat, relevancia és olyan történet, amelyhez az emberek valóban kapcsolódni tudnak.
Talán ezért is szeretem annyira ezt a munkát: egészen különböző világokba látunk bele.
Dolgozunk vállalkozókkal, kulturális projektekkel, társadalmi ügyekkel és fogyasztói márkákkal, és minden alkalommal ugyanaz a kérdés érdekel: mi az, ami ebben a történetben tényleg érdekes az emberek számára?
Sokszor nem az a legerősebb kommunikációs irány, amely elsőként eszébe jut egy márkának. Nekünk az a feladatunk, hogy megtaláljuk azt a nézőpontot, amely egyszerre hiteles a vállalat számára, releváns a média és a közönség szempontjából, és hosszabb távon is építi azt, ahogyan a márkára gondolnak.
Nekem mindig különösen fontos volt az earned media és az organikus láthatóság, mert ezekben nem lehet egyszerűen megvásárolni a figyelmet: ki kell érdemelni azzal, hogy valami valóban érdekeset, újat vagy értékeset teszünk le az asztalra.
Ahogy nőtt az ügynökség, azt is egyre jobban láttam, mennyit számít, hogy egy partner ne csupán egy újabb név legyen a listánkon.
Szeretem mélyen megérteni azokat a márkákat, amelyekkel dolgozunk: tudni, mi történik az üzletükben, milyen kérdések foglalkoztatják őket, hová szeretnének eljutni, és mi az, amit talán még ők maguk sem fogalmaztak meg kommunikációs lehetőségként.
A legjobb együttműködések számomra azok, ahol az ügynökség már nem egyszerűen feladatokat kap, hanem gondolkodó partnerként van jelen az asztalnál. Nagyon büszke vagyok arra, hogy mára több ilyen kapcsolatunk is kialakult, és arra is, hogy sokszor egészen különböző területeken tudunk ugyanazzal a kíváncsisággal és szakmai igényességgel dolgozni.
A növekedéssel együtt persze a felelősség is nőtt.
Minden újabb projekt után ott van bennem a kérdés, hogyan tudjuk a következőnél még jobban csinálni, és hogyan lehet úgy bővülni, hogy közben ne veszítsük el azt a személyességet és figyelmet, amiért eredetileg létrehoztam az ügynökséget. Nem szeretném, hogy az Agence Najoua egyszer olyan hely legyen, ahol a növekedés önmagában válik céllá.
Sokkal fontosabb számomra, hogy legyen egy felismerhető szakmai szemléletünk, hogy merjünk kérdezni és akár megkérdőjelezni a megszokott megoldásokat, és hogy olyan munkákat adjunk ki a kezünkből, amelyek mögött valóban ott állunk.
Ebben a gondolkodásban egy váratlan esemény is sokat változtatott rajtam.
Néhány éve egy balesetben eltört a csigolyám, meg kellett műteni, és hónapokig tartott a felépülésem.
Egy olyan emberként, akinek gyerekkora óta a mozgás, később pedig a futás is a mindennapjai része volt, nagyon nehéz volt elfogadni, hogy egy ideig még a legegyszerűbb dolgokban is segítségre szorulok. Ez az időszak sok mindent átírt bennem.
Talán először értettem meg igazán, hogy az erő nem mindig azt jelenti, hogy mindent kibírunk, mindent megoldunk és folyamatosan megyünk tovább. Néha azt is jelenti, hogy felismerjük, mire van szükségünk, és megengedjük magunknak, hogy azt komolyan vegyük.
A vállalkozás nekem ezért ma már nem pusztán arról szól, hogy mekkora ügynökséget tudok felépíteni. Sokkal inkább arról, hogy milyen ügynökséget.
Természetesen ambiciózus vagyok: szeretném tovább fejleszteni az Agence Najouát, nemzetközi szinten is építkezni, izgalmas márkákkal és olyan társadalmi ügyekkel dolgozni, amelyekben valóban hiszek.
Közben viszont szeretném megtartani azt a fajta közelséget is, amelyben még valóban ismerjük a partnereinket, van véleményünk, és nemcsak kommunikációs feladatokat oldunk meg, hanem hozzá tudunk tenni ahhoz is, hogyan gondolkodik egy márka saját magáról.
Sokáig azt hittem, a karrier arról szól, hogy mindig tudnunk kell, mi a következő lépés.
Ma már inkább azt gondolom, hogy az út nagy része menet közben rajzolódik ki. Nem látom pontosan, hol lesz az Agence Najoua vagy éppenséggel én tíz év múlva, és már nem is érzem úgy, hogy ezt feltétlenül tudnom kellene.
Azt viszont tudom, hogy szeretném, ha megmaradna benne és bennem is az a kíváncsiság, érzékenység, szakmai igényesség és bátorság, ami miatt annak idején egyáltalán belevágtam.
És talán számomra jelenleg ez jelenti leginkább a sikert: nem egyszerűen egyre nagyobbat építeni, hanem valami olyat létrehozni, aminek van saját karaktere, értékrendje és hatása.
Fotók: Agence Najoua
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
