Hogy mennyire igazzá vált a mondat, miszerint csak a változás állandó, mindenki a saját bőrén érzi manapság. Éppen ezért gondoltuk mi is, hogy már az első Női Váltó Vállalkozó Klubban megkérünk egy kiváló szakértőt, hogy legyen segítségünkre a tervezés, válság, változás, rugalmasság kontra rugalmatlanság témákban. A kiégés szakértőjeként is ismert Csatlós Csilla business coach-ot aztán meg is kérdeztük ezekről a mindenkit érintő témákról.
Mit tapasztaltál a kerekasztal beszélgetésen a Női Váltó Klubban?
Női vezetőkkel egy asztalnál ülve azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen probléma-fókuszban volt mindenki, tehát csak a problémákra koncentrált. Például volt egy hölgy, akinek a fiókban van egy komplett vállalkozási ötlete felépítve, megtervezve, minden megvan hozzá. Nem vág azonban bele, mert fél attól, hogy nem fog menni, nem működik majd. Én azonban azt javaslom: foglalkozzunk a megoldással, és ne a problémával!
Lehet-e egyáltalán tervezni válság idején – vagy hagyjuk a csudába, és éljünk túl?
Nemcsak, hogy lehet, inkább úgy fogalmaznék, hogy muszáj tervezni ilyenkor is. Célnak ugyanis mindig kell lennie. Egészen egyszerűen ez segít abban, hogy képesek legyünk előre tekinteni, és stabilnak maradni.
Én azt mondanám, hogy 2023-ban nem feltétlen kell nőni a cégeknek gazdasági értelemben, sokkal fontosabb, hogy képesek legyenek megőrizni a tavalyi szintet, színvonalat. Gondoljunk csak bele: a rezsiköltség hatszorosra, nyolcszorosára, vagy akár tízszeresére emelkedett. Ez önmagában krízishelyzet, emellett még ott van a 25 százalékos infláció.
Ilyen körülményekkel eddig nem kellett számolnunk. Az eurós költéseinknél ott az árfolyamkockázat is. Mégis azt mondom: kell tervezni, tudnunk kell, hogy mi az a kívánatos állapot, ahova el akarunk jutni. Muszáj, hogy ebben a helyzetben napi szinten újrahuzalozzuk a dolgokat. A merev üzleti tervek nem működnek.
Milyen tulajdonságok életbe vágóak ilyenkor?
A gyorsaság és a rugalmasság – vagyis a reziliencia. Más lett az emberek, kollégák, beosztottak lelkivilága.
Nekem szerencsés természetem van, engem feldob a krízishelyzet és nem sokkol, de ezt így csak kevesen élik meg. Az emberek többsége lefagy, kétségbe esik, vagy éppen kivár. Most viszont életbe vágó, hogy cselekedjünk. A sodródás éppen úgy nem működik most, mint egy merev üzleti terv.
El kell gondolkodnunk azon, hogy mi és hogyan legyen mérhető a cégünkben. Reagálnin kell a változásokra. Például: ha egy vállalkozás esetében a legnagyobb költség az üzemanyag, akkor jobban jártak, ha a magasabb árral kalkuláltak az évre. Hiába volt ugyanis az ársapka, nekik nem volt szerencsés ezt gyorsan beépíteni a terveikbe.
Ha ugyanis megtették, pórul járhattak, ahogy megszűnt az ársapka likviditási gondok jelentkezhettek. Előre kell tehát gondolkodni – rugalmasan és gyorsan.
Hogy állunk mi, magyarok a rezilienciával?
Ez egy érdekes kérdés, mert alapvetően az a helyzet, hogy a magyar cégvezetők döntő többsége probléma-fókusszal létezik és működik vezetőként is – ezt a kifejezést már említettem a beszélgetés elején is. Nekem coachként a burnout a szakterületem, és pontosan látom, hogy ha a vezető probléma-fókuszú – akkor a szervezet, amelyet vezet is így fog dolgozni.
Ezeknél a cégeknél aztán nagyon magas lesz a fluktuáció is.
Sokkal jobb megoldás, ha megoldás-fókusz felé mozdulunk. Ez kétségtelen, hogy nem megy egyik-napról a másikra, de a jó hír az, hogy tanulható. Ugyanúgy tanulható, mint rugalmassá válni rugalmatlanból.
Tegyük fel az egyszerű kérdést: mi a megoldás? Utána pedig ne álljunk meg: tervezzünk és cselekedjünk.
Milyen gyakorlati tanácsokat adnál cégvezetőknek?
Készítsünk cselekvési tervet, és már az első lépést tegyük meg rögtön az első napon. A második lépés a második napon következik – és így tovább. Én azt tapasztalom, hogy a nagy cégeknél sokszor megállnak a folyamatok és nem történik semmi. Végeláthatatlan meetingek kezdődnek, amik nem vezetnek sehova.
Van egy fontos tippem: ne legyünk egyedül. Legyen egy board, egy vezetés a cégnél, amelyik folyamatosan figyeli, hogy mi változik, merre változik, mi az, ami eddig nem látszott. Heti vagy kéthetente egy alkalommal üljenek le, és beszéljék ezeket át. Fontos, hogy lássák a számokat, milyen irányba mozdulnak.
Aztán persze a költségeket racionalizálni kell. Meg kell vizsgálni ezeket, mi az, amin nem tudunk változtatni és mi az, amin tudunk. Utóbbiakhoz hozzá kell nyúlni. Vannak különböző szcenáriók, jóslatok, én az vallom, hogy a legrosszabbra is készülni kell. Az állandó visszacsatolás nagyon fontos, így a kommunikáció még inkább felértékelődött – cégen belül és kívül egyaránt.
Hogyan összegeznél?
Úgy is fogalmazhatnék, hogy most a „csinálás” éve jön.
Cselekedjünk! Ezen kívül pedig nagyon fontossá vált, tehát ne feledkezzünk meg a kapcsolatépítésről sem. Vegyük elő a névjegykártyákat, pörgessük át a telefonkönyvet! A dolgok maguktól ugyanis nem fognak velünk megtörténni.
Hadd idézzek egy klasszikust végezetül: Einstein mondta azt, hogy nem lehet megoldani problémákat ugyanazzal a gondolkodásmóddal, amivel csináltuk őket. Én úgy vélem: ez így van, de ne feledjük, hogy a döntés viszont a miénk. Talán ez a legnagyobb tanulsága ennek a korszaknak, amiben élünk.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
