Ahogy Dorottit felkapta a forgó szél, és Óz birodalmába repítette, valahogy így kerültem én is Budapestről Petőmihályfára. Nem volt terv, nem volt kidolgozott ötlet. Jellemző rám, hogy nem tervezek előre. Egy reggel itt találtam magam. Abból kellett dolgozom és építkeznem, amivel szembe találtam magam.
Haja Gabriella írása.
Egy reggel itt voltam a világ végén, és vészesen merült a bankszámlám, kezdett kétségbe ejtő lenni a helyzet. Valamit ki kellett találnom hirtelen.
Tele volt a szekrény szőnyegekkel. Egy próbát megért, feltettem a netre. Nagyjából 4 óra alatt vitték el a teljes készletet és két hónapra előre volt rendelésem. Akkor hívtam a könyvelő barátnőm, hogy mostantól vállalkozó leszek, tegyen azzá.
Miért pont a szőnyeg?
Az életünkben folyamatosan jönnek-mennek az emberek. Van, aki végleg távozik. Egy idő után pedig hozzá kell nyúlni a dolgaihoz. Akár egy lakást kiüríteni, hogy helyet adjon valami újnak.
És a búcsúnál látszik igazán, hány zsáknyi textil van velünk az életünkben. És amikor ott kell állni, megfogni egy zsákot és kidobni az egészet, az mindig nehéz. Hiszen még vannak benne használható holmik. Sokan úgy érzik, hogy kár lenne értük.
Fenntartható divat ide vagy oda, kevés olyan hely van még ma Magyarországon, ahol elfogadnak adományba ágynemű huzatot, kispárnát, függönyöket, ruhákat is, válogatás nélkül. Ott van a kombiné, ami új, árcédulás még, csak épp az 1970-es években ment ki másodjára a divatból és már senkinek sem kell. Aztán a válogatás után lesz egy csomó olyan ruha, ami már nem adományozható. Mert kopott, foltos, divatjamúlt.
És akkor itt a sor végén, útban a szeméttelep felé megállok.
Mert a ruhák nagyobbik részét még ilyenkor is újra lehet hasznosítani. Anyagokra, vagy épp szálakra bontva.
Az én tökéletes világomban, semmilyen textil nem kerül már a kukába, minden megy újrahasznosításra.
A farmer, a farmer újrahasznosítókhoz, a kötött ruhák a fonalashoz stb… És persze ami még használható, az megy kevésbé szerencsés sorsú embertársainkhoz.
Tonna szám kapom a ruhákat. Alapítványoktól, volt osztálytársaktól, barátoktól, rokonoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől.
Sajnos sokat. Sokkal többet, mint kellene.
Néha úgy érzem, ez egy szélmalomharc. Mert a fogyasztói társadalom, a divat, a fast fashion ruhák, az online boltok mind a növekvő ruhagyártást eredményezik. És nálam egyre több lesz a kidobásra, újrahasznosításra ítélt textil. És nekem is egyre több a munkám.
Kihívás az, amikor nincs olyan szín, amire rendelés van, kihívás, ha egy színből rengeteg van.
De játszottam már olyat, hogy egy nap alatt, ha csak szövök, mennyit tudok feldolgozni. Ha csak vágok, hány zsákot tudok felvágni.
Motiváció mindig van. Ha akarok, sem tudok egyforma szőnyegeket készíteni. Nincs ugyanis két egyformán elhasznált színű ruha. (És igen, innen lehet tudni, hogy az a szőnyeg klasszikus rongyszőnyeg, vagy vett anyagból szőtt.)
Életem egy parasztházban
Egy öreg, régi vályog parasztházban lakom. Igyekeztem mindent eredeti állapotban megőrizni. Ide tökéletesen passzol minden szőnyegem. De a kék sárga bútoráruház termékei mellé is oda tudom tenni. Pontosabban a vevőim.
Merész színek, vagy épp natúr, de mindig egyedi darabok.
Az, hogy ezek a szőnyegek olyan textíliákból, ruhákból készülnek, amelyek a kukába kerülnének és ezzel én a szemetet csökkentek azt is jelenti, hogy hozzájárulok a környezet védelméhez (és te is, ha megveszed), hiszen ezek a szőnyegek a zero waste jegyében készültek.
Miután valóban egyenként, ollóval vágom fel, kézzel, így meg azt is tudom mondani, hogy az előállítása ökológiai lábnyoma is nulla. Se áram, se gép nem kell hozzá. Csak én kellek és a szövőszékem.
Még a ruhákból kivágott gomb, zipzár, dísz is megy tovább, az sem kerül a kukába.
Mindig akad egy kézműves, egy óvó néni, akinek ezek pont jól jönnek.
Amikor reggel felelek és kiülök a teraszra meginni a kávém, őzek sétálnak el pár méterre tőlem. Néha be kell mennem a házba, ha telefonálok, mert annyira hangosan csipognak a madarak, hogy nem hallanak és azt kérdezik, hogy milyen madárházban vagyok.
Csend van.
Van olyan, hogy egy óráig sem megy el autó a ház előtt, pedig főút mellett lakom. Szomszéd alig.
A csend, a nyugalom varázslatos. Egy hektáros gyümölcsös mellett élek, tele őshonos, termő gyümölcsfákkal.
Tavasszal elszórom a kertben a magokat. Ami kikel, örülök, ami nem, azért nem sírok.
Teljesen új ízekkel ismerkedtem meg. Hogy milyen a paradicsom, ha egy kis homok került rá, amikor locsolom, es recseg a fogam alatt a homok. Milyen a paprika, amikor még a nap melegétől langyosan harapok belé. Az uborka édes roppanása.
Tavasztól őszig folyamatosan terem valami. Cseresznye, meggy, eperfa, málna, ribizli, földi eper, őszibarack – nyári, sárgabarack, szilva, alma és körte. Nem tudom mennyi fa van a kertben. Szerintem több ezer. Egyszer majd megszámolom, tényleg.
Amikor eltörölték a Katát, az engem is majdnem teljesen a padlóra küldött.
Nem állíthattam ki többé számlát cégre. Kiesett az összes lakberendezési bolt, a csomagolás mentes boltok, az újrahasznosított termékekkel foglalkozó bútor boltok. Ott álltam, hogy akkor hogyan tovább. Mert fizikai képtelenség, hogy heti 5 napot szövök, egy napot piacozok, árulom a szőnyegimet.
Azért élni is szeretnék, nem csak dolgozni.
Így teljesen az online térben mozgok. Engem kell megkeresni, és velem kell egyeztetni.
Csak tőlem lehet szőnyeget venni.
De ezt azért ezt így nagyon kockázatosnak láttam. És közben a kertben sétáltam. A gyümölcstől roskadozó fák alatt.
Én azt tanultam az életben – bár ritkán alkalmaztam, mert nem tervezek -, hogy álljak több lábon. Ott volt a szőnyegezés és ott volt a gyümölcsös. Mert ugye kiszámíthatatlan a világ, de enni és inni az ember mindig fog.
A tervezésről
Nem tudok korlátlan mennyiségben szőni. Van egy darabszám, amire fizikailag hosszú távon képes vagyok. Ha például most kapnék egy 100 darabos szőnyeg rendelést, azzal egy bő 2 hónapig ellennék.
De már megtalálnak. Van weboldalam. Jelen vagyok a közösségi médiában. Ez nem okoz gondot. A korábbi munkatapasztalataim alapján jóval nagyobb előnnyel indulok ezen a téren, mint egy átlagos kézműves.
Most mindenkinél nehéz egy kicsit. De nincs okom panaszra. Egy ideje már mögöttem is áll valaki egy védőhálóval, aki, ha baj van, elkap. Akinek, ha rossz napom van, van hozzám egy kedves szava, aki mosolyog és bátorít, ha új minta /szín kombináció ötletem van. Aki, ha kell, odateszi magát mentálisan, érzelmileg és anyagilag.
Saját almalé
Minden évben a sírás kerülgetett, hogy ott rohad a fákon a gyümölcs. Nem volt segítség, aki leszedné. De ha találtam volna, akkor sem volt biztos, hogy kitermelte volna a gyümölcs szedők munkabérét és a járulékokat. Egyszerűen nem jött ki a matek a nullára. Pedig folyamatosan néztem a felvásárlási árakat.
A hobbikerthez túl nagy vagyok, a piaci jelenléthez pici.
És tároljam a gyümölcsöt? Hűtőházban? Pincében?
Igy lett először almalevem.
Reggel és napközben leszedtem az almát. Pontosan tudom hány kilogramm egy zsák, melyik hálós zsákba mennyi alma fér. Mennyit tudok betenni a kis női autómba. Nem könnyű ám 20-40kg-os almás zsákokat pakolni és cipelni.
Az az alma, ami reggel meg a fán van, este már almalé. Darálás, prés, főzés és kész. Semmi cukor. Semmi adalék. Csak a natúr, szüretlen almalé. Én nem permetezek.
Elég tájidegen lennék permetezővel a hátamon, és a vegyszereket sem kedvelem.
Nincs különbség abban, hogy azt a zacskó almalevet eladásra gyártom vagy én iszom meg. Mindegyikről pontosan tudom, hogy kiváló. Én szedtem bele az almát. Rohadt alma, ütődött, nem kerül bele. Annyi van, inkább szépet teszek bele, a csúnyát megeszik az állatok.
A derekam pedig féltem annyira, hogy nem hajolgatok (két hónap az alma szezon nem egy lehajolás) szóval ami a földön van, az ott is marad, kell egy kicsit a földnek is vissza pótolni.
Aztán voltak a kertben sikerélményeim. Sütőtök, cékla, répa. Így elkezdtem az almalevet kevergetni más ízekkel. Alma-répa, alma-sütőtök, alma-cékla, alma- cékla-sütőtök.
Most év eleje van. Azt, hogy milyen levet fogok mondjuk 5 év múlva készíteni, most ültetem el. Egész jól megtanultam tervezni a végére, ugye?
Fotók: Haja Gabriella
Hasonló tartalmakat nálunk ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
