A nagymamája szerint mindig is írni akart Eszter, aki több mint tíz évet töltött az online média világában, majd önfoglalkoztatásba kezdett, és ma már megszámlálhatatlanul sok szállal kapcsolódik a fenntartható divathoz. Blogot ír, közösséget épít Instagramon, előadásokat, szín- és stílustanácsadásokat tart, sőt megjelent első könyve is.
– A nagymamám szerint mindig is írni akartam – hogy ez újságírás lesz-e vagy más, az nem fogalmazódott meg bennem gyerekként. Bár tény, hogy a húgommal újságot is készítettünk saját illusztrációkkal, és még rádióműsort is gyártottunk kazettára – mondta Eszter, aki középiskolás korában az Iparművészeti Egyetemen szeretett volna továbbtanulni, ám a felvételi során kiderült, ez mégsem az ő útja.
– Érettségi után egy ruhaipari szakközépiskolába jelentkeztem, ahol modellező technikus szakra jártam. Ám ez nem az volt, amit én szerettem volna, de arra kiváló volt, hogy egy kicsit belelássak a ruhaipar működésébe. Az ott eltöltött egy év után átmentem a felsőoktatásba – kommunikáció és média, valamint német nyelv és irodalom tanár szakot végeztem – mesélte az újságíró-blogger, aki először egy gyerekeknek szóló magazinnál dolgozott.
Út a hírügyeletből az önfoglalkoztatásig
– A cégcsoportnál más típusú magazinok is voltak, így egyre többféle tartalmat készítettem. Majd az akkori lakótársam ajánlásának köszönhetően, bekerültem a Nők Lapja Caféhoz. Egyik szerkesztőségből/pozícióból a másikba, olykor szabadúszóként, olykor főállású kollégaként – így telt az a 12-13 év, amit a médiában töltöttem.
Újságíróként előfordul, hogy annyit ír az ember, hogy néha úgy érzi, elfogytak a szavak. Ezt Eszter is megerősítette: volt, hogy azért olvasott el egyhuzamban egy fél könyvet, mert azt érezte, egyszerűen kiírta az összes szót magából.
– Pont abban lehet a legegyszerűbben kiégni, amit az ember szeret – világított rá a szakma iránt érzett szenvedély másik oldalára.
– A mostani szabadúszás vagy önfoglalkoztatás is egyfajta „kiszabadulás” a médiából. Aki dolgozott már online híroldalnál, az tudja, hogy a hírügyelet vagy éppen a hétvégi ügyelet komolyan megterhelő, az ember 0-24 órában az oldalt nézi, és nagyon nehezen engedi el, mindig ott van fejben.
Amit most csinálok, az ettől eltér, de a tartalom, mint fő fókusz, megmaradt. Nagyon hálás feladat olyan együttműködésekben dolgozni, ahol boldogok attól, hogy minőségi tartalmat adok át – fejtette ki Eszter, aki szerint életszakasz-függő, hogy szabadúszóként vagy egy szerkesztőség tagjaként vagyunk jobban elemünkben szerzőként.
Egyik pillanatról a másikra nem lehet megváltani a világot!
Eszter többféle irányból közelíti meg a fenntartható divat szélesebb közönséggel való megismertetését. Ő a Holy Duck! blog és a fenntarthatodivat.hu alapító-főszerkesztője, de az íráson túl előadásokat és szín- és stílustanácsadásokat is tart.
– Az előadásokon nemcsak tényeket, számokat és megoldási lehetőségeket mutatok be, hanem teletűzdelem érdekességekkel, egyrészt a saját utamból, amit végigjártam; másrészt mások történeteiből, amik szintén nagyon inspirálóak.
Így áll össze egy ismeretterjesztő előadás, amelynek tartalma nagyon változó a közönség miatt. Rendkívül izgalmas például, hogy a gyerekek milyen nyitottak szoktak lenni, és mennyire egzakt (például gazdasági vagy technológiai) kérdéseket tudnak feltenni.
Fontos, hogy mind a gyerekekből, mind a felnőttekből álló közönség számára azt az üzenetet közvetítse, hogy egységben az erő, és nem egyedül kell megváltaniuk a világot.
– A lelkileg lehúzó, drasztikus vonal bénító, és ha valami bénító, akkor nem fogsz tudni cselekedni, hanem ülsz a sarokban és pislogsz, hogy mikor lesz világvége… Az idén megjelenő könyvemhez két pszichológussal is interjúztam, két különböző témakörben szólaltak meg, ám mindkettőjüknél előjött az ökoszorongás és a klímaszorongás témája.
– Egyikük azt tanácsolta, hogy ne akarjuk egyik pillanatról a másikra megváltani a világot, mert ezt nem fogjuk tudni egyedül megtenni, a felismerés pedig szorongást okozhat. Annyi a dolgunk, hogy életmóddá tegyük a fenntarthatóságot, és ezt lássák az utánunk jövő generációk, akiknek ez már természetes lesz. Lehet, hogy valakinek ez kevés és akkor ő tovább megy, de ha ezt mindenki realizálná, akkor közösen már nagyon messze jutnánk. – emeli ki Eszter.
A komfortzónán túl – színekkel
Szoros összefüggés van az önismeret és a tudatos vásárlás/öltözködés között. A szín- és stílustanácsadás segít összeállítani egy jól átgondolt ruhatárat, például nem fogjuk a tizedik felsőt megvenni abból a színből, ami sápít minket.
– Azért kezdtem el a színtanácsadást, mert jó, ha az ember színekkel veszi körül magát. Tíz évvel ezelőtt feketét viseltem feketével, de most már azt gondolom, hogy egy jó szín hozzánk tud adni, miért is hagynánk ki az életünkből? Jó látni, hogy mitől virul fel valakinek az arca.
És ha valaki imád egy színt, ami kevésbé passzol hozzá, akkor is találunk arra módot, hogy hogyan tudja viselni (például nadrágként). Volt olyan vendégem is, aki hosszú levelet írt arról, hogy egy olyan élethelyzetből sikerült kirángatni a színekkel, amiben nem érezte jól magát.
A fenntarthatóbb vásárlás felé irányítani a fogyasztókat
A fenntarthatodivat.hu oldal Eszter bevallása szerint inkább egy elsőkörös verzió, és alig várja, hogy „2.0-s változattá” fejlessze.
– A célom az, hogy mások is beszéljenek a fenntartható divatról – ezért van a magazin oldal, ahol különböző szerzők mesélik el, hogy mit gondolnak bizonyos témákról. Büszke vagyok arra, hogy magyar márkák tulajdonosai is publikáltak már egy-egy cikket.
A weboldalnak van egy márkagyűjtő része is, szűrőrendszerrel együtt. Ide megjelenési díj ellenében kerülnek fel a márkák. Ezt second hand és vintage üzletekkel szeretném kibővíteni, és a workshopoknak is szuper lenne egy gyűjtőoldal. Az alapanyagokat bemutató aloldalt egyelőre hat cikkel töltöttem fel, így oda is szeretnék még jó néhányat.
A márkagyűjtő részre való felkerüléshez maguk a cégek töltenek ki egy jelentkezési űrlapot, így mindenkinek a maga döntése, hogy mennyire átlátható. Az pedig az olvasónak vagy a leendő vásárlónak az elhatározása, hogy neki elegendő-e, amit ott talál.
– Jelenleg nincs egy olyan általános, az egész világon elfogadott szempontrendszer, amely alapján osztályozni lehetne a márkákat fenntarthatósági szempontból. Így, nem is szeretném felhatalmazni magamat arra, hogy eldöntsem, ki az, aki felkerülhet és ki az, aki nem. Elsősorban hazai márkákról van szó, lokális gyártással.
Igyekeznek odafigyelni az alapanyagokra vagy épp megvalósítani a körkörösséget. Egymásra épülő kollekciókat hoznak létre, törekednek a jól kombinálhatóságra. Sokan végeznek szemléletformáló munkát is (workshopokkal, tanácsadásokkal), amik mind-mind a fenntarthatóbb vásárlás felé irányítják a fogyasztókat.
Fotók: Molnár Anikó
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
