Két kisgyerek mellett képezte át magát cukrásznak, miután szerelembe esett a francia süteményekkel, s pályakezdőként rögtön rábízták a Pannonhalmi Főapátság nívós cukrászdájának vezetését. Barabás Katalin ma már saját cukrászdájában alkot, változatlan szenvedéllyel.
Mit tehet egy családanya, aki úgy érzi, nem tud kiteljesedni a munkájában, emellett ráadásul nem tud elég időt tölteni a gyerekeivel sem? Megkeresi álmai szakmáját, vesz egy nagy levegőt és vált. Így tett Barabás Katalin is, aki világéletében a kereskedelemben dolgozott, de a második kislánya születése után be kellett látnia, hogy az üzletvezető-helyettesi állás nem éppen családbarát poszt…
Nem akarta többé elnyomni magában az alkotás vágyát sem, mert bár eredeti szakmájában, keramikusként alig dolgozott, végre valami kreatívra vágyott. Hogy hogyan jöttek képbe a cukorvirágok, arra nem is emlékszik – bár az aprólékos remekművek megalkotása szinte már szobrászat -, de kitanulta készítésük minden csínját-bínját. Aztán jött a vágy, hogy ha már valami szépet alkot, akkor az valami garantáltan finomra kerüljön rá…
– Felnőttként, 32 évesen iratkoztam be a cukrászképzésre, s bár az alapokat megtanultam az egy év alatt, nem találtam meg, amit kerestem… Korszerű tudásra vágytam, szerelembe estem a francia cukrászművészettel, de erről egyáltalán nem tanultunk a hivatalos képzésen – mondja Katalin.
Elkezdte hát felkutatni a lehetőségeket, az embereket, akiktől tanulhatott. Már gyakorlati helyet sem volt egyszerű találnia, mert nem akart beállni sehova nagyüzemben pudingkockát gyártani. Helyette a méltán világhírű francia desszertek lebegtek a szeme előtt.
„Nagyon tetszett, hogy ezek a sütemények már a megjelenésükkel eladják magukat, aprólékos gonddal alkotják meg a díszítésüket. Imádom azt is, hogy technikailag is összetettek, kifejezetten szeretem a kihívásokat!”
A fejlődéshez persze kellett egy támogató férj is, aki videósként pontosan értette a feleségében élő vágyat a kreatív alkotásra, na és a lelkes nagyszülők, akik bármikor szívesen unokáznak.
Rögtön a mélyvízbe
A kurzusokat sem anyagilag, sem a gyerekek mellett nem volt könnyű megoldani a kis Győr melletti településről. De Katalin lassan kitanulta a tarte-ok, a macaronok és más különlegességek készítését, amelyek akkoriban kezdtek keresettek lenni itthon. S ha már így történt, álmodott egy nagyot, és beadta a jelentkezését a Pannonhalmi Főapátság akkoriban megnyílt cukrászdájába. Nem titkolta, hogy nincs mögötte sokéves tapasztalat, csak lendület és tenni akarás – talán éppen ezért látták meg benne a lehetőséget egykori főnökei, és szavaztak neki bizalmat: hamarosan ő vezette a Pausa csapatát.
– Olyan embert kerestek, aki arculatot ad a cukrászdának, ezért szabad kezet kaptam a választék megalkotásában, ami hatalmas felelősség volt a patinás, forgalmas helyszínen. Kimondatlan elvárás volt velem szemben, hogy a süteményekbe komponáljam bele azokat a fűszereket, amelyek az apátsági fűszerkertben teremnek, így született meg a zsályás-körtés mousse, a kakukkfűvel megbolondított Rákóczi-túrós, vagy a Pausa azóta ikonikussá vált édessége, a levendulás mille feuille – meséli. – Az utóbbit levendula nélkül ma is készítem, de az eredeti változat maradjon csak Pannonhalmán, az odatartozik – mondja Katalin, ahogy azoknak is ezt válaszolja, akik saját, győri cukrászdájában keresik a nevéhez fűződő édességet.
Az „anyacukrászdában” a palacsinta a menő
Katalin ugyanis ma már saját üzletében, a Habosban áll a munkaasztal mögött – immár három kislány anyukájaként – s bár a családi vállalkozásnak indult cukrászdára komoly csapást mért a pandémia, kilábaltak a gödörből.
– Eredetileg a sógorommal közösen indítottuk a Habost, de három hónappal a nyitás után beütött a járvány, s miután láttuk, hogy nem fog két családot eltartani az üzlet, ő hazatért a családjával Angliába- meséli Katalin. A nehezén szerencsére már túl vannak, egyre több a törzsvendég, sőt, a Habosé lett a 750. évfordulóját ünneplő Győr hivatalos süteménye is, amely a lágy vaníliát egyesíti a fanyar licsivel, málnával és Katalin egyik kedvenc ízével, a pisztáciával.
Katalin szenvedéllyel egyensúlyoz külcsín és belbecs között; vallja, az a tökéletes sütemény, amely csodásan néz ki, de nem „viszi el a show-t”, azaz nem nyomja el a gondosan megkomponált ízeket. Hamarosan a pultba kerül az őszi-téli „kollekció”, többek között egy izgalmas, málnás-karamellás újdonsággal.
A saját üzlet mindig titkos álma volt, de a legkisebb lányka, Panna születése döbbent rá, hogy a patinás apátsági cukrászda vezetése hiába nagy kihívás, a világörökségi helyszínen bizony nincs hétvége a cukrásznak… Ezért is volt tudatos döntés részéről, hogy a Habos – elvárások ide vagy oda – vasárnap zárva van, így ez a nap végre a családé. Szigorúan cukrászremekek nélkül!
„Otthon ritkán sütök, s ha mégis, akkor az „anyacukrászdában” valami egyszerű kerül az asztalra. Imádom például a pitéket, de a gyerekek akkor sem reklamálnak, ha palacsinta, gofri vagy kókuszgolyó a desszert.”
Fotók: Barabás Zsolt
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
