Három évig úgy gondolt a pilatesre, mint hatékony sportra. Egy napfényes augusztusi délutánig, amikor az élete örökre megváltozott. A pilates akkor nemcsak a testét mentette meg, de másik pályára is terelte Hosszú Juditot, aki új hivatásában mindent megtalált, és ezt azóta is élvezettel műveli.
A második terhessége alatt felszedett 24 kiló terelte először a pilates felé Hosszú Juditot, aki a győri színház színészeként egy balett-táncos kollégája óráira vett bérletet, tizenkét éve. Az alakja újra a régi lett, a mozgás pedig kellemes elfoglaltságként épült be az életébe. Három évig csinálta – addig az augusztusi délutánig, amikor Judit, Győrtől nem messze, súlyos autóbalesetet szenvedett, a gyerekeivel együtt.
– Száztízzel mentem egy olyan rossz útszakaszon, ahol a kilencvenes sebességhatár sem reális… Ráfutottam az útpadkára, és – ahogy az utólagos elemzés megállapította – hiába próbáltam visszakormányozni az autót az útra, az egyik kereke a levegőben volt, így amikor leérkezett, azonnal felborult. Arra emlékszem, hogy a gyerekeket még kihúztam a kocsiból, de magamra már nem maradt energiám – meséli Judit.
A gyerekek sértetlenül megúszták, neki azonban három bordája leszakadt a gerincéről és kilyukadt a tüdeje, ráadásul a légzsák szinte belepasszírozta a napszemüvegét a szemüregébe. Az óriási fájdalmak mellett azzal is meg kellett birkóznia, hogy talán megvakul a bal szemére és sosem épül fel teljesen.
– Felkészítettek rá, hogy a mellkasomból le kell szívni a felesleges levegőt, ami fájdalmas és akár maradandó nyomokat hagyó művelet.
Tudtam, hogy speciális légzőgyakorlatokkal elkerülhető a beavatkozás, elszántam magam, beleálltam a fájdalomba, és pusztán légzéssel „kipasszíroztam” magamból a levegőt. Másnap azt mondták, kizárt, hogy ilyen állapotban ezt meg tudtam csinálni. De sikerült! Hálás voltam a pilatesnek, amelyben nagy szerepe van a tudatos légzésnek.
„Magasról kerültem nagyon mélyre”
A felépülés nehéz volt, de messze nem annyira hosszadalmas, ahogy az orvosok jósolták. Azok az orvosok, akik szerint Juditnak ma púposnak kellene lennie. Ehelyett nemhogy maradandó elváltozása nincs, de többszörösen is újjászületett a baleset után.
Véletlenül derült ki, hogy a kórházi gyógytornász pilates-oktató, ráadásul éppen abban a stúdióban, ahova Judit három éve járt. „Hihetetlen, hogy sosem futottunk össze – én délelőtt jártam, ő délután -, de így pláne nem volt kérdés, hogy nála, vele folytatom a rehabilitációt” – mondja Judit, akinek a megszokott talajgyakorlatok helyett meg kellett barátkoznia a gépes pilatesszel. „Korábban éppen azt élveztem, hogy a testem szabadon mozog a térben. Gyakran hangoztattam, hogy egy gépes pilates óra árát elkérni rablás, kifizetni rongyrázás”- mondja mosolyogva, majd elmagyarázza, hogyan vezette végig a speciális szerkezet a meggyötört testét a gyakorlatokon, hogyan sikerült lépésről lépésre visszanyernie az erejét, mozgástartományát.
– Nehéz volt megélni, hogy a testem többé nem élmény, hanem akadály! Főleg azután, hogy két szülés és két elhízás után, a korom ellenére – 37 éves voltam a baleset idején – sikerült egy viszonylag magas szintre felküzdenem magam, és onnan kerültem nagyon mélyre. Hétköznapi mozdulatokat nem tudtam elvégezni; hiába tanácsolták például többen, hogy ha a baleset után még valaha vezetni szeretnék, minél hamarabb üljek vissza a volán mögé, nem tudtam elfordítani sem a kormányt, sem a fejemet – emlékszik vissza a felépülés hónapjaira.
Tartsd életben a méhecskét!
A hatalmas akaraterőnek és a sok, gyakran könnyes munkának köszönhetően Judit fél évvel később már a régi csoportjában gyakorolt. Látványos felépülését látva kereste meg a stúdió vezetője, Dallos Ágnes, lenne-e kedve oktatóként erősíteni a csapatot.
– A pilates megmentette az életem. Biztos vagyok benne, hogy amit az órákra és a képzésemre kiadtam, azt enélkül pszichológusra költöttem volna. Ebben a hivatásban minden megvan, amit élvezettel és tehetséggel csinálok: kapcsolatokat teremtek, kommunikálok, mozgok, közben pedig élvezem, hogy fejlesztem a magam és mások testét is.
Nem pusztán instrukciókat adok, hanem érzéseket, érzeteket próbálok átadni, úgy, hogy azok is megértsék, akik nem tudatosan használják az izmaikat. Ebben nagy segítség a színész múltam, hiszen érzékletes képekkel, hasonlatokkal jobban át tudom adni, amit szeretnék, mintha izomcsoportokat sorolnék – magyarázza az oktató. Ezt a tanítványai is megerősítik: Juditnál bizony gyakori, hogy egy képzeletbeli méhecskét kell életben tartani a földön fekve a derekuk alatt, vagy „be kell csúsztatniuk a lapockájukat a farzsebükbe”.
Judit élvezi, hogy új mozgásminőségének köszönhetően, amikor elkezdett crossfitre járni, „ropiharcosnak” hívták a többiek. Egyáltalán nem nézték ki belőle, mi mindenre képes. Vadonatúj mozgásformákat sajátít el nagyon gyorsan, pusztán azért, mert, ahogy mondja, „van köze a testéhez”, és képes azt kontrollálni. A praktikus oldalát nézve a munkájának, hihetetlenül élvezi, hogy a maga ura: annyi órát vállal, amennyit szeretne. Ha el akar utazni két hétre Indiába, megteheti, ahogyan azt is, ha egy ideig intenzívebben akar dolgozni. Utóbbit néha meg is teszi, de már csak akkor, ha jólesik.
„Ma már tisztán látom, hogy a balesetem sokkal többet adott, mint amibe került”, mondja ragyogó arccal.
Pilates online, de nem egyoldalúan
Az oktatás új távlatokat nyitott Judit életében. Élvezte az órákat, a visszajelzések alapján a tanítványai is, a pandémia tavalyi berobbanásakor azonban megint új utakat kellett keresnie.
– Soha nem hittem az online vagy videós formában, de most rákényszerültem. Az első ilyen órámon remegve kapcsoltam be a kamerát a házunk nappalijában, de már első alkalommal is negyvenen voltak, ma pedig már majdnem ezren vagyunk! – újságolja lelkesen.
A kísérletezésben társa lett kollégája, Kertész Péter, akivel a karantén alatt – összesen 76 napon át – minden nap tartottak órát. Később jött az újabb dilemma: vajon működne-e az online rendszer fizetős modellként is? Működött.
A Pilates Inspiráció mára brand lett. Juditék profi módon megoldották azt is, hogy az oktatók korrigálják a nem szabályosan végzett mozdulatokat. „Kölcsönösen interaktívvá tettük az órákat, és – úgy tudom, itthon egyedülálló módon – nem egymagunkban, hanem együtt tartjuk a zoom-os foglalkozásokat. Egyikünk a gyakorlatokat instruálja és mutatja, másikunk javítja a képernyőn látott mozdulatokat” – magyarázza Judit.
Fotók: Pomaranski Luca/ Lucinafotó
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
