Bíróság elé állíthatják-e a coach-okat a kuruzslók ellen hozott törvénymódosítás alapján? Most jogász szakértők sem tudnak megnyugtató választ adni erre a kérdésre. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint nincs ok a pánikra, a coach-ok azonban egy másik változás miatt is aggódhatnak. A segítő szakmákban, amelyeket mind érinthet a „kuruzslás elleni törvény”, zömmel nők dolgoznak.
A coach: segítő szakember. Tiszta szemű kívülálló, aki kérdésekkel, különböző technikákkal, a meglévő képességek erősítésével segít átlendülni a nehézségeken, amelyek lehetnek magánéletiek, munkával, esetleg karrierváltással vagy üzleti élettel kapcsolatosak. Ez a szó angolul edzőt jelent, és a szakmának tényleg van köze a sportpszichológiához.
Rengeteg a kérdés
A nyolcvanas évek óta tekintik a coachingot olyan támogatásnak, amely tényleg komoly, tartós sikert eredményez. „A közös munkának az a célja, hogy a kliensünk 5-10 alkalom után valamilyen területen kielégítőbb eredményeket érjen el. (…) A coaching a coach által vezetett, strukturált, professzionális segítő beszélgetés, a kliens saját maga keresi meg a számára legjobb megoldást” – definiálja saját szakterületét Boldizsár Szilvia munka- és szervezetpszichológus, coach.
Most e szakma képviselői is bizonytalanok, tanácstalanok a büntető törvénykönyv tavaly decemberben elfogadott módosítása, közismert nevén a kuruzslás elleni törvény miatt. A korábbi szövegben az állt, hogy „aki ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen az orvosi gyakorlat körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Az új változat szerint ilyen büntetésre az számíthat, aki „ellenszolgáltatásért vagy rendszeresen a) az orvosi gyakorlat, b) az egészségügyi szakképesítéshez kötött pszichoterápiás gyakorlat vagy c) a nem konvencionális gyógyító és természetgyógyászati eljárások körébe tartozó tevékenységet jogosulatlanul fejt ki”.
– A pszichoterapeuták szerint a protokoll világosan leírja, ők mi alapján dolgoznak, a jogászok szerint azonban a hazai hatályos jogszabályoknak megfelelő protokoll nincs. Emiatt, és a salátatörvény más pontjai miatt most sokan sokféleképpen értelmezzük a helyzetet – reagált kérdésünkre Baska Judit, a Coachok Szakmai Szövetségének elnöke. – Vannak kollégák, akik azonnal megváltoztatták honlapjuk elnevezését, és a coach megjelölést levették, nagyon felkészült szakemberek is. Ez teljesen érthető, mert ezeket az új határokat a büntetőjogban húzták meg, és senki sem szeretne törvényt sérteni – folytatta.
– Azzal, hogy mindenki olyan munkát végezzen csak, amire a képzettsége feljogosítja, mindenki egyetért.
– Az mégsem jó, hogy segítő szakmák gyakorlóinak sokasága érezze magát veszélyben, mert a pszichoterápia végzésével kapcsolatban most rendet tesznek. Én 2008-ban végeztem egy akkreditált coach-képző tanfolyamon, akkor azt gondoltam, hogy jó helyen, és szakmailag ezt most is így érzem. Most egyébként nem csak nekünk, más szakmák művelőinek is érdemes megnézniük ezt a törvényt: amit akkor tanultak, az most szakképzettségnek számít-e. A szakma igazán amiatt neheztel, ami az állásfoglalásból is kiderül: egyik napról a másikra jelenik meg egy új szabályozás, ami sok családot hoz nehéz helyzetbe. Nem volt idő arra, hogy akiket érinteni fog, fölkészülhessenek – akár úgy, hogy eldöntsék, egy megadott határidőig megszerzik a szükséges diplomát, vagy más foglalkozást választanak. A problémát árnyalja, hogy a segítő szakmákban többnyire nők dolgoznak. A coach pálya ezeken belül olyan, ahol részmunkaidőben is lehet dolgozni, így művelői viszonylag könnyen vissza tudnak térni szülés után a munkába.
Az index.hu február 8-án tudósított a Mental-for Csoportnak a jogszabályt értelmező összejöveteléről, ahol megállapították: az a baj, hogy a törvénybe úgy került be a pszichoterápia kifejezés, hogy a fogalmat nem tisztázza. E törvény egy másik helyen viszont kimondja, hogy pszichoterápiát csak szakorvosok és klinikai szakpszichológusok folytathatnak, mert csak az ő szakképesítésük jogosít erre. Eddig törvényesen dolgozó mentális segítők kerülhetnek bajba: a pszichológusok mellett például mentálhigiénés szakemberek, művészet-, pár-, sport-, tánc- és szocioterapeuták, párkapcsolati tanácsadók, lelki gondozók – és coach-ok. Jogász szakértők magyarázták el, hogy a hétköznapi és a jogi nyelvhasználat közötti különbség miatt tényleg gond lehet.
Most kéne abbahagyni?
Az index által megkérdezett egyik szakértőnek meggyőződése, hogy aki az említett szakmák valamelyikében dolgozik, és nincs neki pszichiáteri vagy klinikai szakpszichológusi papírja, az csak úgy tudja biztosan elkerülni a büntetőeljárást a jelenlegi jogszabályi környezetben, ha felfüggeszti a munkát február 15-e után.
Ezt azonban nehéz megtenni.
Egzisztenciákról van szó, megszerzett képzettségekről, ügyfélkörökről, működő vállalkozásokról.
És segítő szakmát sem találomra, hanem elhivatottsággal választ az ember, megbizonyosodva arról, hogy ez felel meg az alkatának a legjobban.
Az érintettek most azt szeretnék elérni, hogy módosítsák a törvényt, vagy legalább szülessen a Kúrián olyan határozat, amely vezérfonalként segít a jogalkalmazóknak eligazodni ebben a helyzetben. Erre az elhatározásra jutottak a segítő szakmák képviselői a Mental-for Csoport összejövetelén.
A Magyarországi Coach-szervezetek Szövetsége is ezt látja megoldásnak. A szervezet állásfoglalása kiemeli, két jogszabály is bizonytalanságot okoz a coach-oknak.
Egyrészt, a törvény betűje szerint ők sem végezhetnek február 15-e óta „az egészségügyi végzettséghez kötött pszichoterápia gyakorlatának körébe tartozó tevékenységeket”, miközben nincsen „törvényileg megalapozott dokumentum”, ami alapján pontosan meghatározható volna, melyek ezek a „tevékenységek”.
Bár kimondható, hogy „a coaching nem gyógyítás és nem pszichoterápia, a coach nem terapeuta, ugyanakkor nagyon sokszínű és sok területről származó eszköztárral dolgozhat” – szögezi le az állásfoglalás. Így most nem lehet tudni, mely módszereket, eszközöket szabad használni, és melyeket nem. Ebben a helyzetben a szövetség szerint az sem tűnik megnyugtató megoldásnak, ha az ügyféllel olyan szerződést kötnek, amely kiköti, hogy a coach nem végez pszichoterápiát, vagy egészségügyi tevékenységet.
Az EMMI szerint a törvény jó
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményt adott ki az üggyel kapcsolatban. Eszerint nem fenyegeti, hanem megvédi a munkájukat szabályszerűen végző pszichológusokat, mentális segítőket a törvény. Csak azt akarja akadályozni, hogy bárki megfelelő képzettség nélkül orvosnak, pszichiáternek vagy természetgyógyásznak adja ki magát, és olyan kezeléseket kínáljon, alkalmazzon, amelyeket csak egészségügyi szakképesítéssel végezhetne. Ez pedig jogos társadalmi elvárás.
Az EMMI szerint igenis egyértelmű, mi a pszichoterápia: azokat a kezeléseket jelenti, „amelyeket csak pszichoterápia keretén belül lehet végezni, és kizárólag erre képzett szakember” nyújthatja.
„A törvénymódosítás azonban nem helyezett törvényen kívül eddig jogszerűen gyakorolt szakmákat” – fogalmaz a minisztérium.
Van azonban egy másik jogszabály is, amely hátrányosan érinti a coach-okat: ez a felnőttképzési törvény módosítása. Azért okoz gondot, mert az derül ki belőle, hogy akik nem a felsőoktatásban szerezték a coach végzettséget, azok nem mondhatják magukról, hogy coach-ok, és olyan elnevezést sem használhatnak, amely ezzel összetéveszthető. A szövetséget aggasztja az a gyorsaság, amivel ezt a szabályozást bevezették, türelmi idő nélkül, figyelmen kívül hagyva a nemzetközi gyakorlatot. Muszáj tisztázni, hogyan lehet használni az eddig megszerzett és használt coach minősítést.
A fő kérdésre, hogy most lehet-e működni tovább ugyanúgy, ahogyan eddig, egyelőre nem született válasz. A Coach Szövetség minden tagszervezetét arra kéri, segítse az egységes fellépést, ami a törvényalkotóval való párbeszédet illeti.
Kellenek keretek
– A mi szakmánkat ugyan oktatják néhány egyetemen, de a legtöbben akkreditált, jellemzően 100-120 órás képzésben vettek részt. A végzetteknek azonban csak töredéke dolgozik coach-ként. Sokan a szemléletüket tágítják, vezetői látásmódjukat támogatják meg ezzel a módszertannal – finomította a helyzetképet kérdésünkre Molnár Andrea coach. – Az egyértelmű, hogy a szakma keresi a kereteit, és alapjában véve jó is, ha tisztul. De ez a változás most sajnos nem ezt segíti elő.
A coach-okat érintő ügyekről a közösségi oldalon is zajlik a vita. Lehet olyan véleménnyel találkozni, hogy a pszichiáterek lobbija állhat a coach-okra vonatkozó megszorítás mögött. Andrea azt mondja erre, ezt nehéz megítélni.
Ez a munka más, mint a pszichiáteré és a pszichológusé. Érint olyan témákat, amelyeket e két másik említett szakma, de addig a mélységig nem megy, és főleg nem végez terápiát. A segítő foglalkozások pedig általában jól megférnek egymás mellett.
– Valóban szükséges egy egységes, jól követhető keretrendszer, amelyben mindenki tudja, mit ad, mit kap. Egyetértek azzal, hogy maga a törvénymódosítás nemes céllal született, az EMMI kommünikéje is bizakodásra ad okot – ez Zárug Zita life és business coach véleménye.
– Valóban, a módosított Btk. jelenleg eléggé nagyot hasított. És jogászok, akik a törvényi háttérhez értenek, azt mondják, hogy tényleg úgy fest, hogy nem lehetne egyetemi coaching-diploma nélkül dolgozni. De a coach szakmában is volt már korábban olyan törekvés, hogy egy egységes, átlátható rendszer alakuljon ki, ami a nem egyetemi coach-képzéseket és azok szakmai elfogadhatóságát illeti. Azt senki sem vitatja, hogy egy gyorstalpalón elvégezett coach-képzés inkább csak papírt ad, mint valódi szakmai képzettséget és identitást. Innen nézve nem csodálom, hogy külső szemlélőként a legegyszerűbb keretnek az egyetemi diplomarendszer tűnik. Bízom benne, hogy végül mégis valami jó fog kisülni ebből a helyzetből, és büszkén lehetek az, amivé a hivatásom szólított.
Fotó: Pressfoto, Freepik.
