Mit visz el könyv csere-berére egy lengyel, egy szlovák, egy cseh és egy magyar?

A koronavírus terjedése miatti teljes lezárás előtt még éppen meg lehetett tartani azt az ebédet, amelyre Jolanta, a lengyel nagykövet felesége hívott meg párunkat. A „lockdown” november 5-én, csütörtökön kezdődött, így kedden és szerdán tömve voltak a boltok, mindenki még elrohant egy utolsó nagybevásárlásra. Én könyvcserére igyekeztem.

A boltok polcain már alig árválkodott egy-két vécépapír, megcsappant az ásványvízkészlet, az előrecsomagolt kenyerekből is többet vittek egyszerre, legalábbis, amikor én is ott voltam vásárolni. Amikor hazafelé araszoltam, döbbenten láttam, hogy elég hosszú sorok vannak a közelünkben, a Sloane streeten a Gucci, Dior és egyéb világmárkák boltjai előtt. Vicces volt látni, hogy ki hova rohan még el az utolsó pillanatban!

De vissza az ebédünkre!

Mindannyiunknak vinnie kellet egy könyvet, amelyet aztán kisorsoltunk egymás között.

Sokat gondolkodtam, hogy mit vigyek. Kortárs? Klasszikus? Először is: legyen meg angolul. Az angol fordítás legyen jó! Mivel nem ismertem még jól az asztaltársaságot, az ízlésükkel sem voltam tisztában, ezért valami olyanban kellett gondolkodnom, ami könnyen elnyerheti a tetszésüket. Így döntöttem végül Szabó Magda Abigélje mellett. 

Arról nem is beszélve, hogy nyáron ismét viszontláthattam a csodatevő Abigélt! Egy kis szerencsével bejutottam abba a bérházba, amelyikben a nagymamám élt. Mindig büszkén mutatta nekem, hogy a szobor az udvaron nem más, mint Abigél a filmből. Ezt vitték el 1977-ben a forgatásra. Ha kinagyítjátok a képet, úgy tűnik, mintha lenne a korsójában egy kívánság. Nem akartam kilesni más titkát, ezért nem hajtogattam ki a papírt…..

Az is felmerült bennem, hogy ez a könyvválasztás akkor is jónak bizonyulhat, ha annak, akinek adom, még sincs ideje elolvasni, de mondjuk a reggelizőasztalon meglátja a könyvet a lánya (és mindannyiuknak van lánya), felkapja, elolvassa, tetszik neki, és akkor mindjárt nyertem a magyar irodalomnak egy új olvasót, aki esetleg később másra is kíváncsi lesz.

A több díjjal is kitüntetett fordító, Len Rix végzett kiváló munkát Szabó Magda izgalmas történetével. Len Rix a Boarnak adott interjújában, úgy fogalmaz, hogy már 40 éves is elmúlt, amikor véletlenül valami egészen különös beszédre lett figyelmes, még 1989-ben. Persze, hogy magyarul beszéltek a közelében, és magával ragadta a nyelv hangzása, ami semmihez sem hasonlított, amit ismert: se nem német, se nem szláv, ráadásul, az angol fülnek olyan, mintha valahogy „visszafelé” működne. És ami végleg elvarázsolta és a magyar irodalomhoz kötötte, az egy ütött-kopott Szerb Antal: Utas és Holdvilág kötet volt. 

És hogy én mit kaptam? Egy Bohumil Hrabalt! A lengyel Jolanta Boleslaw Prus: A bábu című művét hozta, a szlovák Dana pedig egy izgalmas kortárs novellakötetet.

 

fotó: A szerző felvételei

Vélemény, hozzászólás?