Időről időre feltűnik a médiában egy-egy csodagyerek, akinek irigyeljük a zsenialitását. De vajon tudjuk-e, hogy milyen sorsok húzódnak meg az eredmények mögött? Zádori Henrietta ma már tudja. Kisfiáról, Goránról már gyermekként kiderült, hogy átütő tehetséggel bír, később az is, hogy Asperger-szindrómás. Nem fogadta be a rendszer, így újat építettek köré a szülei. A Szikra Egyesület célja, hogy minden sorstárson segíteni tudjon.
Élt egyszer egy nem beszélő, hároméves kisfiú, akiről a szakemberek úgy tartották, hogy kamaszként jó, ha a cipőjét be tudja majd kötni önállóan – ám nem lett igazuk. Jake Barnett 12 évesen már fizetett alkalmazottja volt a városi egyetemnek, fizikusként, és kiskamaszkora óta Nobel-díj-várományosként tartják számon. Mindezt az édesanyja, Kristine Barnett írta meg 2013-ban, és könyve – a Szikra – azóta bejárta a világot.
Egy érdi Szikra felcsillan
Különleges képességű gyermeket nevelni érzelmi hullámvasúthoz hasonlít, meséli Zádori Henrietta, akinek nem véletlenül lett kedvence a könyv. Kisfia, Gorán egyévesen kezdett beszélni, másfél évesen minden betűt összeolvasott, hamarosan pedig már számolni is remekül tudott. 2,5 évesen – még pelenkásan – mindent leírt, amit látott. A szülők nem tudták, hogy örüljenek a kiemelkedő képességnek, vagy inkább féljenek a lehetséges jövőtől?
– Természetesen jártunk gyerektársaságba, játszótérre, de Gorán csak betűket és számokat írt a homokba. Csúszdázott, majd a csúszda szögeit számolta, a lépcsőfokok távolságait vizsgálgatta és a csúszda színét próbálta megfejteni – mondja Henrietta.
– Háromévesen az orosz, kínai és telugu betűk szerelmese volt. Játszóház mellett könyvtárba jártunk, a hatalmas földrajzi atlasz volt a kedvence, a mai napig bújja. Férjem, Kornél abban az időben megtanult oroszul, hogy a gyerekkel minél többet tudjon játszani.
A szülők több szakemberhez is elvitték a kisfiút, akit átütő fejlődésű tehetségnek diagnosztizáltak. Azt tanácsolták, minél előbb kezdjék el a tehetséggondozást, de ennél kézzelfoghatóbb támogatást nem kaptak.
Gorán megállíthatatlanul szívta magába az információkat, megtanulta a világ összes országát, városát, amelyeket bármikor képes volt hibátlanul elsorolni, sőt vaktérképteszteket csinált magának a gyakorláshoz. Szorzott-osztott fejben, az összes szín színkódját tudta, majd jött a csillagászat és az exobolygókat kezdte tanulmányozni, mindent tudni akart róluk. Távolságokat, nagyságsorrendeket, közben még megtanulta a világ összes zászlaját is: csapongott és folytonos tudásra éhezett.
A szülők elmagányosodása
Heni arról mesél, mennyire aggasztotta őket, hogy Gorán nem nyitott a kortársai felé, szinte csak a felnőtteket fogadta el partnerként, így szép lassan a baráti találkozások is elmaradtak.
A kis család programjai Gorán aktuális érdeklődése köré szerveződtek. Akkoriban a közvetlen környezetük is különcként tekintett rájuk, és ezért gyakran kaptak rosszindulatú megjegyzéseket. – A férjemmel szinte felváltva borultunk ki és tartottuk a helyzetünket hol csodálatosnak, hol a világ legnagyobb csapásának, és úgy éreztük, hogy ezzel a nem mindennapi feladattal magunkra maradtunk.
Hasonló a hasonlóval
Az édesanya létrehozott egy Facebook csoportot 2014-ben, hogy maga köré gyűjtse azokat a szülőket, akik szintén ebben a cipőben járnak. Ma már közel hétszázan segítik egymást mindenben, amiben lehet, még óvoda-iskolaválasztásban is.
Gorán időközben – hatévesen – megkapta az Asperger diagnózist, és egyértelművé vált, hogy hagyományos iskolában nagyon nehéz lenne a helyzete. Heni úgy döntött, ha nem talál megfelelő intézményt, akkor tanulócsoportot épít a gyereke köré. Hogy a többi gyermek érdekképviseletét is biztosítani tudják, és legyen egy bázisuk, a szülők egyesületbe rendeződtek, ami – Heni kedvenc könyve után – a Szikra nevet kapta.
Hit, remény és irdatlan sok munka
– Amikor létrehoztuk az egyesületet, a férjemmel már szinte romokban voltunk a számtalan visszautasítástól. Mégis tudtuk, hogy az autista gyerekek fejlesztése és tehetséggondozása lesz a fő célunk, mellette pedig a családokat segítjük és a társadalom érzékenyítésén dolgozunk majd – avat be Heni.
– Nulláról indultunk, de bármit kitaláltunk, azonnal ott termett öt-tíz jó ember, akikkel az aktuális projektet végig tudtuk vinni. Már közel fél éve kerestünk például helyszínt az egyesületünknek, amikor utolsó utáni angyalként megérkezett az életünkbe a helyi művelődési központ vezetője, és csak annyit mondott: „Gyertek, megoldjuk!”. Így lett biztos helyünk és egy csodálatos mentorunk. Az új városvezetés is nagyon érzékeny szociálisan, az érdi szülők között pedig hatalmas az összefogás – meséli lelkesen.
Heni és Kornél társaságot szerettek volna biztosítani Goránnak, így öt gyerekkel kezdődött el a munka, mára azonban hetente 74 gyerek jár hozzájuk terápiára. Autizmusspecifikus fejlesztés, szociális és kommunikációs fejlesztés, jóga, karate, HRG-úszás, Barát-klub tiniknek, kutyával asszisztált foglalkozás, tehetséggondozás, sakk és szülő-klub is van az egyesületben, de tartanak ingyenes tudásbővítést „autizmusból” szülőknek, pedagógusoknak is. A Szent Vitus Alapítványtól és az Athlészisz Alapítványtól kapnak folyamatos segítséget, és az ingyenes, nyári táborukat is sokan támogatták.
Jó képességű gyerek vagy zseni?
Lewis M. Terman amerikai kutató, a nagyon tehetséges emberek életút-kutatásának úttörője szerint azok a különleges talentumú gyerekek, akik felnőttként sokra vitték, nemcsak magasan intelligensek voltak, hanem kiemelkedően szorgalmasak, és a szociális környezet, a család is igen ösztönzőleg hatott a teljesítményükre.
Gorán most magántanuló, az édesanyja tanul vele otthon. Rengeteget olvasnak, társasoznak, mindig azt csinálják, ami a kisfiút éppen foglalkoztatja, az utóbbi időben például beneveztek különféle online matekversenyekre.
– Ez az időszak a megnyugvásé, a kisimulásé. A fiam már jól van, de az óvoda rengeteg fájdalommal járt neki. Sokat bántották és minket is, de már én sem zokogom át az éjszakákat.
– A Szikra többet adott nekünk, mint reméltük, és jó érzés tartozni valahová. Remélem, hogy Goránnak is megtaláljuk a neki megfelelő utat és barátokat is, mert úgy megyünk az egyesületbe nap mint nap, mintha hazamennénk, hiszen a Szikra ezeknek a gyerekeknek majdnem az otthona lett. Nekünk, különleges fejlődésű gyerekek szüleinek egymást kell erősítenünk, mert ma még nagyon nehéz egy autista, aspergeres vagy atipikus tehetség gondozása, fejlesztése. Ki merem mondani, hogy minden a családok teherbíró képességén múlik!
Heniék már felkeresték több település helyi „Szikráit”, és ha minden városban ki tudnak alakítani egy-egy bázist, ami támogatja a különleges fejlődésű gyermekek gondozását, akkor tíz-húsz-harminc év múlva valami megváltozhat, és a szülők megnyugodhatnak, hogy az ő gyermekeik is meg tudják állni majd a helyüket bizonyos területeken. De ehhez még nagyon sok falat át kell törni. Heni fáradhatatlanul megy előre a képzeletbeli kalapácsával, mert, ahogy búcsúzóul mondja, csak a fel nem adás és a kitartás hozhat eredményt.
Fotó: Szikra Tehetséggondozó Egyesület
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
