Gondolták volna, hogy vannak ma olyan gyerekek Magyarországon, akik az óvodába bekerülve látnak először folyóvizet? Akiket megbabonáz a csapból előtörő vízsugár vagy „mágikus örvény” a vécécsészében? Vagy, hogy 2019 telén előfordulhatott olyan, hogy mentőt kellett hívni reggel egy gyermekhez, mert nem volt megfelelő cipője és elfagyott a lába? Pedig ezek a történetek a jelenből származnak, és ma is rengeteg mélyszegénységben élő gyermeket érintenek. Őket karolta fel Barát Hella, az „Örökbe fogadok egy ovit!” mozgalom alapítója.
– Körülbelül 700 történetet tudnék mesélni arról, hogy milyen döbbenetes és elkeserítő állapotok között élnek a halmozottan hátrányos helyzetű (HHH) gyermekek szerte az országban.
Akadnak olyanok is, akik reggel az óvodában esznek először, és a nap végén utoljára. Nincs ágyuk, fűtetlen hajlékokban alszanak…
Persze ez a negatív csúcs, de úgy gondolom, hogy ha csak egy ilyen gyerek van, az is pont eggyel több, mint amennyinek kellene lennie. Azt gondolom, hogy egyetlen kisgyereknek sem lenne szabad találkoznia ilyen problémákkal, körülményekkel – kezdte Hella, aki maga is megdöbbent azon, milyen komoly problémákkal küzdenek jelenleg az elmaradott térségben lévő óvodások.
Közelebb, mint gondolnánk
Hella több éven át dolgozott televíziós főszerkesztőként, így talán joggal hitte azt, hogy már sok mindent látott. Kicsit több mint két évvel ezelőtt gyermeke egykori bölcsis nénije azonban olyat mesélt neki, amire egész életében emlékezni fog.
– Tóth-Hencz Edit mesélt nekem az új munkahelyén átélt tapasztalatairól, ahol a HHH gyermekeket nevelő óvodák felzárkóztatásával foglalkozott. Amit tőle hallottam, teljesen a padlóra küldött. Tájékozott embernek tartom magam, azt viszont sosem hittem volna, hogy ilyen nagy a baj.
Álmomban sem gondoltam, hogy milyen sok halmozottan hátrányos helyzetű gyermek él az országban, akiknek nincs téli kabátja, cipője sem. Akkor szembesültem vele, hogy ez a valóság. Amiről addig azt hittem, hogy Afrikában, Indiában létező jelenség, kiderült, hogy közelebb van, mint gondolnánk.
A tőlünk nem is olyan messze fekvő falvakban is olyan gyermeksorsok, történetek vannak, melyeket borzalmasan nehéz feldolgozni. Elképzeltem, milyen lenne, ha a saját gyermekemnek lennének ilyen nehézségei. Ha csak az óvodában jutna élelemhez. Nem bírtam szabadulni a gondolattól.
Amikor a „nincs”-ből „van” lesz
Hella, aki maga is édesanya, egy napon épp gyermekei játékait pakolászta, amikor belé hasított az érzés: milyen jó lenne, ha a számukra feleslegessé vált, jó minőségű eszközök, játékok a rászoruló gyerekek kezébe kerülnének.
– Az adományozással egyetlen problémám volt: az, hogy nem lehettem biztos abban, hogy eljutnak a gyerekekhez. Szerettem volna, ha célirányosan tudok segíteni csak a gyerekeknek, ezért egyenként kezdtem felhívni az óvodákat, majd a hatodik óvodavezetővel folytatott beszélgetés után rá kellett jönnöm, hogy sokkal több intézményt érintenek ezek a gondok, mint azt elsőre sejtettem. Amikor ez realizálódott bennem, szerkesztettem egy űrlapot, melyet több száz érintett óvodának küldtem ki. Ezzel felgyorsult a folyamat, és egymás után kezdtek el jelentkezni az intézmények. A saját közösségi oldalamon írtam erről, hogy jó minőségű feleslegünkkel mind támogassunk hátrányos helyzetű gyermekközösségeket. Először az ismerőseim fogadtak örökbe egy-egy ovit, majd bővült a kör. Jelenleg 4 900 támogató regisztrált a www.orokbefogadokegyovit.hu oldalon. Ebből a páratlan összefogásból nőtte ki magát az „Örökbe fogadok egy ovit!” mozgalom.
A szervezet nagy előnye, hogy az intézmények a regisztrációkor nem csak adatokat közölnek. Részletesen bemutatkoznak, és a „nincs listán” rögzítik azt, hogy miben szenvednek hiányt. Így akik örökbefogadónak jelentkeznek, már célirányosan tudnak segíteni. A támogatók az irányítószámukhoz legközelebbi, támogatható intézményt ismerhetik meg. Helláék missziója ugyanis az, hogy az intézmények a térségükben leljenek minél több segítőre – legyenek azok akár cégek, akár magánszemélyek.
Átlátható a rendszer
– Nálunk jól átlátható és nyomon követhető az adományozás folyamata, mindenki személyes kapcsolatban van az általa támogatott intézménnyel, pontosan tudja, mi kihez kerül. Ezekben az intézményekben minden olyan eszköz jól jön, ami egy kisgyermekes családnál előfordul a játékoktól, a készségfejlesztőkön át a plüssmackókig. Döbbenetes, de rendszeresek az olyan történetek, ahol a gyerekek az oviban találkoznak először játékokkal, és meg kell őket tanítani játszani is – mesélte Hella, aki valódi őrangyalként tekint az óvó nénikre:
– Az óvó nénik rengeteget segítenek. Általuk lesz lehetséges, hogy célba érjenek a csomagok. Mindig úgy tekintek rájuk, mint angyalokra, akik egy két világ közti kapuban állnak. Tudják, hogy milyen lenne az ideális élet a gyermekeknek, és igyekeznek mindent megtenni, hogy hozzásegítsék őket ehhez. Úgy próbálják szocializálni a gyerekeket, hogy legyen lehetőségük kitörni. Sokkal többek ők, mint azok az emberek, akik felügyelnek és vigyáznak a gyerekekre: egy személyben barátai, szülei, oltalmazói a kicsiknek. Sok gyerek az óvodában lát először evőeszközt, amivel az óvónők tanítják meg őket enni, vagy épp olyan alap dolgokban segítenek, mint a vécéhasználat elsajátítása. A saját várukban sziszifuszi munkát végeznek, hiszen mikor pénteken hazamegy a gyerek az oviból, a szülői minták egy hétvége alatt felülírják a tanultakat, és hétfőn reggel minden kezdődik elölről.
Több mint 39 ezer gyermeknek segítettek már
Az „Örökbe fogadok egy ovit!” mozgalom keretein belül ma már nemcsak óvodát, hanem gyerekházat, tanodát és gyermekotthont is pártfogásba lehet venni.
– A gondolattól is libabőrös leszek, hogy mennyi cég, mennyi segítő ember karolta fel eddig az intézményeket, és támogatta közvetve vagy közvetlenül a gyerekeket. Összesen 39 ezer gyermeket ért el a mozgalom 4 900 örökbefogadó által, közöttük több mint száz cég is jó érzéssel segít. Két éve határozza meg az életemet a mozgalom, mindennap érnek olyan élmények, ami miatt végtelen erőt érzek magamban ahhoz, hogy ezt csináljam.
Sokan azt gondolják, hogy a jótékonykodáshoz gazdagnak kell lenni. Nem kell. Mindenki tud a maga szintjén adakozni. Néha egy lecserélésre ítélt, régi, de jól működő mosógép vagy egy ruhacsomag is rengeteget segíthet – zárta Hella.
Nyitókép: Bulla Bea.
