Az újjáéledő ötvenesek, azaz MI manapság középpontba kerültünk. Nem, nem öregítem magam és semmi jelentősége a számnak, de egyre jobban érzem, tudom, olyan dolgokra vagyunk képesek, melyre eddig egyetlen generáció sem. Előre jelzem: szubjektív vélemény következik!
Megújulunk? Igen. Fiatalosak maradunk? Igen. Tapasztaltak vagyunk? Igen. A mozgató rugó pedig már nem a fiatalokra jellemző hév és önelégültség. Tökéletes pontossággal tudjuk elhelyezni magunkat az élet színes kavalkádjában és minden árnyalatot ismerünk. Képesek voltunk megtanulni az okos telefon használatát (hellyel-közzel), és nem csak szelfizésre használjuk.
Túl vagyunk az élet egyes megpróbáltatásain, sokan az első házasságon, és már tudjuk, mit tudunk adni és mire vágyunk. Nem hisztizünk feleslegesen, és hajlandóak vagyunk a kompromisszumkötésre, hogy mindenkinek megnyugvása legyen. Tesszük a dolgunkat. És nem féltékenykedünk a 20-30 évesekre. Mert a tudást, ami a birtokunkban van, nem adnánk semmiért.
Hogy milyen férfira vágyunk? A bölcs és gondolkodásban hozzánk illőre, akinek már szintén nem fehér vagy fekete a világ, hanem látja a színeket is. Hogy ők igen kevesen vannak és legtöbbjük foglalt? Nos, lehetséges.
Sőt az is előfordulhat, hogy a fiatalabb generációt részesítik előnyben és így csupán a ráncainkat látják. Azokat a ráncokat, melyekért megdolgoztunk. Így aztán minden pici szarkaláb arra emlékeztet, amin egészen idáig keresztülmentünk. Hogy olyan helyzetekből álltunk fel, amely egy fiatalabb generációt összetört volna. És ez az erő gyönyörűvé teszi, felülértékeli a fiatalok hamvas bőrét. Hogy a szívünk tele van szeretettel, mindent felülmúló szeretet vággyal és kitartással.
Nos, igen ezek vagyunk MI, közel ötvenesek!
Fotó: Adobe
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
