Hogyan vészeljük át az otthoni, online oktatást? Senkinek sem könnyű, sem gyereknek, sem tanárnak, sem szülőnek. A vírust azonban ez pont nem érdekli, ezért nekünk kell kitalálni, hogy lehet a legkönnyebben elviselhetővé tenni. Az angliai lezárások feloldása pedig ne tévesszen meg senkit! Az iskolák ugyan újranyitnak, de egyelőre továbbra sem tehetjük ki a lábunkat otthonról. December közepétől ülünk itthon. Ja, nem. Kis megszakítással novembertől.
– Tanárnő, tanárnő, elnézést fejjel lefelé tetszik lenni! – próbálták a gyerekek felhívni az osztályfőnök figyelmét arra, hogy valami nem stimmel, ám egy előttünk, és mint kiderült, az osztályfőnök előtt is ismeretlen okból a tanárnő bizony ebben a furcsa testhelyzetben folytatta az oktatást. Egyébként némán – mert egy idő után már hang sem volt. Még a táblára is írt, szépen formálva a betűket, hiszen az elsősök most tanulják a betűvetést, és állítólag, aki fejjel lefelé, nehezített terepen, illetve táblán is el tudja olvasni azokat a fránya betűket, annak a hangok összeolvasása a későbbiekben már meg sem kottyan.
Ugye, mondanom sem kell, hogy a 6 éves fiamnak több sem kellett, mire, nekünk szülőknek, valahogy kézzel-lábbal sikerült jeleznünk a magyarázatába belemelegedett tanárnőnek, hogy csináljon valamit a technikával, addigra ő meglépett, és csak hosszas hajkurászás után találtam rá egy másik szobában, ahol az asztal alatt játszott. Most abba sem szeretnék hosszan belemenni, hogy sikerült visszacsalogatni, de annyit elárulok, hogy a repertoárom, így megkezdve a harmadik hónap otthon tanulást, véges.
Az eszköztáramban – és erre egyáltalán nem vagyok büszke – már bizony megtalálható a fenyegetés, zsarolás, vesztegetés ugyanúgy, mint a könyörgés, szépen kérés, racionális és irracionális magyarázatok tömkelege, és sajnos, egyes esetekben a tűzokádó házisárkánnyá válás is.
Ha valaki éppen a törteket szeretné elmagyarázni a gyerekének, itt egy tökéletes videó egy anyukától:
Karácsony előtt kezdődött
A 6 éves fiam iskolájában december 14-e óta, egy héttel a karácsonyi szünet előtt, digitális oktatásra álltak át. Anglia többi iskolájában a téli szünet után kezdődött az online megpróbáltatás. (Azért írom, hogy Anglia és nem Nagy-Britannia, mert országrészenként – Wales, Skócia, Észak-Írország – más szabályokat kellett követni, helyben döntöttek a helyi adatok alapján, hogy hol, mikor, milyen intézkedésekre volt szükség.) A fiam általános- és a lányom középiskolája is, tulajdonképpen, a körülményekhez képest, felkészülten nézett az újabb digitális oktatás elébe, ugyanis az előző tanévben egyszer már végig kellett csinálniuk, és akkor a semmiből kellett hirtelen átállni az internetes tanításra. Nem volt egyszerű senkinek sem, de muszáj volt a vírus terjedése miatt.
Alsó tagozatban a legnehezebb a számítógép elé varázsolni a gyerekeket, bár lehet, hogy gyereke válogatja, és csak az enyém nem akar odaülni önszántából. Végig ott vagyok vele a foglalkozások alatt, különben izgalmasabb elfoglaltság után néz, amit egyébként tökéletesen megértek.
Mivel Londonban élünk, az is megnehezíti az egészet, hogy a fiam nem beszéli a nyelvet, és bár sokat megért, és már kommunikálni is tud valamennyire, ez azért messze van az anyanyelvi gyerekek szintjétől.
Az csak hab a tortán, hogy számomra is tartogat meglepetéseket az írás-olvasás óra… mások a hangok, nemcsak a magyarhoz képest, de az amerikai angolhoz képest is, és persze a módszer is nagyon más, ahogy írni-olvasni tanítják a gyerekeket mindhárom említett országban. Ezt egyrészről érdekes látni, másrészről elkeserítő, hogy keveset tudok segíteni, mert nem akarok ártani azzal, hogy nem tudok anyanyelvi fejjel gondolkodni és anyanyelvi módszerrel írni-olvasni tanítani.
Ha például helyesírásteszt van, és nekem kell diktálni a szavakat, akkor kénytelen vagyok a szótárral „kiejtetni” az adott szót, azaz nem én mondom ki, hanem a szótár géphangján játszom le a fiamnak, mert én hiába iparkodom, soha nem lesz már anyanyelvi a kiejtésem, a fiam meg, ugye, pontosan azt írja le, amit hall… Pontosan azt… Ezen ugyan jókat mulatunk, de a dolgozat, az dolgozat.
És itt egy újabb vicces videó arról, hogy tanítják a hangokat, kiejtést az anyukák:
Mindenkinek okoz meglepetéseket a helyzet
A lányom egyszer átugrott a szomszéd szobából, ahol éppen szünet volt a „suliban”, hogy jelenlétével is támogassa a kisöccsét, és némi önbizalomra tegyen szert, hiszen, ha valaki, majd ő kisegíti a tesóját, hogy kell helyesen írni. Legnagyobb döbbenetére azonban már az első kérdésre sem találta el a választ. Az volt a feladat, hogy meg kellett mondani, hogy a „car”, autó szó hány hangból és hány betűből áll. A lányom büszkén oktatta ki a fiamat, hogy három betű és három hang, mi sem egyszerűbb ennél.
A választól azonban leesett az álla mert kiderült, hogy az Egyesült Államokban ez ugyan megállta volna a helyét, de Nagy-Britanniában nem, itt ugyanis nagyon más a kiejtés. A megoldás az volt, hogy három betű, de csak két hang, mert itt az „ar” az egyetlen hang, egy hosszú „á”. És még rengeteg ilyen plusz hang van a brit angolban, ezt a gyerekek külön és hosszasan tanulják. Decembertől én magam is külön és hosszasan voltam kénytelen tanulmányozni a nyelv és nyelvtan rejtelmeit, és be kell valljam, ezt a részét még élveztem is.
A 13 éves lányommal könnyebb a „digitális-helyzet”, ő, miután teátrálisan felkel a reggelizőasztaltól, bevonul a szobájába és nagy sóhajok kíséretében maga ül le a gép elé fél 9-től negyed 4-ig minden nap. Az iskolája kedvesen szigorú. A gyerekek viszont már ott is egyre nehezebben bírják, lazul a fegyelem. Ez abból is látszott, ami hittanórán történt nemrégiben, miközben éppen húsvétról és a nagyhétről tanultak. A tanár úr éppen átszellemülve magyarázott Powerpointtal alátámasztva mondandóját, amikor is a büdös kölykök megrickrollingozták a prezentációt. A tanár urat valószínűleg csak a hidegvére és a Jóisten mentette meg attól, hogy elmorzsoljon egy káromkodást – mégiscsak hittanórán voltak –, ugyanis érezni lehet, hogy a tanárok is fáradtak, és a gyerekek nem feltétlenül könnyítik meg a helyzetüket.
Emlékeztek még a RickRollingra? Amikor valaki váratlanul bejátssza Rick Astley híres Never gonna give you up-ját egy váratlan helyzetben, hogy jól zavarba hozzanak vele, akár élő adásban is, mint itt, 2008-ban, bolondok napján, április elsején:
Végre nyitva! Vagy mégsem?
Itt, Londonban március 8-án újranyitottak az iskolák, de feltételekkel. A nagyobb gyerekeket, felső tagozatosokat, középiskolásokat hetente kétszer tesztelik majd, pontosabban miután hazaküldik a gyerekkel a csomagot, nekünk kell itthon elvégezni a tesztet. Ráadásul egész nap maszkot kell viselniük. A kisebbeket nem tesztelik, csak a tanárokat, szintén heti rendszerességgel, és a pedagógusok maszkot is viselnek majd, amit a kisgyerekeknek egyébként nem kell.
Úgy néz ki, hogy Anglia most kezd kijönni abból a totális lezárásból, amire a pandémia harmadik hulláma miatt kényszerült, és ami miatt, ahogy vitriolosan fogalmaztak, Boris Johnson miniszterelnök tavaly még a karácsonyt is „eltörölte”.
Eredetileg ugyanis az ünnepre kicsit oldódtak volna az akkori lezárás szabályai, három háztartás is összejöhetett volna ünnepelni, de a számok hirtelen olyan pokoli magasak lettek, hogy a kormány kénytelen volt az enyhítést visszavonni, így mindenki magában karácsonyozott, és maximum Skype-olt a szeretteivel. Felhívták a figyelmet arra is, hogy Cromwell Oliver, angol hadvezér és államférfi óta, azaz három és fél évszázada nem történt hasonló.
Cromwell és puritánjai úgy gondolták, hogy a karácsonynak nem a duhajkodásról kell szólnia, hanem Krisztus születéséről, ezért 1644-től betiltották a karácsonyi ünnepségeket, összejöveteleket, az italozásról nem is beszélve, és a tipikus karácsonyi díszítéseket sem volt ajánlott kitenni, az üzletek nem zárhattak be, imádkozni és böjtölni azonban lehetett. Mindez egészen 1660-ig, Cromwell haláláig volt érvényben.
De, a több száz éves kitérő után, vissza a korlátozások feloldásához!
|
Nagy vonalakban felsorolom a feloldás menetét: ELSŐ FÁZIS Március 8-tól a következő enyhítések jöttek az iskolanyitáson túl:
ELSŐ FÁZIS második része:
MÁSODIK FÁZIS
HARMADIK FÁZIS
NEGYEDIK FÁZIS
|
A március 8-i iskolanyitás csak az első lépcsőfoka volt a lezárások feloldásának. A teljes feloldás június végére várható, az is csak akkor, ha a számok megengedik, ha az oltásbeadás továbbra is jól halad, és a vírus terjedése alaposan lelassul. Szóval, összességében a harmadik fázis miatti lezárások kb. 7 hónapig tartanak. És most azt az egy hónapos, novemberi totális lezárást még nem is számoltam, ami ezt közvetlenül megelőzte, de már kezdem elveszíteni a fonalat, és az egyes lezárások már össze-összefolynak.
Szóval, hogy is tudnám valami lelkesítővel lezárni a soraimat? Remélem, hogy ez lesz az utolsó lezárás, szigorítás és aztán mindannyian visszatérhetünk a normális életünkhöz! Addig is, kedves magyar diákok és anyukák, apukák! Elő a számítógépekkel, notebookokkal, kitartást mindenkinek! Becsöngettek.
Nyitókép: Freepik.




