Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regimentje… Ki ne ismerné e sorokat, és ki ne látná maga előtt a dalt kórusban éneklő óvodások vagy kisiskolások hadát? Idén ez sajnos mind elmarad. De az ünnep azért nem kell, hogy emlékezés nélkül múljon el. Süssetek Kossuth-kiflit. Raffer Gabi elmondja, hogyan!
„Maxi, mondd apának, hogy feltöltötte a tanár néni a feladatot! Huszár önarckép, nézzétek meg, mit kell pontosan csinálni” – mondta minap egy kedves munkatársam telefonálás közben. Maxi azóta már biztos megrajzolta saját arcát kackiás bajusszal, kokárdás csákóval a fején. Látom is magam előtt az otthon tanuló márciusi ifjakat, ahogy ülnek az étkezőasztalnál apa vagy anya mellett a home office-ban, és készülnek az ünnepre. Ha minden kokárda elkészült már, és a huszárok is szép színesek, érdemes kicsit felállni az asztaltól és készíteni egy kis süteményt, amit az ünnepnapon dobozba zárva akár magunkkal vihetünk az egész napos kirándulásra is, így emlékezve Kossuth Lajosra.
Kossuth-kifli
Ez az a sütemény, amit a legkisebbek is eltudnak készíteni némi szülői segítséggel, és az erről készült fotókkal büszkén állhatnak a tanár nénijük elé.
20 dkg puha vajat kikeverünk 20 dkg porcukorral. Ha már jó habos, egyenként hozzákeverjük 4 tojás sárgáját és 1 citrom reszelt héját. A tojások fehérjét csipet sóval fényesre habosítjuk. Óvatosan a vajas krémbe forgatjuk, és hozzászitálunk 18 dkg lisztet, amiben elkeverünk egy késhegynyi sütőport. Kivajazott, lisztezett sütőformába kenjük a tésztát, majd meghintjük a tetejét 10 dkg vágott dióval.
180 fokon aranybarnára sütjük. Miután elkészül, hagyjuk kihűlni, és pogácsaszaggatóval kis kiflikre emlékeztető félholdakat szaggatunk a tésztából. Tálalás előtt porcukorral meghintjük, és szépen felsorakoztatjuk őket egy az ünnephez méltó tányérra, vagy dobozba zárva velünk tarthat, bármerre is vezessen az utunk.
Nyitókép: A szerző felvétele.
