Sajnos a címben feldobott mondat a valóságban már nem igaz. Egyre kevesebben bajlódnak a háztájival, hiszen mindent meg lehet venni a boltokban. Pedig egészen más egy friss, házi tojás, és valójában nincs is olyan sok tennivaló vele, viszont annál több az öröm.
Az egyik álmunk az volt, hogy legyenek tyúkjaink és házi tojásunk. Tudom, elég fura álom, de már akkor gondoltam erre, amikor még kicsik voltak a gyerekek. Abban az időben gyakran elzarándokoltunk egy közeli házhoz, ahol élt néhány baromfi, nézegetni, etetni őket. Szedtünk nekik friss füvet, amit elcsipegettek a kezünkből.
Hangulatosnak éreztem azt a fajta vidéki létet, hogy tyúkok kapirgálnak és kotkodácsolnak, reggel kakaskukorékolásra ébredünk, majd a tyúkok alól kiszedett tojás lesz a reggeli. A gyerekeknek is plusz tudás és élmény, amit az állatokkal kapcsolatban megtapasztalnak.
Tíz tyúk és egy kakas vette birtokba az ólat
Mivel korábban sosem tartottunk tyúkot, fogalmam sem volt, mivel jár. A gyerekek lelkesen találtak ki neveket is leendő tyúkjainknak: Villámmorzsa, Csipeszbáró. Aztán végül nem neveztük el őket, mert nagyon egyformák, de tavaly tavaszra már ez az álmunk is valóra vált.
Volt annyi maradék faanyag, amiből el tudtuk készíteni már az első télen a tyúkólat, így szinte ingyen volt, csak a tyúkhálót és a szögeket kellett megvenni hozzá. Természetes, rusztikus stílusú lett. Tyúkokat is tudtunk helyben szerezni – véletlenül láttam meg a faluban a hirdetőplakáton, hogy fel lehet íratni tyúkot, kakast, és nagy mennyiségben helybe hozzák.
600 forint volt egy előnevelt tojótyúk. 10 tyúkot és 1 kakast vettünk, akik meg is érkeztek nyár elején, és elégedetten vették birtokba a nekik kialakított futtatót és ólat. Ilyen fiatalon még szinte egyforma volt a kakaska a tyúkokkal, csak a kicsivel nagyobb taraja árulta el. Nagy öröm volt, hogy kezdett élettel megtelni a kertünk.
Nevetve figyeltük a naplementében a tyúkok előadását
Reggelente kizarándokolunk hozzájuk, hogy kiengedjük őket, és friss vizet, tápot kapjanak. Napi kétszer adtunk indítótápot az ifjaknak, és sok zöld hulladékot is elfogyasztottak a kertből és a konyhából. Estére nem mertük kint hagyni őket, nehogy egy nyest befurakodjon a futtatóba.
A balga kiscsirkék még nem ismerték a rendet, hogy napnyugtával be kell menni az ólba, így minden este az volt a program, hogy egyenként fogdostuk össze őket, kergettük, zargattuk befelé, a gyerekek élvezték a fogócskát.
Szükség is volt rájuk, mert könnyebben befértek az ól alá. Aztán Gizike, a kutyánk, mikor látta, hogy mennyi gondunk van ezzel, mert persze menekültek a latrok, besegített, és addig ugrálta ugatva körbe a kerítésüket, amíg a tyúkocskák be nem menekültek.
Csak egy-két lázadó maradt hátra, de őket már könnyebb volt megfogni. Aztán ahogy okosodtak és erősödött bennük az ösztön, hogy éjjelre magasabb helyen bújjanak meg, sötétedéskor szépen bevonultak maguktól.
Volt, hogy sorban álltak a feljárón a bejárat előtt kotkodácsolva, vitatkozva, hogy ki menjen be előbb, mi meg nevetve figyeltük a naplementében az előadásukat.
10 tyúk átlagosan 7 tojást tojik naponta
Számítottam rá, hogy egy-kettő elhullik, vagy áldozatul esik mégis egy ragadozónak, de végül olyan jól sikerült a kerítés, az ól és a táplálás, hogy mindegyik megmaradt, sőt teljesen egészségesek. Külön ünnep volt, amikor a kakas kamaszkorba lépett, és először kukorékolt.
Gondoskodásunknak köszönhetően ősszel aztán megajándékoztak minket az első tojással, és onnantól nem volt megállás. 10 tyúk átlagosan 7 tojást tojik naponta. Azt hallottam másoktól, hogy télen kevesebbet tojnak, de nálunk ez nem mutatkozott meg.
Inkább akkor volt visszaesés, amikor más tápot kaptak. Kísérleteztünk ezzel is, mert nem akartuk a szójás tápot adni. Csak a kukorica, búza nem volt elég nekik, akkor visszaesett a hozam. A vegyes tápot szeretik, abból is van szója- és hormonmentes, zöldborsóból, gabonákból, napraforgómagból őrölt granulátum, de adunk nekik külön szotyit, búzát, kukoricát, árpát és mindenféle zöldet is csipegetni.
Most, hogy már egyévesek, szép nagy, sárga tojásokat kapunk mindennap. Ennyi bőven elég egy ötemberes háztartásban.
Kézhez is lehet szoktatni őket
Szalmát tettünk az ólba, ahogy megérkezett a hideg idő, hogy ne fázzanak. Örömmel kapirgáltak benne, és fészket is kialakítottak belőle. Nagyon rendesek voltak, mert oda tették a fészküket, ahol a tojást ki tudjuk szedni, így könnyű elérni. Kezdetben még ezzel is volt zavar, mert össze-vissza ejtették el a tojást mindenfelé.
Jófej lények a tyúkok, a gyerekek szeretik megfigyelni, etetni őket. Hagyják magukat megfogni és simogatni, kézhez is lehet szoktatni őket.
A kakassal azért meggyűlt a bajunk, elég vérmes, úgyhogy vele vigyázni kell. Minden délután van kincskeresés, amikor kivesszük a tojásokat, vagyis az aznapi ajándékaikat. Gizi is elfogadta, hogy nem eheti meg őket, amikor kiszöktek a tyúkok, nem bántotta őket.
Lényegében egyáltalán nem okoznak sok gondot: kétszer kiszórjuk nekik a tápot, vizet, télen almozunk, amit néha cserélünk, viszont a kiszedett alom nagyon jó komposztálóanyag lesz a veteményesbe.
Fotó: A szerző saját felvételei.
Hasonló tartalmakat ITT olvashatsz. Ha tetszett a cikkünk, oszd meg másokkal, és kövess bennünket a Facebook-, valamint Instagram-oldalunkon is.
